Elítélték a pedofíliával vádolt volt nagykövetet, Kaleta Gábort
Lezajlott Kaleta Gábor, az Orbán-kormány volt perui nagykövete perének előkészítő ülése július 1-jén: a vád szerint a diplomata több ezer, gyermekekről készült pornográf felvételt tárolt a laptopján. A Blikk tudósítása szerint a volt nagykövet beismerte a bűnösségét és egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte őt.
A járványhelyzet miatt a bíróság májusban tárgyalás nélkül, a nyomozás során keletkezett iratokból felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az ügyészség ugyanakkor túl enyhének tartotta az ítéletet, súlyosabb büntetés kiszabásáért fellebbezett.
Kelata ügyvédje elmondta, a volt diplomata 30 kilót fogyott, akire álláspontja szerint csak pénzbüntetést kellene kiszabni.
– Mintaértékű jogász életet élt, amelynek keretében diplomáciai karriert futott be és ennek keretében szolgálta hazáját. Mélyen vallásos emberről van szó, aki rendszeresen gyakorolja a hitét – fogalmazott az ügyvéd a védencéről, akinek állítólag óriási lelkiismeret-furdalása van.
Kaleta rövid beszédében közölte, végtelenül megviselte az ügy a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. Emellett kitért egy zavaros belügyi pletykára is, amely egy Magyarországra akkreditált diplomatáról szólt; ezzel arra próbált reagált, hogy az ügyész szerint Kaleta rontotta Magyarország megítélését.
A bíróság egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Kaletát, illetve 540 ezer forintos pénzbüntetést kell megfizetnie.
A bíró indoklásában hangsúlyozta, a jelenlegi törvény három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé, hasonlóan a közokirat-hamisításhoz, fogolyszökéshez, avagy éppen a csoportosan elkövetett garázdasághoz. Mivel az ügyészi indítvány az volt, hogy Kaleta beismerés esetén 1 évet kapjon három évre felfüggesztve, ennél súlyosabb büntetést a bíróság nem szabhatott volna ki akkor sem, ha ezt indokoltnak látja. Végül 2 év 6 hónapra függesztette fel a büntetést. A bíróság az ügyészséggel egyetértett abban, hogy az enyhítő és súlyosító körülmények mellett nincs szükség végrehajtandó szabadságvesztésre.
