Rablóból lett pandúr a Beregszásziban tanító sárrétudvari villamosmérnök

Vidéki gyerekként került a nagyvárosba, ma pedig már villamosmérnökként egykori iskolájában tanít, miközben saját vállalkozását is sikeresen vezeti. A 26 éves Márkus József Sárrétudvariban él, ahonnan az általános iskola elvégzése után került Debrecenbe. Noha az elektronika mindig is érdekelte, feltett szándéka volt, hogy szakács lesz. Az írásbeli felvételije azonban nem sikerült túl jól, így nem vették fel. A második opciója az volt, hogy fogtechnikusnak tanul, ám erről a tervéről is le kellett mondania, a képzés ugyanis megszűnt. Középiskolai tanulmányait végül a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskolában (ma Debreceni SZC Beregszászi Pál Technikum) kezdte meg 2010-ben. – Akkor nem voltam boldog ettől a helyzettől, ma már viszont azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Ahogy haladtunk előre a képzésben, egyre jobban érdekelt az elektronika világa, és már azt tervezgettem, hogy egyetemre megyek.

József elképzelése azonban ekkor újra „gellert kapott”, a tanulást ebben az időszakban a magánélet megelőzte, a barátnője mellett finoman fogalmazva is elhanyagolta az iskolai teendőket, és ennek később meg is lett a böjtje.

– Az utolsó, negyedik évet tulajdonképpen az előző három tanévben megszerzett tudással csináltam végig, és az év végi jegyeimmel nem is volt gond, viszont a matematika érettségit elszúrtam, nem is vettek fel az egyetemre – magyarázza. – Döntenem kellett, hogy mihez kezdek, és úgy határoztam, hogy maradok a Beregszásziban, és megcsinálom a technikusi képzést is. Akkor ennek nem nagyon örültem, de utólag be kell látnom, hogy jó döntés volt, később nagyon sok hasznát vettem ennek a két évnek.

Alig maradt le Abu-Dhabiról

József elmesélte, hogy a Beregszásziban töltött hat év, különösen az utolsó kettő, amikor a technikusi végzettséget szerezte meg, rendkívül széleskörű tudással vértezte fel. – Elektronika, elektrotechnika, digitális technika, műszaki ábrázolás, irányítástechnika, PLC-programozás, pneumatika, hidraulika, analóg áramkörök – sorolta a teljesség igénye nélkül a középiskolában tanult tantárgyakat.

Mivel jó tanuló volt, részt vehetett több szakmai versenyen is. Ezek közül kiemelte a Festo Kft. rangos mechatronikai megmérettetését, amelyen tovább szélesíthette tudását.

A csaknem két évig tartó verseny során rendszeresen járt a cég budapesti központjába, ahol az elméleti feladatok mellett szerelni, programozni kellett, míg végül társával egészen a párosverseny döntőjéig jutott, ahol a második helyen végeztek, így ugyan lemaradtak az Abu-Dhabiban rendezett világbajnokságról, de az ott szerzett tapasztalatait, kapcsolatait a mai napig kamatoztatja. Például azzal, hogy a Festo Kft. felkérte, külső szakemberként vegyen részt cégek továbbképzésében, így a többi közt PLC-programozást oktat, elsősorban a régió vállalkozásainál dolgozó szakembereknek. Amire még nagyon büszke, hogy idén tavasszal, a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara új székházának átadásán egy igencsak rangos elismerésben részesült: átvehette a kamara diplomadíját, amelyet az alapítás óta eltelt 24 évben mindössze 15-ször ítéltek oda. 

„Csuklóból” ment az egyetem

De ugorjunk még egy kicsit vissza az időben! József a technikumot kiváló eredménnyel végezte el, automatikai technikus lett, és miután matematikából is sikerült egy jó érettségit írnia, felvették a Debreceni Egyetemre, ahol villamosmérnöknek tanult. A Beregszásziban, különösen a technikusi évek alatt „magába szívott” tudásnak és a Festo Kft-nél eltöltött sok-sok gyakorlati órának az egyetemi évek alatt vette az igazi hasznát.

Mint mondta, a villamosmérnöki szakot szinte játszva elvégezte, ahogy fogalmazott, olyan szakmai alapokkal rendelkezett, hogy alig kellett valamit tanulnia.

A mondás szerint rablóból lesz a legjobb pandúr, hogy ez József esetében igaz-e, az idő majd eldönti, mindenesetre már az egyetemi évek alatt visszatért a Beregszásziba, ahol esti tagozaton óraadóként oktatott. Két évvel ezelőtt, 2020 szeptemberében pedig már diplomával a zsebében főállásban helyezkedett el az intézményben, és a nappali tagozatos diákokat igyekszik bevezetni az elektronika, az elektrotechnika és digitális technika, a PLC-programozás, az analóg áramkörök és az irányítástechnika laikusok számára érthetetlen világába.

Az órákat próbálja minél érdekesebbé, interaktívabbá tenni, de, ahogy mondja, manapság nincs könnyű helyzetben az a tanár, aki megpróbálja felkelteni a fiatalok figyelmét, érdeklődését.

– Mindig vannak kivételek, de az a tapasztalatom, hogy a többség minél kevesebb energiát akar a tanulásba fektetni, pedig ezzel a hozzáállással manapság már nem sokra lehet jutni – jegyzi meg. – Időnként már nem is tudom, hogy ebben a digitális világban mivel lehetne elérni az ingerküszöbüket. Sokszor az az érzésem, hogy számukra minden unalmas, ami nem hasonlít egy jól megszerkesztett Youtube-videóhoz. 

József ennek ellenére imád tanítani, nem munkának éli meg a diákok oktatását, miközben Püspökladányban a vállalkozását is működteti, amelyet elsősorban mobiltelefonok javítására hozott létre, de tulajdonképpen foglalkoznak mindennel, ami elektronikával kapcsolatos.

És hogy kinek ajánlja a DSZC Beregszászi Pál Technikumot? Mindenkinek, aki szívesen dolgozna egy modern, 21. századi gyárban. Szerinte az iskolában elsajátított tudással biztos megélhetést nyújtó szakmák közül válogathatnak a fiatalok. Egy ügyes karbantartóra, egy jó villanyszerelőre manapság különösen nagy szükség van – tette hozzá.

Takács Tibor