Kalandozó debreceni: a világ végén is magyarokba botlott. Meg cápákba!

Cívishír: Palau - a név hangzása alapján hirtelen egy román falura gondoltunk, de a pálmafák és a kékes zöld tenger több mint gyanús…
Katona László: Palau egy Csendes-óceán szigetcsoporton helyezkedik el, a Fülöp-szigetektől nyugatra, Pápua-Új-Guineától északra, Guamtól keletre. Amikor meghallottam, hogy Palau az úti cél, hirtelen én is a telefon után kapkodtam, mert nem tudtam hová tenni.

Cívishír: Mi a csudát keres ott egy debreceni?
Katona László: Egy Ausztráliában, Sydneyben élő debreceni barátunk fejéből pattant ki az ötlet, ő ismeri a Csendes-óceáni szigetvilágot. Kérdezett, hogy megyek-e, mire azonnal rávágtam, hogy menjünk.

Cívishír: Könnyű Katonát táncba vinni!
Katona László: Meglehetősen régen voltam barátokkal ilyen túrán, ugyanakkor vonzott a Csendes-óceáni, trópusi élővilág megismerése. Így a kettő együtt arra késztetett, hogy akkor legyen tánc!

Cívishír: Mesélj, milyen Palau?
Katona László: Egy kis turistaparadicsom, de nem a klasszikus értelemben. Találóbb, ha búvárparadicsomnak nevezzük. Természetesen nagyon szép szállodák és apartmanok vannak csodálatos partszakasszal, de Palaura a természeti adottságokért mennek a turisták, nem elsősorban a fürdőzésért, hiszen azért nem kell ekkorát utazni. Az apró mészkőszigetek csoportja, a Rock Islands vagy a gyönyörű lagúnák, az őserdő nyújtanak különleges élményt, már ha fizet az ember, mert például az apró szigetek közé 100 dollárért visznek be. Igaz, ezt egyszer kell megvenni. Mi kétszer mentünk be az egyhetes palaui tartózkodásunk alatt, először búvárkodtunk, majd pedig a Jellyfish Lake-et, azaz a Medúza-tavat kerestük fel. Aranyszínű medúzák között lehet úszkálni, a világon nincs még egy ilyen hely. Aztán kikötöttünk több lakatlan szigeten, melyek őserdeivel ismerkedtünk.

Cívishír: Látjuk, fent mesés, no de milyen az élet alul, a víz alatt?
Katona László: Palau a világ egyik legkülönlegesebb búvárparadicsoma, hiszen az egész egy nagy cáparezervátum…

Cívishír: Jól hallottam, cápa?
Katona László: Igen, cápa! Már hosszú évek óta védettség alatt áll az összes cápafaj. Palaun szigorúan tilos a cápavadászat. Kiszámolták okosan – ezt már utólag olvastam –, hogy többet keresnek a turistákon, akik a cápákért keresik fel, mint amennyit a levadászott cápákért kapnának a piacon, azaz Palaun a cápa sokkal többet ér élve. Akiket utoljára elkaptak, kínai cápavadászokat, kikötözték a főtéren.

Cívishír: Mondd csak, mennyit kell inni ahhoz, hogy az ember lemerészkedjen a cápák közé?
Katona László: Nem a legszerencsésebb búvárkodás előtt inni, mi sem tettük. Ezek két méter körüli szirti cápák, békések, nem négyméteres tigriscápák között lubickoltunk.

Cívishír: Éljen a cápaturizmus! Palau történelméből, kultúrájából mit szívtatok magatokba?
Katona László: Ebből a szempontból nem egy izgalmas világ. A középkorban spanyolok fedezték fel, később volt a németek kezében is, majd az első világháborúban Japán szállta meg, és igazgatta egészen a második világháború végéig, amikor amerikai fennhatóság alá került, és csak 1994 óta független állam. Leginkább a japán hatás érződik, legalábbis ők építették az utakat Koror szigetén, ahol mi jártunk. Az élet nem túl pezsgő, rendkívül szolid éjszakákat töltöttünk, mielőtt megkérdeznéd, minden kimerül a búvárturizmusban. Az egész szigetcsoportot alig 20 ezren lakják.

Cívishír: Jól látom a fotókon, hogy a palaui egészségügyi rendszert is feltérképezted?
Katona László: Inkább csak betekintést nyertem, mert valami légúti gyulladás miatt egy éjszakát a sürgősségin töltöttem, hogy ne legyen minden szép és tökéletes, tehát nem volt benne ez a kaland az útitervben. A kórházat, vagyis annak a sürgősségi osztályát – többségében Fülöp-szigeteki egészségügyi dolgozókkal – abszolút rendben találtam, legalábbis ahhoz képest, hogy a városban milyen állapotok vannak.

Cívishír: Máris kérdezni akartam: milyenek a palauiak, hogy élnek, milyen az utcakép?
Katona László: Polinézek, melanézek és filippínók, illetve ezek keverékei lakják a szigetcsoportot. A mi, európai értelmezésünk szerint szegények, aztán ki tudja, miként élik meg ők? Az épületek jellegén látszik az amerikai múlt, Koror olyan, mint egy amerikai kisváros, doboz formájú épületekkel. Egyszer véletlenül elkavarodtunk a főutcától, két utcával bentebb már elég nagy szegénység köszönt ránk. Egyik oldalon luxusszállodák, a másikon pedig szegénység. Vegyes a kép. Az időjárás azonban kifogástalan: örök nyár van, de a kellemesen elviselhető 27-28 fokkal. Amit szomorúan tapasztaltam: nincs focicsapatuk, nem is játsszák sehol. Baseballozó gyereket láttunk többet is, az a nemzeti sport, örökség az amerikaiaktól.

Cívishír: Egyáltalán járt már debreceni ott korábban?
Katona László: Nem tudok róla, de attól még természetesen járhatott. Van egy ide illő jó sztorim: ülünk a medencében a világ végén, beszélgetünk, erre megszólítanak magyarul. Egy felvidéki magyar házaspár volt a medence túloldalán. Egyébként Palauban önmagában is van magyar vonatkozása: Kororban a középiskolát Mindszenty József bíborosról nevezték el.

Cívishír: Naná, hogy a világ végén is magyarba botlik a magyar! Kik járnak még turistáskodni oda?
Katona László: Jellemzően ázsiaiak. Kicsit restellem elmondani, mert elutasítom a rasszizmusnak minden formáját, de egyszer odajött hozzánk a szállodában a medence partján egy amerikai azzal, hogy végre európaiak! Azt mondta, felüdülés európai arcot látni a sok ázsiai után. Nem emiatt, de összebarátkoztunk, jókat beszélgettünk.

Cívishír: Mi most beszéljünk a piszkos anyagiakról! Ha ez az interjút arra készteti a nyájas olvasót, hogy felkeresse a Palaut, akkor mennyit szakítson ki a családi büdzséből?
Katona László: Ezer dollár körül van a repülőjegy oda-vissza, a szolid ellátáshoz egy hétre pedig szükség van még körülbelül ugyanannyira. Csak olyan fizesse ki ezt, akit hozzám hasonlóam a természeti adottságok vagy a búvárkodás érdekel. Palaura fölösleges a pihenésért, a fürdőzésért elmenni. Gyönyörű tengerpart luxusszállodával, nagy medencével sokkal közelebb is van, sokkal kevesebb pénzért. Jó tanács lehet az is, hogy az utazási irodák árainál lényegesen olcsóbban talál szállást az ember Palaun, ha magának foglal.

Cívishír: Megérte Palau a sok pénzt?
Katona László: Megérte, mert nagyon sok mindent láttam, ami a világon máshol nincs, vagy ha van, oda is ugyanannyiért lehet eljutni. Az utazás bukéja pedig az volt, hogy menet is, jövet is útba ejtettük Tajvant, amelynek szintén csodás természeti adottságai vannak.

Cívishír: Hosszú még a bakancslistád? Mi a következő célpont?
Katona László: Nincs bakancslistám, és ezt az utat sem terveztem, csak úgy jött, hozta az élet. Ha lesz egy újabb jó ötlet a baráti körben, akkor ismét társulok.

Cívishír: Súgd meg nekik innen, mi a vágyad?
Katona László: Egy igazi afrikai miliőbe belecsöppennék.

Cs. Bereczki Attila