Nem pávák, gyönyörű hangú lányok: ők a Pendely

A Pendely Énekegyüttes három tagját kérdeztük a népi éneklésről, a közös munkáról és a Fölszállott a pávában való szereplésükről.

Cívishír: Sokszínűek vagytok. Mivel foglalkoztok a színpadon túl?
Végh Orsolya: Középiskolás vagyok a Dóczyban. Ketten közülünk – Bartók és Rácz Bogi – a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumba járnak, ők népi énekkel foglalkoznak. Szepesi Emese dráma tagozaton van az Ady Endre Gimnáziumban, Fekete Bogi pedig a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanul.
Bíró Nelli: Elsőéves gyógytornász hallgató vagyok a Debreceni Egyetemen; az éneklés mindig is az életem része volt már kiskoromtól fogva.
Baló Anna: Másodéves orvostanhallgató vagyok, nagyon szeretek én is énekelni, táncolni és festeni.

Cívishír: Hogyan kerültetek a Pendelybe?
Végh Orsolya: Mi belenőttünk az énekegyüttesbe, rég működik, cserélődő tagokkal.
Bíró Nelli: Hat éve tagok vagyunk páran, a mostani felállás másfél éve alakult.

Cívishír: A közönség szórakoztatásán kívül láthatóan magasabb célotok is van.
Bíró Nelli: A zene szeretetét szeretnénk átadni. Célunk, hogy minél többen megismerjék a magyar kultúrának ezt a részét.
Baló Anna: Egyfajta kiteljesedés számunkra az, hogy együtt tudunk énekelni. A dallamok, a szövegek, amiket hozunk, nagy értéket képviselnek. Jó érzés átadni valamit a közönségnek, amit még nem ismernek.
Végh Orsolya: Sokan mondják, hogy öröm ránk nézni éneklés közben, hogy milyen jól tudunk együttműködni.

Cívishír: A pendely szót sok fiatal nem is ismeri.
Baló Anna: A név ötlete közösen született. A pendely egy népi női fehérnemű, ami takarásra szolgál. Nagyon pici felületű anyag a szoknya alatt. Mivel hét lány alkotja a csapatot, ez jó névnek tűnt.

Cívishír: Hogyan zajlik nálatok egy próba?
Bíró Nelli: Kiválasztunk egy tájegységet, és a tanáraink rengeteg időt fordítanak arra, hogy felkutassák a legjobb, onnan származó dalokat. Az első próbán mindig meghallgatjuk az összeset, majd közösen szelektálunk; kiválasztjuk, ami a legközelebb áll hozzánk. Idő kell ahhoz, hogy magunkénak érezzük a dalokat.
Végh Orsolya: Dalválasztásban sosincs vita. Általában hetente egyszer próbálunk, a Fölszállott a páva alatt persze ez megduplázódott.
Baló Anna: Két tanárunk van, Tóth Lilla és Sáriné Szebenyi Judit. Mindketten a zeneiskolában tanítanak, korábban is nekik voltunk tanítványaik szólóénekesként. Most is járunk hozzájuk különórákra.

Cívishír: Ki találta ki, hogy jelentkeztek a Fölszállott a pávába?
Végh Orsolya: Tavaly a Fölszállott a páva gyerekeknek szóló verziójában indult a Kispendely Énekegyüttes, mi pedig reménykedtünk, hogy idén fog a felnőtt változat is. Evidens volt, hogy megpróbáljuk. Nem gondoltuk volna, hogy végig maximum pontosok leszünk, hogy ekkora sikerünk lesz.
Baló Anna: Azért is volt most aktuális a verseny, mert a legutóbbihoz még kicsik voltunk, a gyerekévadokat pedig már kinőttük. Most fértünk bele a felnőtt kategóriába.

Cívishír: Óriási sikert arattatok: megnyertétek a műsor énekes szólisták és énekegyüttesek kategóriáját, lenyűgöztétek a zsűrit és közönséget is.
Baló Anna: Szép, tiszta, eredeti dallamokat válogattak össze az énektanáraink, a zsűri szerintem azt értékelte az előadásainkban. Megfelelő hangképzéssel, nem modorosan énekeltük a dalokat, hanem próbáltuk minél élőbben átadni. Életvidáman és magabiztosan adjuk elő ezeket, a nézőket ez foghatta meg. Egy laikus számára is átmehetett, hogy megéljük azt, amiről éneklünk. Ehhez kellett az is, hogy próbáltunk fejlődni, mint csapat, például közös főzéseket szerveztünk, hogy még inkább összekovácsolódjunk. Ez ugyanolyan fontos része a felkészülésnek.
Bíró Nelli: Azt a megjegyzést is megkaptuk, hogy milyen jól mutatunk a színpadon együtt, és ez hozzáad a produkcióhoz. Mindannyian erős énekhanggal is rendelkezünk, és ha ez összeadódik, akkor nagyot tud szólni. Mikor először felálltunk a színpadra és elkezdtünk énekelni, a hangosítók mellett nem lehetett megmaradni. 
Végh Orsolya: A hétköznapi életben hét különböző ember vagyunk, de ahogy felállunk a színpadra, egységként működünk. Mindannyiunk hangszíne más, különlegesen csengnek egybe.

Cívishír: Hogyan fogadta a győzelmet a környezetetek? 
Végh Orsolya: Ahogy fordulóról fordulóra jutottunk tovább, a budapesti testvérem mindig ott volt. Apukám pedig eljött a döntőre, és szurkolt nekünk.
Bíró Nelli: Az adások után mindenkinek csörgött a telefonja, hogy szurkoltak és mennyire ügyesek voltunk. A barátok is tudomásunkra adták, hogy néznek és szavaznak ránk.
Baló Anna: A nagymamám azt mondta, nagyon örül neki. Kicsi korom óta az volt az álma, hogy egyszer engem a tévében lásson. Teljesen meg volt hatva, mikor továbbjutottunk, és győztünk is.

Cívishír: Visszajelzések?
Végh Orsolya: A műsor után rengeteg üzenetet kaptunk és telefonon is nagyon sokan gratuláltak. Számunkra a legjobb visszajelzés, hogy nem azért nézték, mert rájuk van erőltetve a népi kultúra, hanem mert szórakoztatónak tartották és tetszett nekik.
Baló Anna: Nekem a személyes kedvenceim azok a videók, amelyeken kisgyerekek éneklik a dalainkat vagy épp a műsort nézik és táncolnak rá. Ez hatalmas öröm, mert ilyenkor látszik: nem hiába dolgozunk. A gyerekek, még ha nem is pontosan úgy értelmezik a dalokat, mint mi, megérzik azt, ha valami pluszt képvisel, amiből érdemes merítkezni.

Cívishír: Most aztán válogathattok a felkérések között!
Baló Anna: Különböző ünnepségekre hívnak minket, például most a Magyar Kultúra Napjára a Csokonai Színházba. Megyünk Gyergyószárhegyre, Dunántúlra is.
Bíró Nelli: Hajdúböszörménybe is hívtak minket disznótorra.
Végh Orsolya: Rendesen be vagyunk táblázva, az biztos.

Gönczy Anna

A döntős produkció ITT tekinthető meg.

• Bartók Boglárka
• Rácz Boglárka
• Fekete Boglárka
• Szepesi Emese
• Végh Orsolya
• Bíró Nelli
• Baló Anna