Eltűnt a titkos hanganyag, kopik a hajdúnánási vád
Ártatlanságát, tiszta lelkiismeretét hangsúlyozta és a nyomozóhatóság, valamint egyes sajtótermékek magatartását sérelmezte az utolsó szó jogán Hajdúnánás volt jegyzője a vele és cégvezetőkkel szemben korrupciós vád miatt zajló elsőfokú büntetőeljárás február 5-i tárgyalási napján. A Debreceni Járásbíróságon csütörtökön elhangzó védőbeszédek elsődlegesen a hat terhelt felmentésére irányultak, mondván, nem történt bűncselekmény, a vád bizonyítatlan; ítélethirdetés február 19-én várható.
2021 végén kezdett cikkezni a sajtó arról, hogy több személyt meggyanúsított a rendőrség egy előző évi hajdúnánási iparipark-beruházás ügyében. A város még 2016-ban nyert félmilliárd forint uniós pénzt erre a célra, de a megvalósításhoz több éven át nem tudtak hozzákezdeni. Félő volt, hogy elveszítik a forrást – végül még éppen a határidő előtt sikerült eredményes közbeszerzést lefolytatni nyílt, meghívásos eljárás keretében. Öt cég részvételére volt szükség, ez teljesült, ha nem is mindegyik adott ajánlatot.
A vádhatóság állítása az, hogy az első- és harmadrendű vádlottak, M. Zoltán és felesége lényegében maguk szervezték meg a cégek részvételét és ezek a társaságok csak eljátszották a versenyt (amelyet a házaspár kft.-je nyert meg nettó 222 millió forintos ajánlattal). A másodrendű vádlott a volt jegyző, K. Imre, aki az ügyészség szerint együttműködött M. Zoltánnal és tudomása volt a közbeszerzés színleltségéről (a két férfi közelebbi viszonyban állt, horgásztak is együtt). A negyed- ötöd- és hatodrendű vádlottak a már említett, M. Zoltánék által részvételre felkért – nyíregyházi, fehérgyarmati, tiszavasvári – cégvezetők, munkatársak.
Maga a beruházás (út- és csatornaépítési, közvilágítási munkák) rendben megvalósult. Azonban a közbeszerzéssel összefüggően az ügyészség versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban bűntette miatt emelt vádat, felfüggesztett szabadságvesztést és az elsőrendű vádlott esetében pénzbüntetést is indítványozva. Továbbá K. Imrét a jegyzői és aljegyzői foglalkozástól, M. Zoltánt, K. Miklóst és R. Róbertet a gazdálkodó szervezet vezetésétől tiltanák el.
A Debreceni Járásbíróságon 2024 őszétől zajló büntetőperben Szólláth Tibor tanúként szólalt meg; ő fideszes polgármesterként 14 éven át vezette a várost, a szóban forgó közbeszerzés idején is hivatalban volt. Azonban a korábbi agrárkamarai alelnök és térségi országgyűlési képviselő, a Debreceni Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökségének jelenlegi tagja azt sem tudta felidézni a bíróságon, hogy polgármesterként ő írta-e alá a nyertessel kötött vállalkozási szerződést. Szintén „nem tudta megmondani”, hogy ki döntött arról, melyik öt céget hívja meg az önkormányzat az iparipark-beruházás meghívásos közbeszerzéséhez, s arról sem volt „tudomása”, hogy végül ki döntött a kérdésben.
Tavaly decemberben már a vádhatóság adott okot hüledezésre: a vádlottak ellenében folytatott titkos lehallgatások leirataihoz tartozó DVD-lemez eltűnt, márpedig a nyomozati hangfelvételek hiányában éppen ezeket a fajsúlyosnak tetsző anyagokat kellett kirekesztenie a bíróságnak a bizonyítékok köréből…*
Beszélni még nem jogellenes
A hajdúnánási vállalkozó házaspár védője a február 5-i tárgyaláson, védőbeszédében kiemelte: a bűn olyan, a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyet a törvény büntetni rendel; jelen esetben azonban e „veszély” nem megállapítható. Szerinte a veszélyt a verseny korlátozása jelentette volna. Ami nem történt meg, hiszen – folytatta – a beruházást az öt cég közül valójában csak egy akarta ténylegesen megvalósítani. Ők pedig piaci áron, tisztességes minőségben végezték el a munkát – tette hozzá, megjegyezve: ha a házaspár cége nem végzi el a fejlesztést, azzal Hajdúnánás városa a lehetőségtől is elesett volna. Ezek tükrében – elsődlegesen – felmentést kért bűncselekmény hiányában, míg bűnösség megállapítása esetén – a társadalomra veszélyesség hiányában – legfeljebb megrovást tart méltányosnak.
K. Imre védője hosszan beszélt. Ennek során egyebek mellett kiemelte: ha egy közbeszerzés során felvetődik a szereplők összejátszása, úgy a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatott bírósági eljárást kezdeményezni, ráadásul ilyen esetben a „közigazgatási jog világába tartozó kérdéskörről” van szó. Azzal is érvelt, hogy a vádirat csupán a cégek közbeszerzésben való részvételére vonatkozó adatokat tartalmaz, a végeredménynek a terheltek általi befolyásolását a nyomozóhatóság egyáltalán nem bizonyította. Márpedig szerinte egyáltalán nem jogellenes, hogy az uniós pályázati forrásról való lecsúszást megelőzendő, a szereplők egyeztettek arról, hogy induljanak a meghívásos tenderen. A kapcsolattartást semmi sem tiltja – mutatott rá. Azzal kapcsolatban, hogy volt olyan vállalkozás, amelyik végül nem adott árajánlatot, az ügyvéd kijelentette: ez önmagában egyáltalán nem jogellenes, és nincs bizonyítva, hogy a visszakozás az első- és a harmadrendű vádlottak érdekében történt.
A másodrendű vádlott védelmében hangoztatta: a volt jegyző csupán a hivatalából eredő, tájékoztató jellegű információkat adott, egyáltalán nincs arra vonatkozó adat, hogy ő maga összehangolta volna a közbeszerzési folyamatokat a tendernyertes vállalkozás érdekében. A büntetőeljárással mégis bélyeg került K. Imrére, hiába végezte 14 éven át a munkáját tisztességesen – mondta. Ő kizárólag felmentést indítványozott, hivatkozással a bűncselekmény hiányára, a társadalmi veszélyesség csekély fokára és a bizonyítottság hiányára.
A cégvezetők és munkatársak védői hasonló érvekkel jöttek elő, külön kitérve arra, hogy egyik terhelt ellen sincs olyan bizonyíték, amely megalapozhatná a vád korrupciós állításait.
Szövegkörnyezetből kiragadva
A húsz évet a közigazgatásban töltő K. Imre az utolsó szó jogán leszögezte: 14 éves hajdúnánási jegyzősége során a hivatalát igyekezett költséghatékonyan, a jogszabályoknak megfelelően vezetni, miközben szem előtt tartotta azt az elvárást, hogy sose azt nézze, mit és hogyan nem lehet elvégezni. Jegyzői időszakában a település a helyi értékekre alapozva fejlődött, s mindig igyekezett jó emberi kapcsolatok kialakítására nemcsak a lakossággal, hanem a helyi fontosabb szereplőkkel is; ám ez soha nem ment át konspiratív együttműködésbe – jegyezte meg. Ezért is tartja sajnálatosnak, hogy a nyomozóhatóság egyes nyilatkozatait a szövegkörnyezetből kiragadva, bűnös kapcsolatokat folytató személyként állítja be. Sérelmezte továbbá, hogy egyes sajtócikkekben szó szerinti szemelvények jelenhettek meg a vádiratból.
– A közbeszerzés során csak adminisztratív szerepem volt, nem hoztam sem az eljárást megindító, sem közbenső, sem azt lezáró döntést. Nem írtam alá szerződést, de még ajánlatok elfogadásáról szóló javaslatot sem tettem. Nem is volt ilyen hatásköröm. A vádirat ellenem szóló része nélkülöz minden valóságalapot, egyben a közigazgatási ismeretek hiányát jelzi
– mondta a bíróság előtt, hozzátéve, megillette volna a tisztességes büntetőeljáráshoz való jog. A közszolgálati jogviszonya már megszűnt, sajtócikkek miatt két állást veszített el, jelenleg a gyermekeiről több száz kilométerre kénytelen dolgozni. A büntetőeljárás az egészségét is megviselte, ugyanakkor a lelkiismerete tiszta, fűzte hozzá a 46 éves férfi. Végül megrendülten beszélt arról, hogy a tízéves fia az egyik híradást hallva azzal ment haza, „apa, soha többet nem megyünk pecázni, ha ebből ilyen bajok vannak”.
A védőbeszédek során több utalás is történt arra, hogy a hajdúnánási ügy valójában egy sokkal súlyosabb, teljesen más jellegű bűncselekmény felderítése során, tulajdonképpen annak epizódjaként akadt a hálóba. Költségvetési csalást, vesztegetést, név nélkül adó- és vámhivatali vezetőket, államtitkárt, főosztályvezetőt emlegettek a védők, mint tényleges célszemélyeket. Az egyik ügyvéd jelezte, korábban megjósolta, hogy az eljárás végén „nem lesz meg egy csomó lehallgatási anyag”. Nem az ügyészséget kárhoztatom ezzel, hanem egy másik nyomozóhatóságot – mondta –, amelyik isten tudja, hogyan kezel bizonyos dolgokat.
Ratalics László
*Frissítés: a 2026. február 19-i ítélethirdetés után pontosítanunk szükséges. Valóban volt olyan lehallgatási hanganyag, amelyet az ügyészség a bíróság felhívása ellenére sem csatolt. Mivel ily módon az arról készült leirat hitelessége nem volt ellenőrizhető, a bíróságnak ezen anyagok egy részét ki kellett rekesztenie a bizonyítékok közül. Ugyanakkor az ítélet indoklásakor az hangzott el, hogy a fennmaradó, tehát a bizonyítási eljárásban felhasználható hanganyagok alkalmasak voltak a vádlottak bűnösségének megállapításához.
