Ramos vállalta a gyilkosságot

Szegény, Karius, a liverpooli klubvezetők valószínűleg még Kijevben eladták kaukázusi emberkereskedőknek vasárnapra virradóan.

Micsoda dráma, írják a lapok szombat esti Bajnokok Ligája döntőről. Hát, nem. Ez tragikomédia volt, mégpedig a hitványabbik fajtából, miután a színpadon kiderült, hogy az egyik kulcsszereplő a függöny felgördülésének pillanatában elfelejtette a szövegét. A nézőtéren meg kábé azóta is azt találgatják, vajon milyen lett volna a darab, ha tudja.

Ezt így most hogy?!

A finálé lapok által celebrált felvezetéseiből rendre kimaradt egy fontos tény: Jürgen Klopp a Borussia Dortmunddal a 2013/14-es BL-szezon elődöntőjében kiejtette az akkor még José Mourinho vezette Real Madridot (4-3). A megalázó, 4-1-es odavágón öten is pályára léptek a mai Madridból. Ez azért érdekes, mert Salah sérüléséig úgy tűnt, Klopp visszanyúlt ahhoz a koreográfiához: már a fehérek védőnégyesét nyomás alá helyezték, miközben a többieket is presszingelték. Ezáltal nem csak a Real nyugodt építkezését, hanem egyáltalán bárminemű játszadozását megakadályozták. A Liverpool edzője ugyanis jól tudja, a mai Madridnál egyetlen gárda sem képes magabiztosabb egy-, kétérintővel eljutni az ellenfél tizenhatosának előteréig. 

Tehát az angolok az első 25 percben inkább érvényesítették az akaratukat, mint ellenfelük és az egyiptomi oldalán több támadást sikerült gólhelyzetig vezetniük. Egészen addig, míg egy, a labdáért folytatott Salah–Ramos párharc során a spanyol válogatott úgy vitte a földre az idei angol bajnokág legjobbját, hogy az utána ott is maradt. Salah keménykötésű gyerek, nem szokása fetrengeni, a liverpudli szurkerek rögtön levehették: nagy baj van. Az ismétlésekből látszott, Salah ráfogott Ramos kezére és a vállával megtaszította a középhátvédet, aki az egyesúlyából kibillentve előbb beszorította, majd zuhanás közben betekerte maga alá az afrikai karját. Jól számított: a szalaggyilkos nyekkenés után a vörös azonnal a vállához kapott és nem is tudta folytatni.

Aljas volt Ramos megmozdulása? De még mennyire! Megdicsérnéd, ha a saját csapatod színeiben tette volna ezt? Naná!

Ramos úgy amortizálta le totálisan a Liverpool üdvöskéjét, hogy azért egyszerűen nem lehetett még csak lapot sem adni. Csodálatos!

Az angolok szempontjából még jelentőségteljesebb volt, hogy a meccs ezen pontjától kezdve – pár rövidecske fellángolás erejéig – végig alárendelt szerepbe kényszerültek. Amihez kellett persze, hogy a Salah kiválásával járó sokkot követően – már a második félidő elején járunk, egy Isco felsőkapufa után – a liverpooli kapus, Karius a létező legostobább módon próbálja odagurítani a labdát az egyik védőjének. Úgy, hogy tőle kb. 2 (!) méterre helyezkedő és őt figyelő Karim Benzema egyszerűen beletegye a cipője orrát a lasztiba, ami szép lassan a kapu jobb sarkába gurult. Tényleg szürreális jelenet volt, hiszen a német kapuvédő pontosan érzékelhette a madridi csatár helyzetét és tudatában kellett volna lennie szándéka kiszámíthatóságának. Kellett. Volna.

Szerencsétlen, balfasz gyerek

A hihetetlen gól után a Liverpool csapatában Salah mellett a világszínvonalat egyetlenként megütő Sadio Mané még tudott válaszolni egy szöglet utáni kavarodásból. Van Dijk nyert fejpárbajt Ramos ellen, így került a labda a szenegáli csatár elé. Mané volt az egyetlen, akin semmiféle törés nem látszott, de társak nélkül hiába produkált remek cseleket, elfutásokat a világ legidétlenebb sérójának tulajdonosa.
A Madrid végül – Hajdú B. után – Bale-döntővé változtatta a harcot: a nagy meccsek kezdőjéből rendre mellőzött walesi oroszlán becserélése után két perccel (Iscót váltotta) minden idők egyik legszebb ollógólját vágta Marcelo ihletett beadásából. 

Majd a 83. percben távolról tüzelt. Kariusnak simán fognia, öklöznie, tenyerelnie kellett volna, de akár fejjel vagy skorpiórúgással is háríthatta volna az erős, de egyenesen felé tartó, szemmagasságban alácsapódó lövést. Helyette bevédte. Értsd úgy, ahogyan írom: a kezéről a labda egyszerűen bepattant, vagyis átjutott a kesztyűjén. Olyan találatról beszélünk, amit női serdülő kapusok sem szoktak megenni, csoda-e, hogy nyomorult Karius a földre roskadt és hosszú másodpercekig fekve maradt? Ez a 24 éves fiú talán azt is megbánta, hogy a világra született, míg a fehérek hitetlenkedve, de boldogan ünnepeltek.

A játék képe a lefújásig alig változott: a Real a félpályán fütyörészve gurigázott, a saját harmadában higgadtan adta-vedte, a liverpooli zónában pedig türelmesen kereste a réseket. Az angolok hiába mentek volna előre elszántan, sem ötletük, sem reményük nem volt arra, hogy megakadályozzák Madrid királyait egymás utáni harmadik Bajnokok Ligája győzelmükben. 

Nem kérdéses ki ül a világ klubfutballjának trónján. 

Ahogyan az sem, hogy Kariust, szerencsétlent, lehet bántani, csak értelmetlen: ennél nagyobb büntetésben labdarúgónak nem nagyon volt még része. Igaz, futballklubnak sem.

Ratalics László