Néhány perc hiányzott a debreceni meglepetéshez

26-23-ra  kikapott a DVSC Schaeffler a Thüringer HC együttese ellen az EHF-kupa csoportkörének negyedik fordulójában január 26-án. 

A nordhauseni Wiedigsburghalle-ban rendezett kupamérkőzésen a debreceniek minden vonatkozásban nagyot javultak egy héttel korábbi önmagukhoz képest. Az 56. percben még kétgólos DVSC-vezetést mutatott a tábla, az ellenfél hét a hat ellen rohant az eredmény után. Azonban a meccs finisében a debreceni lövések elkapkodottak voltak, nem sikerültek, amit a németek gólokkal büntettek.

Ami Debrecenben kimaradt, most bement

Tíz perc után 7-5-re vezetett a Loki a Thüringer ellen, a debreceniek ezúttal sokkal hatékonyabb támadójátékkal rukkoltak elő neves ellenfelükel szemben, mint a Hódosban. 

A Vantara-Kelemen, Karsten, Bulath, Tóvizi, Kovács, Arany hatossal támadó Loki (Triffa a kapuban, Karnik védekezésben az argentin helyén) mindjárt egy kínai improvizációval lepte meg a csarnokot: Vantara-Kelemen bal oldali visszajátszását Kovács vágta a kapuba a levegőből. Egy perccel később Aranyt teremtették le a társak hátul, mert a Triffáról kicsorgó labdát nem fedezte elég harcosan, így egy beugró német vissza tudta paskolni Bölkéknek.

Ebből a momentumból rögtön az elején leszűrhette minden debreceni, hogy ha nem pörög száztíz százalékon, akkor jobb, ha mindjárt visszaül a repülőre.

Szerencsére értettük a leckét, mert Kovács vezetésével nemcsak a gólgyártás ment, hanem a védekezés is, a hibára kényszerített németek több találatot is elszenvedtek a DVSC elfutásaiból. Ha pedig hagytuk Bölköt középről lőni, azt Köstner Vilmos reagálta le kíméletlenül: a kétszer késlekedő Tóvizit Bordás váltotta a 8. perc körül.

A 25. percre a németek visszavették a vezetést 13-12-re. Ahogy a Loki büntette az elején a türingiai megingásokat, úgy Scheffknechték is azonnal leverték a DVSC-én a hibákat. Utóbbiak szembetűnően megszaporodtak olyankor, amikor Kovács kapott néhány percet szusszanni. Ezekben az időszakokban Bulath egymaga kevés volt kevergetni (Despotovic és Vámos továbbra sem bevethető, ráadásul Bulath pénteken még infúziókat kapott egy vírusfertőzés miatt), mert a passzok hol Karstenen, hol Karnikon, hol a beállókon, de rendre elakadtak. Kovácsnál maradva, nem volt világos, hogy a játékvezetők miért fújtak többször is lépést a jobbátlövőnél, Köstner Vilmos is hiába reklamált, annyit ért el, hogy megintették egy sárgával. 

Kétgólos előnnyel (15-13) mehetett a szünetre a hazai együttes, ha Karsten nem ennyire darabos, Karnik pedig bevállalósabb egy kicsit, talán jobban alakul.

[Beillesztett cikk: Alulmaradt a Debrecen a németekkel szemben]

Csak a végén ne lőttük volna lábon magunkat

A második félidő sok hibával indult mindkét részről, de az az állítás is igaz, hogy Triffa és Giegerich jól állták a sarat. A Loki egész mérkőzésen nem boldogult a beállói megjátszásával a magas, erős német falban (Tóvizi és Bordás is góltalan maradt), viszont sikerült ráérezni arra, hogy a hazai védelem a bal oldalon betörésekkel sebezhetőbb. Háromnegyed óra kemény küzdelem után Karnik érkezett ellenállhatatlan lendülettel a német kapu elé, és sikerült is egyenlítenie a betörésből (19-19, 44. perc). Hat perccel később még mindig egált mutatott az eredményjelző (21-21), de a menet közben ujjsérülést szenvedő fiatal belső játékos, Borgyos Panna találatával újra a Lokinál volt az előny! Sőt, Karnik újabb jó megmozdulásával már 23-21-re vezetett a Debrecen az 52. perc végén. Mindez hidegzuhanyként hatott mind a türingiai lelátókon, miként Schmelzerék is egyre idegesebben pislogtak.

[Beillesztett cikk: Nyert a Debrecen, de inkább gyorsan felejtsük el!]

Azonban az 57. percre – még mindig változatlan állásnál – a Loki elveszítette a hidegvérét. Talán a labdavesztéstől való félelem, de a fáradtság (e kiélezett helyzetben Köstner sem cserélgetett annyit) biztosan közrejátszott abban, hogy többször előkészítetlenül, elkapkodottan lőttek annak a Giegerichnek, aki a Hódosban és ezúttal is demonstrálta kiváló reflexeit. Mivel a Loki védekezésben addig jól állt a lábán, talán abban bíztak Kovácsék, hogy sikerül kibekkelni a hazai támadásokat, s talán meg is remeg Bölkék keze, amiből, ugye, rendezetlen védelemre meg lehet indulni és végleg a piros-fehér oldalra billenthető a mérleg nyelve.

Nem így történt, a németek kvalitásait mi sem jelzi jobban, minthogy ebben a kiélezett szituációban kellően higgadtak tudtak maradni. Az utolsó három percben 4 gólt szerezve behúzták a végig izgalmas, nagy iramú találkozót.

Kívülről nehéz eldönteni, hogy a nyomás miatt döntöttek rosszul sorozatban a debreceni kedvencek a finisben vagy volt e végjátékban tudatosság, csak visszanyalt a fagyi. Ami biztos, hogy a vasárnapi összecsapás után – ha Bulathék csalódottan is ballaghattak le a pályáról – egyik esetben sincs szégyenkeznivaló, mert mindent kiadtak magukból. 

MESTERMÉRLEG
Herbert Müller: – BL-szintű mérkőzést játszottunk a DVSC ellen, amely sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint múlt héten. Jó ritmusban kézilabdáztak a vendégek, a második félidőben pedig nem tudtunk mit kezdeni a védekezésükkel, huszonkét perc alatt csak hat gólt lőttünk.  A hajrában kockáztattunk, s bejött, így megszereztük a két pontot.
Köstner Vilmos: – A debreceni mérkőzéshez képest nagyot javultunk, főleg a védekezés agresszivitásában, és a hajráig a támadások taktikus kivitelezésben is. Az utolsó öt percben viszont nem éltünk a hét a hat elleni játék sikeres kivédekezésből adódó gólszerzési lehetőségekkel, amit a végén három átlövés góllal büntetett meg a THC. Összességében elégedett vagyok csapatom hozzáállásával és játékával, ezzel a produkcióval jövő héten lesz esélyünk a csoportkörből való továbbjutás kiharcolására. Köszönöm annak a közel száz debreceni szurkolónak, akik ezen a kiváló hangulatú mérkőzésen segítettek minket!

RaL