Széles, tágas a tér Loszéndzsölöszben

Amikor a Beverly Hilton szállodából kiténferegtek a kapatos vendégek a hűs kaliforniai éjszakába, joggal hihették, hogy a Golden Globe ceremónia után az Oscar-díj átadó hozza majd újra lázba a nyugati nagyvárost. Ekkor még nem tudhatták, hogy a 1994-es földrengéshez hasonló erejű természeti csapás fenyegeti a metropoliszt, hatását illetően legalábbis sokáig emlékezetes marad. A magyar főkonzulátus épülete már egy ideje üresen állt, bár híre ment, hogy hamarosan egy Széles Tamás nevű tartalommal töltik meg, de február közepéig erre még várni kellett.

Az új főkonzulról annyi azért elterjedt, hogy a toll embere, meglehetősen beszéli az angolt, boszorkányos ügyességgel bánik minden típusú késsel és villával, és az amerikai fél sem tiltakozott jelölése ellen. Mi, debreceniek pedig régi ismerősként lengethetjük a kalapunkat, hiszen a Médiacentrum jogelődjét vezette a pleisztocén óta, a közpénzen beutazott kontinensről összeállított vágóképeket nézegetve akár Amerika-szakértőnek is tekinthető; az általa rendezett játékfilmeket pedig állítólag a már említett Beverly Hiltonban is csak a legnagyobb tisztelet hangján emlegetik.

A hét elején aztán mozgásba lendült a magyar diplomácia,

kiküldték a meghívókat, a visszaigazolások alapján a különalapból ötven főt kibéreltek a Nemzeti Gárda szabadnapos állományából, a költözés okozta kaotikus állapotokat viszont nem sikerült enyhíteni; a rendezvényt az egymásra pakolt székek és asztalok között kellett lebonyolítani. A környéken élő szórványmagyarság megértőbb tagjai alkották a színpadi biodíszletet, kezükben egy pergamenszerű nyomtatványt tartottak; a 444.hu által közreadott gyenge minőségű felvételek alapján lehetetlen volt kibetűzni az üzeneteket, egyes beszámolók szerint a „Széles Tamás erősödik” szlogen volt felrögzítve a kasírozott felületekre.

A szónok, régről ismert öltönyében lépett a mikrofonhoz, az ég felé emelte tekintetét, kilencvenfokos szögben, körülbelül a mennyország és a Melrose Place metszéspontjára, majd alig hallhatóan köszönt. A beálló súlyos csendben csak egy halk csuklás hallatszott, melyet egy mély, hörgő lélegzetvétel követett – biztos jeléül annak, hogy Stanley bácsi, a ház amerikai gondnoka megdöbbenésében lenyelte műfogsorát. Minden megszólítás nélkül – tehát hivatalos közjogi méltóság nem tartózkodott a helyiségben –

üdvözölte a „loszéndzsölöszi” népet.

Innen szinte alig hallható volt a beszéd, amelyet nyilván előző este izzadt papírra néhány kiállítási prospektus, egy közhelyszótár és a Debreceni Korzóban leközölt ügyvezetői ajánlók felhasználásával; katartikus hatásuk – és a kiejtésből ítélve a gyatra angolság keltette döbbenet – a hallgatóság arcán azonban hűen tükröződött. Az új diplomata erősen szorította a kezében lévő mappát, a benne rejlő szkriptumot olyan delejesen skandálta – nehogy a szabad beszéd utat törjön már –, hogy ezt a teljesítményt az ijedtségen frissen átesett csegei kompos ember is megbízhatóan hozta volna. További információkért megpróbáltunk utána keresni a főkonzul honlapján, a thomas.widespread@hungaricum.comoldalon, de ott nem találtunk semmit; így megint az amerikaiak jártak jól: állítólag a mainstream CNN főműsoridőben sugárzott Esti Közelkép, illetve az NBC Köz-ügy című adásaiban hangzottak el hasznos tudnivalók.

Tekintve, hogy egy főkonzulnak más dolga is lehetne, mint összehozni egy wellness disznóvágást vagy egy túlfűtött táncházban mezőségi hétvégét rendezni néhány unatkozó magyar családnak, joggal mutogathatunk, mondjuk Simonyi Andrásra, akit le lehet ugyan kommunistázni, de azon kevés Amerikába delegált diplomatáink között volt, aki Magyarország hírét olyan rendezvényekkel fényezte, hogy decens szenátorok is sorban álltak a belépőért.

A szomorú konklúzió, hogy Orbán személyzeti politikája továbbra is katasztrofális,

a kimeneti oldalon pedig a frissen festett főkonzul még mindig nem érti a mondás örökérvényű igazságát: a fej és a gyomor között annyi a különbség, hogy a gyomor jelzi, ha üres. Az Oscar-díj lehetséges várományosainak kiléte mellett most a nyugati part lakóit egyelőre tehát egy másik rejtély is nyugtalanítja: who the f**k is this Széles Tamás nevű érdekesség? Maradjon ez még egy ideig az ő fájdalmuk, bánatuk és talányuk: mi tudjuk…

SzN