Segítenek, de nem gyógyszerek

A különböző konyhai műveletek ugyanis csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát, ráadásul a különböző környezeti hatások s az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek miatt megnő az igény ezek iránt az úgynevezett minőségi táplálékok iránt. Dr. Szomják Edit belgyógyász, klinikai főorvos fontosnak tartja ezek pótlását, akár táplálék-kiegészítőkkel is. Egyre nagyobb számban jelennek meg olyan fitoterápiás vagy gyógyhatású készítmények (nem gyógyszerek!), amelyeket többnyire étrend-kiegészítőnek, gyógyhatású élelmiszernek, funkcionális élelmiszernek neveznek – magyarázta a főorvos, hozzátéve: ma Magyarországon a lakosságnak csupán 18 százaléka táplálkozik egészségtudatosan.

A növények egy részében ma már kevesebb a vitamin

Mert hogyan is eszünk?

Túl sokat eszünk a rosszból, és túl keveset a természetesből. Túl gyakran, túl sokat és túl gyorsan eszünk. Túl későn, túl sok, túl nehezen emészthető fehérjét fogyasztunk. Túl kevés folyadékot – ennek gyakorlatilag szénsavmentes víznek kellene lennie – fogyasztunk, és nem tartunk böjtszüneteket (pedig már az ősember is tudta, hogy néha kell), amelyek lehetővé tennék a szervezet felfrissülését, a felhalmozódott salakanyagok minél nagyobb arányú kiürülését. Ennek persze megvannak a következményei a jóllakott és elhízott éhezők, a halmozódott betegségek, illetve a modernkori "járványok (obesitas, cukorbetegség) formájában. A WHO szerint a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek 30-40 százaléka megelőzhető lenne. A táplálkozásunk és az élelmiszereink tehát reformra szorulnak. Ez ma már mindenki számára elérhető, hiszen a gyártók piacorientáltságának köszönhetően egyre több reformélelmiszer létezik. Ilyenek a tápláléknövények, azaz a fűszer- és élelmiszernövények (vöröshagyma, káposzta, paradicsom, áfonya, fokhagyma, torma, petrezselyem stb.), a gyógynövények (lucfenyő, aloe vera, boróka, fekete üröm, nagy csalán, orbánfű), a vitaminok és ásványi anyagok, az
élelmi rostok, fitokémiai anyagok és a színanyagok (antioxidánsok).

Csökkent a beltartalom

Egy kimutatás 1985 és 1996 között vizsgálta az élelmiszerek beltartalmát, s megállapította: sokukban jelentősen csökkent ez a tartalom. A burgonyában például 70 százalékkal kevesebb a kalcium, az almában 80 százalékkal a C-vitamin és a folsav, a banánban pedig 92 százalékkal kevesebb a B6 vitamin, mint korábban. Ez azt (is) jelenti, hogy naponta másfél kiló almát kellene megennünk ahhoz, hogy a szükséges C-vitamin mennyiséghez hozzájusson a szervezetünk. Ráadásul a vitaminveszteség az ételkészítés során is jelen van, a konyhai műveletek (főzés, sütés, párolás) miatt szintén kevesebb vitamin marad a húsokban, zöldségekben. A táplálék-kiegészítők az 1980-as évek második felében tűntek fel, kezdetben pezsgőtabletták formájában. Kérdés: ha alapvetően egészséges valaki, akkor van-e értelme ezek használatának?

Dr. Szomják Edit válasza: igen, van. Egyrészt ugyanis a hazai étrendben nem szerepelnek olyan fontos tápanyagok, mint a halolaj, olíva vagy a szója eredetű telítetlen zsírsavak. Másrészt a környezetszennyezés (kipufogó gázok, hulladékok, ipari szennyezés, permetezés) kimeríti a szervezet tápanyagraktárait. A táplálék-kiegészítők, különösen az antioxidánsok viszont bizonyítottan segítenek a mérgező anyagok okozta sejt- és szöveti károsodások megakadályozásában. Ezeken kívül egyes gyógyszerek, az alkohol, a dohányzás és a stressz megakadályozzák bizonyos anyagok felszívódását, s még kitűnő étrenddel sem lehet gyorsan pótolni az így kialakult hiányt. A gyógynövények használata tehát indokolt, azok hatékonyságát már klinikai vizsgálatok is igazolják.

Mire nem jók a táplálék-kiegészítők?

Nem használhatjuk ezeket étkezés helyett; nem tudják kivédeni a helytelen szokások, a dohányzás, a mozgásszegény életmód stb. következményeit. Alkalmazásuk nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást, az esetleges kezelés szükségességét, a nem megfelelő adagolás pedig gátolhatja egyéb anyagok felszívódását.