Nem nekem köszöntek

Amióta ügyes marketingesek világszerte elterjesztették a Bálint-nap virág és giccses tárgyak eszement ajándékozgatásába torkolló ünnepét, azóta február végén-március elején a mozivásznakat is elönti a nyál. A Végtelen szerelem című remake (Franco Zeffirelli 1981-es azonos című filmjének új változata) ezen áradatból is kiemelkedik: a lélektelen nyerészkedésből elkövetett tudatos ízlésrombolás minősített esete. Pedig voltaképpen ez egy szomorú alkotás. Az benne a szomorú, hogy a tiniknek tetszeni fog.

Hiába a csalfa álom, giccs-fröccs, szirup-cunami; 17 évesen annyira új érzés a felnőtt szerelem, hogy annak minden lilaködös, eltúlzott, irreális formája megbizsergeti a pubertással terhelt fiatalokat. Éppen ez a baj az ilyen filmekkel, hogy bár egy tökéletes világot mutatnak be, ahol mindenki szép, és ezek az éteri lények mintha nem lennének tisztában katalógus-kinézetükkel; még szerények, félénkek és igazából csak egy hazug világ mézesmadzagját húzzák el a romantikára éhes, felajzott közönség előtt.

Esetünkben a frissen érettségizett Barbie baba és Ken szeret egymásba halálosan, de a felnőttek zord világa közéjük áll. Mert Barbie-nak ambiciózus papája van, aki ugyancsak medikusnak készülő lányát nem arra szánja, hogy egy nímand autószerelőhöz menjen férjhez; érezzük ugyebár a társadalmi szakadékot. Előbb csak csendes ellenszenv, aztán durvább eszközök – egészen a bírósági távoltartási végzésig – képezik az egykor szintúgy hősszerelmes, de vénségére hideg szívű karrieristává züllött papa eszközeit, amúgy azonban nincs sok tétje a dolgoknak, hiszen nem a középkorban járunk, a fiatalok úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Például sokat titkolóznak, sírnak meg buliznak, és folyton-folyvást ajzott tekintettel néznek.

Lányka bájosan mosolyog, fiúka dacosan néz, és egy göndör fürt mindig a homlokába hull. Az egész sztori tele van fölösleges részletekkel és mókásnak beállított teljesen jellegtelen mellékszereplőkkel. Annyi a klisé, annyi a mesterkélt társadalomkritika, a primitív magazinokba való ciki közhely (többször is elhangzik például az a mély és váratlan mondat is, hogy „Küzdj a szerelemért!”), annyi az erőltetett kavarás, a rosszul egymáshoz fércelt, szappanoperás elem, a gagyi fordulat és az elviselhetetlen édelgés, hogy egyszerűen meg kell tőle bolondulni. Lányok, óvakodjatok attól a fiútól, fiúk, meneküljetek attól a lánytól, aki erre filmre akar elcipelni benneteket!

Szalmási Nimród

Végtelen szerelem
(Endless Love)
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus film, 103 perc, 2014 (12)
rendező: Shana Feste
forgatókönyvíró: Shana Feste, Joshua Safran
zeneszerző: Christophe Beck

szereplő(k):
Bruce Greenwood (Hugh Butterfield)
Gabriella Wilde (Jade Butterfield)
Emma Rigby (Jenny)
Alex Pettyfer (David Axelrod)