Csernus: mismásolunk a lepedőn; inkább dugunk, mint szeretkezünk

Aki csak megbotránkozni jár Csernus Imre előadásaira, ezúttal sem csalódott. Mindenki szókimondó pszichiátere ugyanis – amolyan „behatoló módon” – darázsfészekbe nyúlt, amikor a szexualitás körüli hazugságokat boncolgatta. Talán könnyebb a gondokat a szőnyeg alá seperni, mint szembenézni velük, ám a Lovardában szerda este összegyűlt tömeg mégis azt mutatta, akad némi késztetés az emberekben, hogy lerántsák a leplet önámításukról. Márpedig Csernustól aligha várhat bárki szép szavakat vagy hitegetést, és az est második felében fellépő Almássi Kitti szakpszichológus sem szégyenlősködött, amikor egy-egy pikánsabb történet merült fel.

Tükörjátszma

Vannak tabuk, amikről csak akkor beszél valaki, ha egy kegyelmet nem ismerő agyturkász több száz másik ember előtt az illető fejéhez szegezi a kérdést: magának mik a perverziói? Ezzel a témával kezdődött az igazi kalandozás a lepedőakrobatika elmismásolt világába, ahol az érzelmek gyakran hamisak, az orgazmus művi, a szerelemnek pedig nyoma sincs. Elvégre más a szeretkezés és más a „dugás”, vallotta Csernus doktor, még akkor is, ha önnön félelmeik miatt korunk szexistenei, szexistennői eme kettőt gyakran összekeverik. Hiszen rettegnek; senki sem meri bevallani, hogy kapcsolataiban csupán önmagát szeretné jónak érezni, a saját önbizalmát felépíteni, és párját csak egy tükörnek tekinti, akiben csodálatosnak láthatja a lelkét. Az önzés felülkerekedik a szereteten, amiből füllentés lesz, később megcsalás, aztán csőd – ha ebben bárki kételkedett volna, Csernus tett róla, hogy ismét élő példát állítson a vendégek elé. A feketeleves egy fiatalember nyakába zúdult, aki bár láthatóan zavarban és némi sértettséggel viselte, hogy önbecsülésébe gázoltak, legalább felvállalta, hogy akadtak tévedései. – Ha az ember tudja, hogy a kapcsolatában holt tart – mondta Csernus záróakkordként –, mégis hazudik magának, becsapja magát, az csak újabb hazugságok koncepciójához vezet. A kiteljesedett szexualitáshoz kiteljesedett ember kell.

Főszerepben a harmadik

A félelmek tengeréről kicsit tovább evezve, Almássi Kitti kevésbé bevállalós, ám annál szórakoztatóbb módon tárta a nagyközönség elé a sajnálatos tényt: a megcsalás lassan gyakoribb vendég egy házasságban, mint a hűség. Saját praxisa különös esetein keresztül mutatta be, hogy hányféle trükkre és hazugságra képesek az emberek a lebukás elkerülése végett, hogyan játsszák ki egymás hiszékenységét és bizalmát. A vallás, a frigidség és a különös szexuális álmok mind csak mellékszereplői annak a betegségnek, amit „ki nem mondás” névvel címkézünk fel. Mert Almássi Kitti tökéletesen egyetértett Csernussal abban, hogy a problémák a gyávaságnál kezdődnek: ott, hogy valaki egyszerűen nem meri kimondani a félelmeit, nehogy fájdalmat okozzon magának.

Kovács Henrietta