SapoRita: dél-olasz konyhával hódítanak Debrecenben
A belvárosba költözött a nápolyi pizza és a házias olasz ételek maestrója és maestrája, Antonio Oddone és felesége, Ráthonyi Rita. A népszerű SapoRita Pizzériát működtető olasz-magyar házaspár immár a Szent Anna utca 14. szám alatt várja vendégeit, miután belsőleg újjávarázsolták az egykori Play Pub House-t. A dél-olasz konyhából, a pizzasütéshez használt fatüzelésű kemencéből és a minőségből nem engednek, de miért is tennék, amikor éppen ezek révén váltak közkedveltté Debrecenben!
– Antonióval 2010-ben ismerkedtünk össze a dél-olaszországi nyaralásom alkalmával. Egyikünk sem gondolta soha, hogy külföldi lesz a párja, de szerelem volt első látásra. Én annak idején a Csokonai-gimnázium első olasz-magyar két tannyelvű osztályába jártam, de egyetlen esztendő után átjelentkeztem máshová. A találkozásunkat megelőzően pénzügyi vonalon dolgoztam, nem volt közöm a vendéglátáshoz. Antonio viszont a szakmája szerint is szakács több mint két évtizede. Néhány hónapig hol én mentem, hol ő jött Debrecenbe, majd kiköltöztem. Amikor 2014-ben összeházasodtunk, már javában a saját pizzériánkat vittük a férjem szülőhelyén, Sianóban, ebben a Nápolyhoz közeli, nagyjából tízezres városkában, ahol imádtam élni. Hétből hat napot dolgoztunk, nyaralni nem volt időnk, ugyanakkor hiába működött rajtunk kívül tizennyolc pizzéria Sianóban, a két legjobban menő üzlet között volt a miénk. Nem ezért jöttünk haza – emlékszik vissza a kezdetekre Rita. Neki viszont 2017 után családi okokból gyakran Magyarországra kellett utaznia. Mivel Antoniót nem lehetett hosszabb időre magára hagyni a vendéglátással járó temérdek munkával – valamint nem is akartak tartósan távol lenni egymástól –, az ideköltözés mellett döntöttek.
A férfi már akkor pedzegette, hogy Debrecenben is szívesen belevágna egy pizzériába, és a párját sem kellett győzködni. Rita viszont ahhoz kötötte a beleegyezését, hogy Antonio tanuljon meg magyarul. – Az nem lehet, hogy a kollégákkal és a vendégekkel ne tudj beszélgetni, muszáj megtanulni a nyelvet, mondtam neki. Édesapámnak építőipari cége van, nála helyezkedett el a férjem, és a következő egy-két évben nemcsak a magyart sajátította el kellőképpen, hanem szakipari fogásokat is megtanult. Ezek aztán különösen jól jöttek 2020-ban, amikor eljutottunk a Zöldfa utcai üzletünk kialakításáig – folytatja csillogó szemmel az asszony, majd nevetve hozzáteszi: az év eleji tervezésnél még nem tudhatták, hogy a koronavírus kellős közepében kell megnyitniuk…
Meglátni és újra beleszeretni
Már a Zöldfa utcai pizzériájuk is trattoria, vagyis vendéglő jellegű volt. Az olaszok ezen a kifejezésen azokat az általában családok által üzemeltetett vendéglátóhelyeket értik, ahol a nők főznek – a nagylánytól a nagymamáig –, az ízvilág az éttermivel szemben kifejezetten házias, csicsás külsőségek helyett az egyszerűség dominál. – Mi itt, az új helyünkön is ezt a vonalat akarjuk képviselni – mutat körbe Rita. De hogy lezárjuk a sztori Zöldfa utcai epizódját: a koronavírus-járvány miatt az induló pizzéria 2020 őszétől – mint minden hasonló hely – öt hónapra bezárt, miközben a bérleti díjat fizetni kellett és egyébként is irgalmatlan feszült volt az előre tervezés. 2021 tavaszán nyithattak újra, majd a labdarúgó Eb idején engedtek fel az emberek annyira, hogy nem rezzentek össze, ha valaki köhintett a másik asztalnál. Onnantól – mondja Rita – kisimultak a dolgok, s a rengeteg erőfeszítéssel együtt is sikertörténetként élték meg a SapoRitát. Máig hálásak az elismerésekért, a jókívánságokért, amelyekben személyesen és az interneten is sokszor részeltették őket.
– Az utca túloldalára jártam gimnáziumba, hiszen a Csokonai régebben a Szent Anna utcán működött. A Play Pub House épülete mindig is a szívem csücskének számított. Már 2020 körül eljátszottam a gondolattal, hogy milyen nagyszerű volna itt működni, de foglalt volt az üzlet. Aztán a közelmúltban, amikor a Zöldfa utcai vendéglátóhelyünk tulajdonosa bejelentette, hogy eladja az épületet, ezért költöznünk kell, azonnal felkeltette a figyelmemet: a Szent Anna utca 14. üresen áll. Találkoztam a főbérlővel, s ahogy beléptem ide, a régmúltat idéző boltívek, a fadekorációk újra megérintettek, akár húsz évvel ezelőtt… Azonnal tudtam, hogy mit szeretnék. Utána persze engem is elért az ilyenkor szokásos érzelmi hullámvasút: úristen, hogyan fogjuk véghezvinni mindazt, amit Antonióval szeretnénk…! Ugyanakkor az a típus vagyok, akinél abban a pillanatban megszűnik a félsz, ahogy az első vendég az ajtón belép.
A penne primaverától a cannolo Sicilianóig
Ahogyan beszélgetünk, szóba kerül a fatüzelésű kemence, amelyik „sokat utazott már”, ugyanakkor a házaspár ragaszkodik hozzá, hiszen ez a nápolyi pizza lelke. Megtudom: egy olasz számára az, hogy a pizza kemencében sül, olyan evidencia, mint ahogy nálunk bab nélkül nincs babgulyás. S mivel a szabad tűzön főtt gulyás íze is eltér a konyhában készülttől, mindjárt érthetőbb, miért sütik a pizzát a SapoRitában valódi kemencében elektromos helyett.
A kemencét valójában Antonio édesapja építette a házaspár debreceni házába. Úgy volt, hogy a Zöldfa utcai pizzériában kialakít egy másikat, azonban a koronavírus megakadályozta az utazásban. Így ezt lettek kénytelenek „áttelepíteni”. Az sem volt egyszerű, ide, a Szent Anna utcára viszont már daruval kellett beemelni a két és fél tonnás „kicsikét”. Antonio ebben 430-450 fokon, 90 másodperc alatt süti meg a tipikus nápolyi pizzát, amelynek az ízét és az illatát a felhasznált fafajta is befolyásolja.
A sütés módja mellett természetesen a pizzatészta szintén meghatározó; ebben is nyugodtan bízzuk magunkat Antonióra: húsz év után elég jól tudja, mit és hogyan érdemes változtatni télen, nyáron, párásabb levegőnél stb. Liszt, só, víz, élesztő és nagy szív, szokta mondani, amikor a receptről kérdezik. Értsd: a titok a részletekben lakik, mert a körülményekhez igazodni kell, a legfontosabb mégis a szeretetteljes alázat, hogy ezt mindig meg is tegye az ember mások örömére.
De mit lehet Ritáéknál enni?
Röviden: házias dél-olasz ételeket, ahogyan ott készítik. Ebben nincs engedmény, ez nem magyaros olasz vendéglő – itt nincs ketchup, majonéz, ananász vagy csirkemell.
A választék pizzából nagyjából 40 féle, és az idényjellegű hozzávalóktól függően bővülhet (sütőtök, koktélparadicsom és társaik). Kínálnak tésztákat, így például carbonarát, a legalapabbnak számító aglio, olio e peperoncinót (fokhagyma, olívaolaj, csípős paprika), vénuszkagylósat vagy a házi fűszerezésű olasz kolbásszal, koktélparadicsommal, rukkolával, parmezánnal készített penne primaverát. Lasagnét, rakott padlizsánt, cannellonit, sorrentói módra készített gnocchit, utóbbit előszeretettel variálják.
A desszertek közül Rita a tiramisunak – nehogy baj legyen nagy meleg idején – egy tojás nélküli változatát kísérletezte ki, és továbbra is kérhetők a megszokott édes pizzák. Újdonság a pisztáciakrémes és csokoládés profiterol, a cannolo Siciliano (krémmel töltött ropogós tésztarolád) és szeretnének szufléval is szolgálni.
– Most olyan időket élünk, hogy sokak számára vendéglátóhelyen étkezni luxus. Úgy gondolom, ha pénzt áldoznak ránk, akkor kutya kötelességünk mindent megtenni azért, hogy kellemes szájízzel, jóllakottan távozzanak, vagyis korrekt ár-érték arányban lehessen nálunk inni, enni – vallja a ház asszonya.
A SapoRitában – a saporita jóízűt jelent olaszul, de értjük a szójátékot – gyakran rendeznek „olasz esteket”, ami azután alakult ki, hogy még 2020 őszén világossá vált: Itália gyermekei közül többen is élnek Debrecenben, ki ide házasodott, ki itt tanul, dolgozik. – Antonio legnagyobb örömére gyorsan ránk találtak, hiszen rajtam kívül újra volt kikkel az anyanyelvén társalogni a városban. Az olaszok szeretnek összeülni, iszogatni, kellemes muzsika mellett együtt vacsorázni. Olyankor a hangulat a magyar vendégekre is átragad, amit különösen szeretünk látni. Ezekre az estjeinkre olykor többfogásos menüvel szoktunk készülni – jelezte Rita.
Antonio mindenkit vár, aki kipróbálná az igazi dél-olasz konyhát, amelyik nem is annyira a tenger gyümölcseire, mint inkább a zöldségekre, a sonkára, a mediterrán étrendre, ízekre koncentrál. Szerinte a legjobb beszélgetni kicsit a vendégekkel, mindenkivel, azokkal különösen, akik még sosem jártak még náluk. A magyarokat egyáltalán nem tartja nehéz esetnek, sőt számára öröm, amikor érdeklődő kérdésekre válaszolhat.
Olaszország, hazaviszlek!
A pizzériában, egy külön helyiségben Ritáék boltot is üzemeltetnek. Olasz termékeket árusítanak, amelyek közül többet a saját munkájuk során is előszeretettel használnak. Az éttermi vendégeik egy része kifejezetten vonzódik Olaszországhoz, sokra tartja az ottani kultúrát, márkákat, késztermékeket. Ezért a házaspárnak idén az az ötlete támadt, hogy lehetővé tegyék olasz árucikkek, főleg élelmiszerek megvásárlását. Így akár az is elképzelhető, hogy a pizzánk vagy a tésztánk valamelyik különösen ízletes hozzávalójából külön is vásárolhatunk az otthoni sütés-főzéshez.
Ratalics László
ÚJ HELYEN: 4024 Debrecen, Szent Anna utca 14.
Nyitva tartás: hétfő ZÁRVA, keddtől vasárnapig 10.30 és 21.30 között
https://www.saporita.hu/rendeles
https://www.facebook.com/saporitapizzeria
