Hiába jó példa Debrecen, szomorúak a Tolvajkergetők
Nehezen nőheti ki magát országos szervezetté a biciklitolvajokra csalikerékpárral szakosodott lelkes és sikeres Tolvajkergetők civil bázisa, hiszen havi 50-60 ezer forintból kell gazdálkodniuk. Csüggedtségüknek, miszerint munka melletti hobbi marad a tevékenységük, a Facebookon adtak hangot: Nem tudunk foglalkozásszerűen tolvajt kergetni, csak munka mellett, mert valamiből élni is kell. Utóbbi maga után vonja, hogy csak a szabadidőnkben rakjuk ki a csalibringákat.
Debrecent viszot jó példaként említik: Elég szomorúnak találjuk, hogy bár igen látványos és mérhető eredményeket értünk el sok helyen – a legjobb példa erre Debrecen, ahol a rendőrség is elismeri, hogy a csalikerékpárok megjelenése óta csökkent a lopások száma – mégsem igen tolonganak a támogatók, hogy felkarolják a kezdeményezésünket. Mármint azok nem, akik tudnák is megfelelően támogatni, sőt, még érdekükben is állna: önkormányzatok, rendőrség, polgárőrség, közrendvédelmi alapítványok, akárki. Igaz, hogy számos helyről kaptunk például hasznos felszereléseket adományként, kerékpárokat is, de a további fejlődéshez ez kevés. Csak Budapesten legalább öt-hat Tolvajkergetők csoportra lenne szükség, hogy hasonló változást érjünk el, mint Debrecenben, és megyénként további egy-kettő sem ártana. Egy csapat felállításának költsége kb. 200 ezer forint, és havi 40-50 ezerből mindegyik nagyszerűen működne, a duplájából pedig fényesen. Ez akkora pénz? Igen, akkora – írják.
Vannak terveik
A Tolvajkergetők a közösségi oldalon kifejtik, támogatásért a jövőben a Fővárosi Önkormányzathoz fordulnak, továbbá felkeresnek néhány olyan őrző-védő céget, amelyek marketingstratégiájuk részeként eddig is áldoztak a közrendvédelemre. Tavasztól rendszeresen és több városban is szerveznek Nyúlvadászat versenyeket, amelyektől a nevezési díjak révén remélnek bevételt remélünk. És továbbra is számítanak a kerékpáros közösség támogatására.
