Árad a TISZA Debrecenben is? Kibeszéljük!

Cívishír: A kilencvenes években kollégák voltunk a Hajdú-bihari Naplónál, aztán – ha jól emlékszem – egy éles váltással gazdálkodóvá váltál. Most nagy lendülettel tolod a TISZA Párt szekerét. Révbe értél végre?
Pásztor Zoltán: Éppen a rendszerváltás idején, 1988-89-ben kezdtem újságírással foglalkozni, az egyik első jelentősebb írásom az akkor létrejött, független Úton hetilapban jelent meg: egy eltitkolt repülőgép-balesetet írtam meg, amit az itt állomásozó szovjet hadsereg okozott a Kerekestelepen, a reptér mellett. Ezután kerültem a Hajdú-bihari Naplóhoz, ahol a társadalompolitikai rovat munkatársa voltam. Dolgoztam lapszerkesztőként, olvasószerkesztőként is, majd a kelet-magyarországi megyei lapokat kiadó Inform Stúdió budapesti szerkesztőségénél parlamenti-kormányzati munkákról tudósítottam. Aztán saját agrárvállalkozást, méhészetet indítottam, de rövid időn belül az újságírás megint megtalált: mezőgazdasággal foglalkozó szerkesztő-újságíró lettem egy budapesti kiadónál. Hosszú éveken dolgoztam itt, előbb főmunkatársként, majd olvasószerkesztőként, de néhány éve történt valami, ami miatt felmondtam, és ennek is köze van ahhoz, hogy végül miért kötöttem ki a TISZA Pártnál.

Cívishír: Furdal a kíváncsiság! Avass be a részletekbe!
Pásztor Zoltán: Egy olyan – egyébként magántulajdonban lévő – cég alkalmazottja voltam, amely tizenhárom agrárszaklapot adott ki, de az utóbbi időkben már annyira rátelepedett a szerkesztőségre a politika, hogy vállalhatatlanná vált számomra a munka. Azzal telt be a pohár, hogy mondvacsinált okkal, politikai megrendelésre kirúgták az évtizedek óta ott dolgozó főszerkesztőt. Ezután én – tiltakozásként – felmondtam. Azóta nem foglalkozom újságírással, rájöttem, hogy itt a szakma függetlensége erősen konvergál a nullához.

Cívishír: Minket például nem pártszékházból irányítanak; ezért vagy te is itt, és ugyanannyi ellenzéki jár ebbe az interjúszobába, mint kormánypárti.
Pásztor Zoltán: Tudom, hogy vannak még utolsó harcosok, akik próbálják fenntartani magukat. Kíváncsi vagyok, meddig sikerül. Mindenesetre én eljutottam odáig, hogy mindaz, amit elképzeltem a független újságírásról, az manapság kivitelezhetetlen. Akit akar, fenntart a rendszer, akit nem, az elsorvad.

Cívishír: A méhészet nyugodtabb terep?
Pásztor Zoltán: Ez a másik, ami a politika irányába terelt. A méhészeti egyesület elnöke is vagyok Debrecenben, amely egy háromszáz fős szervezet. Úgy éreztem, itt is elértünk a „falig” az érdekképviseletben. Tavaly februárban ugyanis egy kormányrendelet módosítása lehetővé tette az ukrán méz újbóli behozatalát, ami katasztrofális hatással van az egész ágazatra. Húszezer család megélhetéséről van szó.

Cívishír: A sok millió fogyasztónak azonban nem biztos, hogy rossz, ha olcsóbb a méz a boltban…
Pásztor Zoltán: Ez igaz, de itt arról van szó, hogy ismeretlen eredetű méz özönlik hazánkba, mégpedig azért – mint utóbb kiderült –, mert van egy szűk, NER-es kereskedői csoport, amely a megelőző időszakban komoly állami támogatásokhoz is jutott, és az olcsóbb méz behozatalával még nagyobb profitra tud szert tenni.  

Cívishír: Az importmézzel mi a baj?
Pásztor Zoltán: Nem mindegyik ukrán méz rossz, de sok esetben merülnek fel minőségi kifogások. Mint ahogyan Kínában is létezik valódi méz is, csak azt nem hozzák ide; van eszük, az belső piacra megy, nekünk a silány ipari jut. Kínában egyébként oda is eljutottak, hogy mesterségesen állítanak elő virágporszemcséket, a labor nem szűri ki a szabálytalanságot, pedig hamisítvány az egész. Az ukrán mézről kiderült például, hogy antibiotikummal szennyezett tétel is volt közötte. Az Európai Unióban már évek óta szigorúan tilos antibiotikumot használni a méhészetekben, de Ukrajnában nincs ilyen tiltás, és onnan be lehet hozni a mézet. Tavaly februárban, a tilalom feloldásakor petíciót írtam a tárcavezetőnek, és személyesen bevittem az Agrárminisztériumba – volt egy olyan illúzióm, hogy a kereskedői lobbi megtévesztette, de mint kiderült, nem; pontosan tudta, miről van szó. A sorozatos inkompetens kormányzati döntések miatt olyan válságba került az egész ágazat, amilyenben még talán sosem volt. Tömegesen hagyják abba a méhészkedést a termelők, aminek – a méhek számának csökkenése miatt – hamarosan az ökológiai rendszerre, a beporzásra is kedvezőtlen hatása lesz. Úgy seperték le az egész ágazat érdekét az asztalról a kereskedői nagyobb haszon miatt, mint egy morzsát az asztalról. Itt is eljutottam oda, hogy már nem látok más megoldást, kormányváltás és teljesen más szemlélet kell a szakpolitikában is. 

Cívishír: Minden reményed a TISZA Pártban?
Pásztor Zoltán: Igen, látok reményt. De ugyanezt a helyzetet látom minden ágazatban – mindenki hasonló problémákról, ugyanilyen kormányzati hozzáállásról panaszkodik. Már nincs olyan szektor, amelyik jól működne.

Cívishír: Ha most nyíltan vállalod ezt, akkor – feltételezem – az sem titok, hogy milyen politikai nézeteket vallottál korábban. Kikből áll a TISZA-tábor?
Pásztor Zoltán: Azt tapasztalom, hogy rendkívül sokfélék vagyunk, de az a közös bennünk, hogy változást akarunk. Ez az egész mozgalom már sokkal több, mint Magyar Péter. Én mindig is jobboldalinak, ha úgy tetszik, hazafinak tartottam magam, és kikérem magamnak, hogy engem brüsszelitázzanak, idegenszívűnek bélyegezzenek. Mert elképesztő, hogy milyen hadjárat indul az ellen, aki változást akar. A rendszerváltás előtt alapító tagja voltam az MDF-nek, még a lakiteleki időkből, de amikor elkezdtem újságíróként dolgozni, akkor kiléptem, mert nem tartottam összeegyeztethetőnek azt, hogy újságíróként párttag legyek. Hogyan lehet objektív az, aki valamelyik politikai közösségnek elkötelezett? Sokat írtam például a Fideszről, kezdetben mindegyik kongresszusán dolgoztam tudósítóként, Orbán Viktorral is többször készítettem interjút. Közelről láttam, a Fidesz milyen politikai fejlődésen megy át, ugyanakkor más, főleg jobboldali pártokkal is sokat foglalkoztam a munkám során, főleg a Kisgazda Párttal és a MIÉP-pel, de egyiknek sem voltam tagja. Most ugyanazt érzem, mint 1989-ben. Egy kvázi „állampárttal” állunk szemben, csak ez a mostani hatalom sokkal rafináltabb, manipulatívabb, gátlástalanabb. Akkor az MSZMP már nem tudta megakadályozni a változást, ezért azt remélték, hogy át tudják menteni a hatalmukat és a privatizációból magánvagyonokat tudnak építeni. Ez részben sikerült is nekik, elmaradt a valódi rendszerváltás. A mostani hatalomnak egyáltalán nem áll érdekében a változás és nyilvánvalóan mindent meg is fognak tenni ellene. Most nehezebb helyzetben vagyunk, mint 1989-ben.

Cívishír: A TISZA Párt sikere miben rejlik?
Pásztor Zoltán: A magyar választók egy jelentős része sem a régi baloldallal, sem a Fidesszel nem szimpatizál, és most lát egy olyan erőteret, amivel tud azonosulni. A TISZA „se nem jobb, se nem bal, csak magyar”. Néppárti jelleget kezd ölteni. Sok eddigi ellenzéki párt azért nem tudott szintet lépni, mert választási pártként működtek. Jó kampánnyal el lehet érni egy-egy alkalommal kiugró eredményt, be lehet jutni a parlamentbe, ilyen a Jobbik vagy a Momentum is, de egy-két ciklus után kipukkan a lufi ott, ahol nincs társadalmi begyökerezettség. A TISZA ezzel szemben társadalmasít, országos hálózatot épít. 

Cívishír: Magyar Péter kifogta a szelet az óellenzék vitorlájából?
Pásztor Zoltán: Szerintem igen, és jó érzékkel kormányozza a hajót.

Cívishír: Magyar Péter miért hiteles számodra?
Pásztor Zoltán: Mert nem látok semmi olyan okot, ami miatt ne lenne hiteles. Az ellene indított lejáratókampány hatástalan azok számára, akik látják, hogy mi zajlik Magyarországon, és ebben benne van a gazdasági mutatóktól a közbeszéd hangulatáig minden. Ez itt a lényeges, nem pedig az, hogy éppen milyen hangfelvétel kerül elő Magyar Péterről. Most reális lehetőséget látunk arra, hogy kormányváltást, azáltal pedig rendszerváltást lehet elérni.

Cívishír: Apropó! Éppen Magyar Péter volt az, aki a három gyereke anyjáról osztott meg titokban rögzített hangfelvételt. Ez sokakban morális aggályokat vet fel, és nem kell ahhoz tőről metszett fideszesnek lenni…
Pásztor Zoltán: Lehet azon morfondírozni, hogy ez etikus volt-e, csakhogy a másik oldalon ott találjuk Mészáros Lőrincet, Tiborcz Istvánt, a lezüllesztett közszolgáltatásokat, a mérhetetlen korrupciót, az ország nemzetközi elszigetelődését, és el kell döntenünk, hogy moralizálunk, és akkor az említett urak még gazdagabbak lesznek néhány száz- vagy ezermilliárddal és folytatódik a lecsúszás, vagy megpróbálunk változtatni. Az ország siralmas helyzete számomra kioltja a Magyar Péter elleni vádakat.

Cívishír: Az is hidegen hagy, hogy néha a neki nem tetsző kérdésekre elveszti a fejét, mint tette legutóbb a Partizánban?
Pásztor Zoltán: Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy óriási nyomás nehezedik rá. Az ellene indított lejáratókampánnyal, a „menczerizmussal” mindennap szembesül. Azt nem vitatom, hogy bizonyos helyzeteket túlreagál, de megértem, hogy miért teszi. Ő nem évtizedek óta űzi a politikusi szakmát, ebbe is bele kell tanulni. Összességében azonban fejlődést látok nála. Egyébként más tiszások esetében is lehet rutintalanságot felfedezni a nyilvános szerepléseik alkalmával, de szerintem ez így van jól. Nem született mindenki profi politikusnak, de kellenek az új arcok a magyar közéletben. Szerintem sokkal fontosabb a tisztesség.

Cívishír: Pankotai Lili ellenzéki aktivista fogalmazott úgy nemrég egy politikai vitaműsorban, hogy nem Magyar Péterről szól a TISZA Párt, hanem milliók elégedetlenségéről és felháborodásáról…
Pásztor Zoltán: Ugyanezt mondtam én is, bár kétségtelenül akadnak olyanok is, akiknek Magyar Péter személye a vonzó. Én komplexebben látom a folyamatot – professzionális munkát vélek felfedezni a TISZA Pártban. Több mint hatvan munkacsoport működik, ide bárki csatlakozhat, ha kiemelkedő a szakmájában. Nem felülről vezérelt a szervezet, hanem alulról érkező javaslatok mentén épül ki a program.

Cívishír: Profinak miként nevezhető egy olyan párt, amelyik hivatalos megkeresésre nem reagál? A párt debreceni, hajdú-bihari szervezettségéről akartunk írni, de válaszra sem méltattak. Ezután kerestünk meg téged.
Pásztor Zoltán: Értem én, hogy sokan kíváncsiak a TISZA Pártra, de egy országos hálózatot kiépíteni hatalmas munka. Ez még egy annyira új szervezet, hogy egy évvel ezelőtt nem is létezett. Ehhez képest szerintem egészen jól haladunk.

Cívishír: A TISZA az EP-választáson néhány debreceni körzetben több szavazatot kapott, mint a Fidesz. Joggal kíváncsiskodnak sokan, hogy kikre szavaztak, vagyis kik jelenítik meg helyben a pártot.
Pásztor Zoltán: Egy szervezet felépítése hosszú, aprólékos folyamat. Amint azt már korábban említettem, sok kis pártnak nem sikerült gyökeret eresztenie vidéken, de szerintem a TISZA Pártnak ez menni fog, legalábbis nagyon jó úton halad. Ehhez azonban idő kell. Ahogy a szlogenünk is szól: haladunk, „lépésről lépésre”. A Fidesznek volt rá több mint tíz éve, hogy kiépítse a bázisát. Ezek után az alig egyéves TISZA Pártot szervezetlenséggel vádolni, szerintem igazságtalan. A párszervezet alapszabály-módosítása ősszel került bíróság elé, és néhány hete született döntés. Eddig tehát technikai akadályai is voltak a bővülésnek, a tagfelvételnek. Ugyanakkor azt érzékelem, hogy gombamód szaporodnak a TISZA-szigetek, én is csak az egyik ilyen nevében tudok nyilatkozni. Most az a cél, hogy minél több sziget alakuljon, és minden települést elérjünk. Fontosabbnak tartom ezt, minthogy megalakuljon gyorsan egy megyei és egy városi szervezet.

Cívishír: Akkor beszéljünk a saját szigetedről, a Latte Avokádóról. Az elsők között alakult Debrecenben?
Pásztor Zoltán: Az elsők között, de nem a legelső volt. Először a Ludas Matyi nevű szigethez akartam csatlakozni, aztán jött az ötlet: alapítok én is egyet, hogy minél több legyen. Talán az enyém a negyedik vagy ötödik Debrecenben, de azóta már több tucat létezik a városban, és örömteli, hogy a nagyobb hajdú-bihari települések mindegyikén is megalakultak már szigetek.

Cívishír: Miért kell ötven főben maximalizálni egy sziget létszámát?
Pásztor Zoltán: Ennek csak technikai okai vannak. Ötven fő fölött ugyanis már nehéz helyet találni a taggyűléseknek vagy más programoknak, és nehéz több emberrel tartani a kapcsolatot.

Cívishír: A „Latte Avokádót” Orbán Viktor politikai fegyverként használta a tiszások ellen. A névválasztással visszatüzeltek?
Páasztor Zoltán: Igen, ez egyfajta fricska. Ezzel is jelezni akarjuk: már nem működnek a hatalomgyár eddigi praktikái, amivel minden kritikus hangot, minden ellenzéki kezdeményezést elnyomtak, ellehetetlenítettek, kigúnyoltak. Ha ezt akarják, akkor legyen ez: tartsunk tükröt eléjük, legyen ez a végletekig lebutított közéleti stílus önmaga paródiája. A saját szigetemet tavaly szeptemberben kezdtem el szervezni, október 10-én alakultunk meg 10 fővel, most januárban már elértük az 50 fős felső határt. Az utóbbi időben nagyon sok új jelentkező van, őket átirányítjuk más szigetekbe, és új csoportok létrehozásán is dolgozunk. A segítségemmel alakult nemrég egy sziget a Bayk András-kertben Legyetek bátorak! néven, és pár napon belül alapítunk egyet a Tócóskertben is.

Cívishír: A Latte Avokádóba milyen szűrőn keresztül lehetett bejutni?
Pásztor Zoltán: Egy nyilatkozatot kellett tenni a korábbi közéleti tevékenységről, néhány kizáró okról (büntetett előélet, ügynökmúlt, Munkásőrség-tagság, stb.) valamint elbeszélgettünk az új jelentkezőkkel, hogy miért akarnak csatlakozni.

Cívishír: Ez egy nagy baráti, rokoni társaság?
Pásztor Zoltán: Nem baráti-ismerősi körben szerveződtünk. Sokan jöttek kívülről, mégpedig azzal, hogy hallottak a tevékenységünkről, és szeretnének hozzájárulni a változáshoz.

Cívishír: Olyanok vagytok, mint a Polgári Körök a 2002-es országgyűlési választások után?
Pásztor Zoltán: Sokan emlegetik ezt a párhuzamot, és lehet is benne valami. Igazából nem tudom, hogy a Polgári Körök miként működtek, hiszen egyiknek sem voltam tagja, de feltételezem, az volt a cél, hogy a társadalom minden szintjét elérje a Fidesz. Ilyen beágyazottság nélkül nem lehet tartós eredményt elérni.

Cívishír: Avass be, milyen egy taggyűlésetek? Végig tömény politika mentén zajlik a diskurzus, vagy néha itallal és bográcsozással dobjátok fel?
Pásztor Zoltán: Ilyen is, olyan is előfordult már. Egyébként teljesen kötetlen, és nincs is rá előírás. Minden sziget saját magának szervezi a programjait. Az is változó, hogy melyik sziget milyen gyakran tart taggyűlést. Vannak, akik hetente jönnek össze egy vendéglátóhelyen, mások online kötik össze magukat. Jellemzően nem arról szól egy taggyűlés, hogy átrágjuk magunkat a napi politikai történéseken, hanem a helyi akciók részleteit, szervezési feladatokat beszéljük meg.

Cívishír: Egy szigetesnek milyen kötelezettsége van?
Páasztor Zoltán: Semmilyen! Teljesen önkéntes minden. Vannak inaktív tagjaink is, akik csak azért csatlakoztak, hogy ebben a formában is hozzájáruljanak a változáshoz. Mások aktívan részt vesznek a különböző jótékonysági akcióinkban, vagy éppen szórólapoznak. Általában minden szigetben kialakul egy aktív mag, de a passzívakat sem zárjuk ki.

Cívishír: A te szigeted részt vett a legutóbbi akkumulátorgyár-építések elleni tüntetésen, és a Facebookon is vívod a harcod a magyar föld védelmében.
Pásztor Zoltán: Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban többnyire csak a légszennyezettségről beszélünk, de sok más hátránya is jelentkezik: a közlekedés túlterhelődése, az ebből fakadó további lég- és zajszennyezés, az ingatlanárak, albérleti díjak elszabadulása, stb. A termőföldek elvesztése is nagy veszteség. Köztudott, hogy hány ezer hektárnyi jó minőségi földet vontak ki a termelésből a gyárépítésekkel, és könnyen ki lehet számolni, milyen elképesztő mennyiségű alapélelmiszer esik ki a termelésből évente emiatt.

Cívishír: Azok a földek magánkézben voltak, többnyire agrárbárók érdekeltségéhez tartozott területek. A magyar nép nem kap tőlük egy kiló lisztet sem ingyen, csak piaci áron.
Pásztor Zoltán: Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kié volt a föld. Ha gyár épül rajta, akkor megszűnik a magyar mezőgazdaság számára. A BMW-gyár például az ország egyik legjobb termőföldjére épült. A világ népessége rohamosan nő, egyre több élelmiszerre lesz szükség. Ostoba az a generáció, amelyik elpazarolja ezt a páratlan természeti kincset. Mit fognak rólunk gondolni 100 év múlva az utódaink?

Cívishír: Annak a területnek több mint felét a volt MSZP-s országgyűlési jelölt, Forgács Barna adta el csereföldért. Azt mondta akkoriban a Cívishírnek: „Isten őrizzen, hogy egy ilyen történelmi beruházást meghiúsítson!”
Pásztor Zoltán: Én nem vagyok a fejlődés ellen, de a legjobb földekre akkor sem kellett volna gyárakat felhúzni. Ráadásul Debrecenben senki nem kérdezte meg a lakosságot, hogy akarjuk-e ezt a nagy iparosítást, ami egy jókora demokrácia-deficit. Egy alapvetően mezővárosi jellegű településből már csak azért sem kellett volna iparvárost csinálni, mert itt a gyáraktól függetlenül is rendkívül rosszak a légszennyezettségi adatok. Nem készítették elő megfelelően ezeket a fejlesztéseket, és ez súlyos problémákat generál. Van azonban egy olyan gyanúm is, hogy a kormány ezekkel a beruházásokkal akarja betömi a költségvetésben keletkező, egyre nagyobb lyukakat, mert nem kíván csatlakozni az Európai Ügyészséghez, nem akarja visszaállítani a jogállamot. Lehetett volna más utat is választani, hogy ne függesszék fel az uniós forrásokat.

Cívishír: Magyar Péter a minap kiáltott fel a Facebookon, hogy „ellopják a pályaudvarainkat”. Érintettek vagyunk, hiszen a Nagyállomás szerepel a MÁV pályázatában. Ne történjen semmi a Nagyállomással, amely – Téglási Gábor volt DVSC-kapus szerint is – Debrecen szégyene?
Pásztor Zoltán: Itt nem az a baj, hogy kezdeni akarnak valamit a Nagyállomással, hanem az, hogy 99 évre adnák át az üzemeltetést magánbefektetőknek, egyelőre ismeretlen feltételekkel.

Cívishír: Nem mindegy, ki az üzemeltető, ha fejleszti? Elvinni nem tudja.
Pásztor Zoltán: A kívánt fejlesztéseket állami beruházás keretében is meg lehetne csinálni. Ha itt megfelelő gazdaságpolitikát látnánk és a kormánynak korrekt kapcsolata lenne az Európai Unióval, tudna erre forrást szerezni. Olyan sok pénz ment el másra, a pályaudvarokra vajon miért nem jutott?

Cívishír: Lehet látni már, hogy a 2026-os választáson kik képviselik majd a TISZA Pártot Debrecenben? Az aktív szigetesek közül kerülhetnek ki a jelöltek?
Pásztor Zoltán: A jelöltek kiválasztása majd a párt feladata lesz. Tavaly októberben Magyar Péter meghirdette a Jövő vezetői pályázatot, és erre tízezres nagyságrendben jelentkeztek. Többek között országgyűlési képviselőnek is lehetett jelentkezni. A pályázatok feldolgozása értelemszerűen több időt vesz igénybe. Annyit tudunk egyelőre, hogy a pályázók két körön már átestek, és ezután következnek a személyes meghallgatások. Azt is tudjuk már, hogy választókerületenként több jelöltet is állít a TISZA Párt, és tartanak majd egy előválasztást. Ennek lebonyolításában már aktív szerepet vállalnak a szigetek.

Cívishír: Neked vannak képviselői ambícióid?
Pásztor Zoltán: Nem személyes ambíciókban, hanem kormányváltásban gondolkodom. Ha ennek érdekében valamilyen feladatot el kell látnom, akkor azt vállalom – hogy mi lesz ez, azt egyelőre nem tudom.

Cívishír: A 2026-os választáson győzhet a TISZA?
Pásztor Zoltán: Nagyon remélem, de nem egyszerű legyőzni a Fideszt a saját maga által eltorzított választási rendszerben. Mint tudjuk, most legutóbb éppen Budapesten szabtak át választókerületeket azért, hogy előnyhöz jussanak.

Cívishír: A különböző körzetek választási preferenciája addig volt érdekes, amíg a Fidesz állt szemben a baloldali koalícióval. Most azonban a TISZA új szereplőként lépett be, és borulhat minden.
Pásztor Zoltán: Azért nem teljesen sötétben tapogatózunk, mert az EP-választás tavaly lezajlott, és annak az eredményeiből is levonható némi konzekvencia. Például az, hogy nem elég 1-2 százalékkal győzni az egyenlőtlen választási rendszer miatt, mert még akkor is kijöhet a Fidesz előnye az Országgyűlésben, hanem nagyon meg kell verni a kormánypártot egy stabil parlamenti többséghez.

Cívishír: Egy év múlva kormányzóképes lesz a TISZA Párt?
Pásztor Zoltán: Meggyőződésem, hogy igen. Sokan mondják, hogy már az is jó lenne, ha nem lenne kétharmada a Fidesznek. Ezzel nem értek egyet, az nem változtatna semmit az ország helyzetén. A jelenlegi törvényekkel egyszerű többséggel is vígan menne tovább minden ugyanígy.

Cívishír: A TISZA Párt most vegyes bazárnak tűnik. Segíts, hol helyezzük el? Vagy nincs már értelme jobb-bal tengelyről beszélni?
Pásztor Zoltán: Ezek a hagyományos politikai struktúrák szerintem már nem érvényesek. A Fideszt például hogyan neveznéd?

Cívishír: Szintén vegyes bazárnak!
Pásztor Zoltán: Ezért mondom, hogy a hagyományos bal-jobb besorolást meghaladta az élet. A Fidesznél jól lehetett látni, hogy milyen ívet írt le a rendszerváltás óta, és ma már – politikai értelemben – nem látni semmiféle ideológiát mögötte, csak a pillanatnyi érdekek végtelen hullámzását. Orbán Viktor jól látja a társadalmi változásokat, érzékeli a hangulatot, és ehhez igazodik. Egy helyi példával élve: a Sámsoni úti menekülttábor bezárásáról a Fidesz sokáig egyáltalán nem beszélt, csak a Jobbik hajtogatta, tartotta napirenden a témát. Aztán az emlékezetes rendbontás, majd a kirobbant menekültválság kapcsán rájöttek, hogy ebből politikai hasznot lehet remélni, ezért átvették a Jobbiktól a migránsügyet. A Fidesz egy pragmatista, vagy inkább haszonelvű párt, semmi tartós ideológiát nem képvisel. Ha kell, liberális – ha több hasznot remél tőle, akkor polgári, majd konzervatív, nemzeti, most éppen „patrióta” – lassan már követni sem tudom. Én ezt inkább politikai gengszterizmusnak nevezném. Ha holnap kijönne több közvélemény-kutatónál, hogy a magyarok nem utasítják el a homoszexualitást, hanem éppen ellenkezőleg, támogatják, akkor Orbán Viktor másnap egy szivárványos sállal a nyakában jelenne meg.

Civishír: Magyar Péter rendszeresen Nemzeti Együttbűnözés Rendszeréről beszél a Fidesz kapcsán, miközben a 15 évből 14-et ő is bennfentesként töltött, és annak köszönhetően volt jól fizető állása elit cégnél, továbbá bizottsági tagsága különböző menő cégeknél, mégpedig milliós gázsikért, mert a felesége miniszter volt. Egy tiszásnak ez sem számít?
Pásztor Zoltán: Ez a leggyakrabban elhangzó vád vele szemben, de erre megint azt tudom mondani, hogy ebből akkor mi következik? Akkor maradjon a jelenlegi rendszer? Szerintem ez most inkább előny, mert belülről élte meg a NER működését, és tudja, miként lehet fellépni ellene. Most ugyanis egy olyan zárt, monolitikus hatalommal állunk szemben, amit kívülről csak legfeljebb „megkapargatni” lehet, de lebontani nem. Lehet, éppen ez a változás záloga, hogy egy belülről jött embernek kell csinálnia a „forradalmat”. Finnyáskodhatunk Magyar Péter múltján, de akkor minden így marad, ahogyan most. Én sokkal inkább egy esélyt látok benne. 

Cívishír: A DK-s Varga Zoltán szerint Magyar Péter a Fidesz „terméke”, de olyat is írt ki a Facebook-oldalára, hogy rosszabb, mint a Fidesz. Erre mi a válaszod?
Pásztor Zoltán: Ezt a sztorit a DK kezdte, majd a Mi Hazánk is átvette. Mosolyogva szoktam hallgatni. Erre csak azt tudom mondani, hogy az a sok ezer ember, aki beállt mellénk, a pozitív változás reményében tette. Mégis hogyan viszonyulnának a TISZA Párthoz, ha egy választás után kiderülne, hogy ez a Fidesz 2.0? A mi történetünkben nincs összeesküvés-elmélet, minket nem Brüsszelből irányítanak! Lebutított a politikai kommunikáció, én azt értem, de senki ne gondolja, hogy annyi embert át lehet verni, mint ahányan a TISZA Párt szimpatizánsai lettek az elmúlt egy évben!

Cívishír: A közösségi oldalt böngészve a ti szimpatizánsaitok többsége azért ugyanolyan lebutított szinten kommunikál, mint a hithű fideszesek vagy DK-sok.
Pásztor Zoltán: A kommentelők kommunikációjára a pártoknak legfeljebb annyiban van hatásuk, hogy milyen példát mutatnak. Szerintem ezt a TISZA jól csinálja, nem a gyűlöletet szítja, hanem programot hirdet és a társadalmi a megbékélést szorgalmazza. Mi mást lehetne még magánszemélyek kommentjeivel kezdeni?

Cívishír: Játsszunk el a gondolattal, hogy a TISZA Párt minden fronton átveszi majd a hatalmat, és helyben neked szereped lesz benne. Mit változtatnál meg Debrecenben?
Pásztor Zoltán: Az egyik szívügyem az épített környezet védelme. Debrecenben hosszú ideje masszív városrombolásnak lehetünk tanúi a belvárosban – a társasházépítő lobbi érdekei láthatóan minden közösségi és kulturális szempontot felülírnak. Ami itt zajlik, még magyarországi viszonylatban is példátlan, sehol nem látok ilyen pusztítást. Nem vitatom, hogy nagy szükség van a lakásépítésekre, csak ehhez nem kellene a történelmi belvárost lerombolni. A városmagot inkább rehabilitálni lenne szükséges, nem jellegtelen lakóteleppé változtatni. Egy másik jelentős probléma, hogy a város láthatóan nem tud mit kezdeni évtizedek óta a kertségekkel, pedig az építési szabályozások módosításával, a beépítési lehetőségek könnyítésével az a lakáspiacra is kedvező hatással lenne. Csak hát ebből nem egy szűk vállalkozói rétegnek lenne haszna, hanem a debreceniek tízezreinek… Fontos lenne a keleti elkerülő út is, ami tehermentesítené a várost.

Cívishír: Azt most éppen tervezik!
Pásztor Zoltán: De nem csak most kellene tervezni, hanem 20 éve kész kellene lennie! Teljesen átgondolatlan a város közlekedésfejlesztése. Ha most mondjuk egy teherautó Mikepércs, Hosszúpályi irányából akar például Vámospércs vagy Hajdúsámson irányába haladni, akkor teljesen bevezetjük a városba, nem tudja elkerülni. Közben meg csodálkozunk a légszennyezettségi adatokon és a közlekedési dugókon. De említhetném a Nagyállomás épületét, amiről már beszéltünk korábban. Kérdem én, miért ördögtől való az, hogy a jelenleg a városban uralkodó minimalista, funkcionalista építészet helyett rekonstrukciókban is gondolkodjunk? A második világháborúban lebombázott vasúti palota addig Debrecen egyik építészeti ékköve volt, miért ne lehetne újjáépíteni? Ilyenekre Európában bőven volt példa, Németországban például teljes „épületcseréket” hajtottak végre azért, hogy visszaállítsanak egykori régi, értékes, patinás épületeket.

Cívishír: Mert nincs az a pénz!
Pásztor Zoltán: Nem vagyok biztos benne, hogy többe kerülne, mint amit most terveznek…

Cívishír: Szavadon fogunk!
Pásztor Zoltán: Úgy legyen!

Cs Bereczki Attila