Újranyitnának egy bányát Parajdon

Bányászati szempontból megoldható a 80 éve bezárt Erzsébet-bánya látogathatóvá tétele az erdélyi Parajdon, ahol tavaly ősszel kezdtek karbantartási munkálatokba a bányászok. A helyreállítás folytatásához a bukaresti gazdasági minisztérium jóváhagyására várnak – nyilatkozott Moldován István, a parajdi sóbánya kitermelési részlegének vezetője a Hargita Népe napilapnak. A székelyföldi sóbánya illetékese a napilap online kiadásában június 2-án megjelent cikkben kifejtette:

a 80 éve lezárt kutatótáró helyreállításának folytatásához számottevő beavatkozásra, jelentős anyagi fedezetre lenne szükség, de bányászati szempontból nem látja akadályát, hogy egy részét megnyissák a látogatók előtt.

A parajdi bányászok 2025 szeptemberében végeztek feltáró és állagmegőrző munkálatokat az Erzsébet-táróban. A munkálatokat annak reményében végezték, hogy a sóhegy északkeleti felében található kutatótáróból nyíló harántkamra – egy ezer négyzetméteres föld alatti galéria – alkalmas lehet arra, hogy megnyissák a látogatók előtt, és ezáltal részlegesen pótolják a tavaly májusban elárasztott sóbánya hiányát. Moldován István – aki a katasztrófa idején a bányamentő csapat vezetője is volt – a lapnak elmondta:

továbbra sem mondtak le az Erzsébet-táró helyreállításáról, szakmai szempontból nincs akadálya, hogy megnyissák és akár új gyógykezelői szintként használják.

"Nagyjából félútig tudtunk bemenni, és ezen a szakaszon megerősítettük, aláácsoltuk a járatot. Ez egy rézsűtáró volt, volt egy galéria része és két kamrája, melyekből a bal oldalit robbantották be a részleg bezárásakor. Később ez lett a bánya meddőhányója. Mi a jobb oldali kamrát tárnánk fel: bányászati szempontból meg lehet oldani, hogy az látogatható legyen" – idézte az illetékest a lap.

Moldován István elmondta: a táróban végzett munkálatok folytatásának bürokratikus akadályai vannak, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) alkalmazottai jogi problémákba ütköztek. A hatályos romániai törvények szerint ugyanis a bezárt vagy bezárás alatt álló bányák kezelése, a föld alatti tárnák és galériák végleges lezárása, a zagytározók biztonságossá tétele, a bányavizek kezelése – így a lezárt Erzsébet-bánya kezelése is – a Conversmin Rt. állami céghez tartozik. Ez a Salromhoz hasonlóan a gazdasági minisztériumnak van alárendelve, így a bányászok igényelték a szaktárcától az engedélyt a munkálatok folytatásához, és most a minisztériumi jóváhagyására várnak – mondta Moldován.

Az illetékes Constantin Dan Dobrea Salrom-igazgató azon nyilatkozatára is reagált, miszerint Parajdon vizsgálják egy kősó bányászására alkalmas új munkapont megnyitásának lehetőségét is. Elmondta: dolgoznak azon, hogy beazonosítsák egy új bánya lehetséges helyét, de ez hosszas folyamat, részletes geológiai kutatást, tervezést igényel. Az első adatok és a szakhatóság értékelése után gazdasági és műszaki szempontok szerint is elemzik az új kitermelési helyszín megnyitásának lehetőségét – tette hozzá.

Leszögezte: egy új bánya nyitásakor a fő szempont a biztonság kell legyen, ezért ennek a legfelső szintként utolsóként elárasztott Telegdy-bányarésznél fentebb kellene lennie, kizárva ezáltal a vízbetörést lehetőségét.

"Biztonsági fedőréteget kell hagynunk sóból, de a kezdeti felmérések azt mutatják, hogy a Telegdytől nyugatabbra meg tudnánk nyitni egy új kitermelési részt" – mondta Moldován. Hozzátette: a bányanyitás a bukaresti igazgatóság döntésétől függ, mivel ennek kell biztosítania a finanszírozást, és mellette minisztériumi jóváhagyás is szükséges.

A parajdi sóbányát 2025. május 6-án zárták be vízszivárgás miatt, melyet az előző napok heves esőzései okoztak. A helyi vészhelyzeti bizottság május 8-án veszélyhelyzetet hirdetett. Pár hétre rá, május 27-én már ömlött a víz a sóbányába, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak, és megsérült a medrét védő geofólia. Két nap után fel kellett adni a föld alatti védekezést, a betörő víz teljesen elöntötte a regionális turizmus motorjának számító létesítményt. A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.