Tízéves a Roncsbár, ami több mint kocsma 

Hogyan lesz egy romokban álló házból menő kocsma, amely kulturális értéket teremt? – tettük volna fel a kérdést a kétezres évek előtt, amikor az italozóhelyeket elit és fapados, késdobáló kategóriákba sorolta be a szomjoltásra kívánkozó polgár. Aztán a sok, felújítás előtt álló ingatlan megihletett néhány fővárosi agytrösztöt, hogy alacsony költségvetésű, de kreatív ötlettel, retró dekorációkkal, olcsó berendezéssel kocsmát lehet nyitni, és annak nagy sikere lesz, az úri közönség köreiben is. Bejött: még a kényes nyugati turisták számára is első számú látványossággá váltak a romkocsmák a budapesti éjszakában.

Két debreceni, a rocker Fejes Tamás és a futballista Bernáth Csaba erre azt mondta, mint a csíkszeredai székelyek, amikor a múlt század elején először láttak jégkorongot: 

„Ilyet mi is tudunk csinálni!”

Így született meg a debreceni Roncsbár ötlete, no de előbb arra kértünk választ az érintettektől, hogy lesz üzlettárs egy futballista és egy rocker, egyáltalán honnan ismerik egymást, mikor találkoztak először?

– A Tankcsapda és az akkori DVSC között szoros volt a kapcsolat, először Dombi Tibinek és Sándor Tamásnak köszönhetően – az egyik, általuk szerevezett baráti összejövetelen ismertem meg Tomit, illetve a Tankcsapdát. Rövid idő elteltével baráti kapcsolat alakult ki, majd amikor már terveztem a foci utáni életemet, akkor jött be a romkocsma-őrület, ami Londonból indult, de Budapesten is sorra nyíltak az ilyen helyek. Tomival azt beszéltük, hogy ami Budapesten sikeres, az előbb-utóbb Debrecenben is megjelenik, és ha mi csinálnánk meg, akkor abból akár gyümölcsöző vállalkozás is lehet. Aztán a gondolatot tettek követték, nézegettük a városban a lehetséges helyeket, így találtunk rá a Csapó utca 27. szám alatti ingatlanra, amely nem így nézett ki, mint most, hátul még buszparkoló volt…

– lendült bele a beszélgetésbe Bernáth Csaba, de Fejes Tamás itt átveszi a szót.

– Az egész negyed nem így nézett ki, ahogy most! – így a Tankcsapda dobosa. – A Csapó utcai sétálóövezet, vagyis a környék fellendítése konkrétan hozzánk kötődik. Itt semmi nem volt, csak egy kulcsmásoló, az utcán pedig lecsúszott alkoholisták és drogosok lézengtek. Itt, helyben nagyon sokan nem hittek abban, amibe mi belevágtunk, de én azért jártam a világot, láttam, milyen feltételekkel működnek jó zenés klubok, és meggyőződésem volt, ha mi egy hasonlót valósítunk meg, akkor az hiánypótló lesz Debrecen életében. Ebben Csabi abszolút partner volt, és ma, tíz évvel a nyitás után elmondhatjuk, hogy azóta is telt házzal működtetjük a helyet, noha egyikünk sem vendéglátós eredetileg.

Az almák azért nem estek messze a fájuktól, a családban mindkét alanyunknál felfedezhető a vendéglátói tradíció, és ezt a fiúk ügyesen ki is használták, az üzemeltetéshez komoly segítséget kaptak – derül ki a továbbiakban. A „kocsmai matekkal” ellentétben a szellemi tartalomhoz, avagy a zenei klub működtetéséhez nem kellett segítséget kérni, hiszen az ott van Fejes Tamás kisujjában. A rocker azonban hangsúlyozza, hogy a pultozás, az italmérés tudománya nélkül egy ilyen vállalkozás hamar elúszhat, így az legalább annyira fontos, mint jó zenével megtölteni a helyet.

– Világszerte van arra példa, hogy befutott színészek, zenészek, hírességek éttermeket, szórakozóhelyeket nyitnak, aztán néhány év múlva lehúzzák a rolót, mert, miután nem értenek a szakmához, szarrá lopják őket. Nekünk is jósoltak olyat, hogy másfél-két évig bírjuk… – jegyezte meg Fejes Tamás, hozzátéve még, hogy tíz éve folyamatosan fejlesztik a Roncsbárt, és nincs megállás, további nagy terveket szövögetnek.

Húsz és a halál között

Ha valaki megkérdez egy debrecenit, hogy milyen korosztály jár a Roncsba, akkor azt a választ kapja, hogy „húsz és halál között mindenki.” A zenei sokszínűség hozza össze a különböző korúakat és kultúrákat, kemény metálosok és technósok jól megférnek egymás mellett, vagyis felváltva rázhatják. Szombaton hajnalban például negyvenes anyukákat látni a táncparketten, köszönhetően annak, hogy az egyetlen klasszikus diszkó is a Roncsban működik.

– Éppen az volt a cél, hogy senkit ne zárjunk ki – magyarázza Fejes Tamás. – Mi az embereket összehozni szeretjük, nem megkülönböztetni. Különböző generációknak és korosztályoknak szóló zenéket játszunk, vagyis zenekarokat hívunk, hogy mindenki megtalálja a magának valót. Az alternatívon át a rockabilly-n keresztül a legkeményebb metálig minden van, ahogyan van diszkó is, lounge és retro is, de az is működik nálunk, ha valaki csak sörözni akar egyet a társaságával.

– Ez a Roncs kulcsa! – vette vissza a szót Bernáth Csaba. – Nem lehet meghatározni a törzsközönség stílusát, életkorát. Van olyan baráti társaság, hogy fele bemegy a koncertre tombolni, a másik fele pedig hátramegy sörözni, beszélgetni, vagy a kivetítőn focimeccset nézni. Mások elöl, a teraszon bámulják a járókelőket. A hétvégék is különbözők, mármint a zenei stílus tekintetében. Rengeteg turista is megfordul nálunk, külföldiek rendszeresen csodálattal fotózzák a helyet, mondván, hogy ők ilyet még nem láttak. Még egy francia tévétársaság is eljött, hogy rólunk riportot készítsen, de szerepeltünk a Forbes magazin címlapján és a CNN-en is.

Azt már Tamás teszi hozzá, hogy az elmúlt tíz évben esküvői fotózások kedvenc helyszíne is lett a Roncsbár, de ketrecharcot is rendeztek már a hátsó udvarban. 

– Nyitottak vagyunk mindenre, hogy egy olyan szubkulturális környezetet hozzunk létre, amibe sok minden belefér – ez a mottó.

Nincs még egy ilyen romkocsma

Hol a helye a debreceninek az országos rangsorban? – szegeztük a kérdést Tamásnak és Csabának. Előbbi szerint magasan a legjobb, utóbbi szerint országos hírneve van, bárhová megy az országban, a debreceni Roncsbárról mindenki hallott. 

– Olyan szempontból mindenképpen egyedülálló, hogy nem lehet kategorizálni a korábban emlegetett sokszínűsége miatt

– mondja Fejes Tamás, aki már a jövőre vonatkozóan avatott be a nagy tervbe: a koncertterem bővítése a legfontosabb cél, de van még más is!

Nagyon hosszú az a képzeletbeli kamionsor, amire ráfér a tíz év alatt eladott összes sör hordója, és évről évre egy nagy sörgyártó top 3-as rangsorában szerepel a vendéglátóhely, pedig a házigazdák nem is szeretik. Tamás éppen a Roncsban szokott rá a pálinkára, de most éppen a viszkis időszakát éli, Csaba pedig csak azért issza a sört, hogy a forgalmazónak imponáljon – derül ki nagy hahotázás közben.

Politikusok is jöhetnek, de nem agitálni

A Roncsbárban a kevés szabály közül az egyik az, hogy nem lehet politikai agitációk terepe. Oldaltól függetlenül minden politikai szereplőt szívesen látnak beszélgetős italozásra, de van egy feltétel!

– Ha valaki elkezd agitálni, akkor megkérjük, hogy menjen innen a picsába! – így Fejes Tamás.

Tíz év múlva…

A stílusát megtartó, de folyamatosan megújuló vendéglátóhely lesz újabb tíz év elteltével is a Roncsbár – ígéri a két tulajdonos. Az elmúlt tíz esztendőben is szinte havonta változott valami a vendégtérben. Fontos a dekoráció terén mindig valami újdonsággal előállni, volt már a Roncsban kettévágott Trabant, fürdőkád, repülő a mennyezeten, vagy most új jelképe a helynek egy régi, 491-es sárga villamos egy darabja, amely nagy népszerűségnek örvend a vendégek körében. 

– Ha nyit egy új hely, ott nem nehéz az elején telt házat csinálni. Az érdeklődést azonban folyamatosan, egy évtizeden át fenntartani, már sokkal nehezebb. Egy vendéglátóhely akkor sikeres, ha sok törzsvendéget vonultat fel. Azt hiszem, nekünk az nagyon sok van. Ebbe rengeteg melót tettünk, erre vagyok a legbüszkébb – fejtette ki Bernáth Csaba. Megjegyezte még, hogy a Roncsbárban a legfőbb szempont a biztonság. A hétvége napjain 40-45 ember – pultosok, takarítók, üzletvezetők, biztonsági személyzet – dolgozik, így maga a hely komoly munkáltatónak is számít. 

Fejes Tamás azt ecsetelte, hogy egy ekkora vendéglátóhelyet üzemeltetni nem mindig móka és kacagás, mert ahol italt mérnek, ott előbb-utóbb egy hülye is feltűnik, tehát biztonsági szolgálatra ezért van szükség, továbbá nagy az alkalmazottak, a pultosok körében a fluktuáció, ami a Tankcsapda dobosa szerint abszolút érthető, hiszen egy éjszakai szórakozóhelyen hamar kiég az ember, nem lehet hosszú távú elköteleződést elvárni senkitől. Éppen ezért ebben a szakmában sosincs olyan, hogy „megcsináltuk, tehát hátradőlhetünk”. A debreceni vendéglátóiparra jellemző munkaerőhiány a Roncsbárt úgy érinti, hogy „folyamatos küzdés jó munkaerőt találni”, tette hozzá Fejes Tamás.

A munkamegosztásról az urak annyit mondtak el, hogy mivel Tamásnak a hétvégeken az ország különböző pontjain fellépései vannak, olyankor Csaba az ügyeletes, de a munka dandárját az üzletvezetők végzik. Tamás a stratégiában szabja meg az irányt, Csaba pedig egyetért, ha az üzleti érdek is úgy kívánja.

Tízéves szülinap

Tartalmas programok várják majd a nagyérdeműt április 15-én, pénteken a Roncsbár tízéves születésnapi buliján. Ismert arcok fognak dolgozni a pultban, rengeteg VIP-vendég lesz, sok nyereményjátékkal készülnek, koncertezik a Fish!, majd Lotfi Begi lesz a sztár DJ, de nem marad el a torta és a tűzijáték sem. Bizony van mit ünnepelni, hiszen az elmúlt évtizedben a hazai előadók mellett világsztárok is felléptek a Roncsbár színpadán, mint például Duff McKagan, a Guns N’ Roses volt gitárosa és csapata, vagy Rob Halford, a Judas Priest egykori énekese és bandája. Egy nagyobb koncertterem éppen azt a célt szolgálná, hogy még több hasonló világsztár látogasson Debrecenbe, Fejes Tamás kapcsolatai révén olyanok is, akik eddig még nem léptek fel Magyarországon, vagy Európa keleti régiójában.

Rockmúzeumot Debrecenbe!

Az első magyar rockmúzeumnak Debrecen adhat otthont – közölte a beszélgetés végén a Tankcsapda dobosa. Fejes Tamásnak ezzel kapcsolatban már előrehaladott tárgyalásai vannak, és reméli, várja a debreceni önkormányzat segítségét is, hiszen a múzeum nagyot dobna a város kulturális életén, no meg a turisztikai bevételein – fogalmazta meg üzenetét a döntéshozók számára a rockzenész.

Cs. Bereczki Attila