Tanárok és diákok segítik a debreceni rászorulókat

Az összefogás és az egymás felé fordulás jegyében a Debreceni Szakképzési Centrum idén is csatlakozott a Magyar Református Szeretetszolgálat adventi tartósélelmiszer-gyűjtéséhez, 170 doboz telt meg élelmiszerrel, tisztálkodási szerekkel és törődéssel.

A szakképzési centrumnál immáron hagyomány a kezdeményezésben való részvétel, mivel a szakmák oktatása mellett a DSZC szeretné a társadalmi felelősségvállalás érzését is erősíteni közösségében.

A csomagokba a konzervek, tészták, liszt és olaj mellé édesség, tisztálkodási- és tisztítószerek is kerültek. A gyűjtésben részt vettek a központi munkaszervezet, a 11 intézmény, kollégiumok és telephelyek dolgozói, oktatói és tanulói is. 

Az adventi időszakban igyekezett idén is aktív szerepet vállalni a Debreceni Szakképzési Centrum, mások mellett például hagyományt teremtve, ebben az évben is Adventi Lélekkertté alakult a Nagytemplom mögötti Emlékkert – a centrum közreműködésével. Minden megmozdulásnak az a célja, hogy támogassa a város és a Debreceni Karitatív Testület munkáját; így segítségükkel minél több debreceni és környékbeli család karácsonya legyen szebb, boldogabb és meghittebb.

A dobozok sajtónyilvános átadásán Bódor Edit, a Debreceni Karitatív Testület elnöke visszatekintett az elmúlt éveket érintő kapcsolódási pontokra, elmondta hálával tartozik a centrum kollégáinak, oktatóinak, diákságának a nyújtott támogatásért, köztük az Adventi Lélekkert közreműködőinek is. Bódor Edit kiemelte, egész évben meghatározó volt a DSZC, és megmutatkozott, hogyan tud együtt dobbanni a debreceni szív. Az összegyűjtött adományok kapcsán elmondta, nagyon nagy segítséget jelent a rászoruló családoknak, akikhez az elkövetkezendő napokban, hetekben jutnak majd el a felajánlások. Úgy fogalmazott, boldog, hogy a gyermekek ebben az edukatív szeretetátadásban részt vettek, hisz abban, hogy ez a lelkület a fiatalok életét végigkíséri majd.

Hozzátette, hálás szívek fogadják a számukra eljuttatott kedvességeket, ezzel pedig a felajánlók lelke is gazdagabban várhatja az ünnepet.

Az eseményen Oláh István, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora a Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében volt jelen. Elmondta, hálás, amiért az együttgondolkodásban a Debreceni Szakképzési Centrum mindig örömmel és szeretettel vesz részt. Oláh István egy táblán látott felirat – „Vigyázz, a magasban dolgoznak” – gondolatiságára fűzte fel szavait. Elmondta ez egyrészt utal a szakemberek, kőművesek, ácsok, de a vezetőség munkájára is, emellett arra is, hogy az Úristen is munkálkodik. De nem csak a magasban, hiszen erről szól a karácsony, hogy földre jött, eljött közénk és emberré lett, megszületett Jézus Krisztus, ezt ünnepli most a keresztyén világ – fogalmazott. Azért jött el, hogy elmondja nekünk, hogy ő itt dolgozik közöttünk és bennünk – tette hozzá. Ezt a szolgálatot tartja most a DSZC is, hiszen bár elsődleges feladat a szakemberek képzése, emellett képviseli a lelkiséget is. Azon túl, hogy megtanuljuk a szakmát, van egy nagyon fontos dolog, ami kell a teljességhez – mutatott rá, hogy figyelembe vegyük, hogy ott vannak a többiek is, hogy törődjünk a másik emberrel. Úgy véli, ez a szakképzési centrumon, az intézmények falain belül megvalósul. Jézus Krisztus szavait idézve küldött jókívánságot, miszerint „az aratnivaló sok, a munkás kevés, ezért kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat”. Sok jó szakembert kívánt a centrum számára, akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, hiszen a munka gyümölcsének úgy lehet igazán örülni, ha ott van a lélek. A szeretetdobozokból épített piramis is azt jelképezi, hogy itt a szakma mellett lélek is van – fogalmazott.

Szilágyi Sándor, a Debreceni Szakképzési Centrum főigazgatója elmondta, megdobbant a szív a centrumban, úgy véli, talán nem túlzás azt mondani, hogy azok a kollégák, oktatók, diákok, akik megtöltötték ezeket a csomagokat, igazi angyalok, a hétköznap angyalai. Ilyenkor érezzük igazán, hogy milyen, ha adhatunk. Mi a diákjainkat nem csak szakmára neveljük és oktatjuk – fogalmazott –, hanem arra is, hogy embertársaikat megfelelő módon közelítsék meg, legyenek érzékenyek a problémákra, nyújtsanak segítséget, és fontos, hogy együtt tudjanak dolgokat megvalósítani, mindez pedig a szakma tanulásában is fontos.

Úgy véli, Debrecent ez az összefogás, ez a szeretet viszi előre, és emiatt tart most ott, ahol éppen tart, úgy látja, ez a magasság még emelkedni fog.

A főigazgató hozzátette, ezeket a csomagokat sok olyan diák töltötte meg, akik lehet, hogy maga is rászorulna a segítségre, de talán leginkább ők érzik azt át igazán, hogy mi az, hogyha kapnak, ezért is adnak, és ez nagyon fontos. Szilágyi Sándor ígéretet tett, hogyha arra mód és lehetőség van, a Debreceni Szakképzési Centrum továbbra is ott áll majd a város és a testület mellett, a szeretet jegyében.

A 10 éves Debreceni Karitatív Testület nevében – Széles Diána társelnök ünnepi jókívánságait is tolmácsolva – Bódor Edit elnök néhány ünnepváró ajándék kíséretében egy elismerő emléklapot is átadott a centrum számára. A díszoklevél mottója Teréz anya gondolata, miszerint „Nagy dolgokra nem mindenki képes, de kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.” Az oklevelet a főigazgató vette át.