Mondjuk ki bátran: orális fixáció
Ha a szájuk által korlátozottaktól megvonják mindazokat az eszközöket, amiket betolhatnának a fogsoruk között, akkor a pácies önálló akcióba lép, vagyis azt használja vágya kielégítésére, ami maradt: a száját. Elkezdi beszívogatni vagy harapdáni az alsó és/vagy felső ajkát, a nyelvével megszámolja a fogait és így tovább.
Hol van az a lány???
Az orálisan fixált minden keze ügyébe akadó dolgon talál „fogást”, azaz egy olyan részt, amit a szájába vehet. Ők teszik ki a körömrágók kisebbik felét, ezzel magyarázzák a dohányzást, az alkoholizmust és (némi áthallással) azon hölgyet is ide sorolják, akik többször részesítik előnyben az orális szexet a hagyományossal szemben – azt is egyoldalúan, tehát kizárólag a másik fél örömére.
Szeretem a számat!
A pszichológia jól ismeri az orális fixációt, hiszen Sigmund Freud pszichoanalitikus fejlődéselméletében is jelen van. Freud úgy vélte, bizonyos problémák az egyes szakaszokban feltartóztathatják (fixálhatják) a személyiség fejlődését. Ilyen probléma lehet a korai elválasztás, mivel így a baba nem élheti át elég ideig a szopás örömét, és ezért fixálódhat ebben a stádiumban. Az ilyen személyt orális személyiségnek nevezhetjük. Élete során (mintegy önmagát kárpótolva) keresve keresi a szájjal kapcsolatos örömöket. Jellemzőjük a túlzott kötődés másokhoz, valamint a szájjal kapcsolatos cselekvések eltúlzása.
