Amikor a bal- és jobboldaliak egyaránt hülyék. Csináltak erről egy jó filmet
Karácsonyra időzítette a Netflix a Don’t Look Up (Ne nézz fel!) című film bemutatóját. A Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Cate Blanchett, Meryl Streep, Ariana Grande és Jonah Hill szereplésével készült dramedy azt járja körbe, hogy a politikai barikád két oldalán lévők egyaránt hülyék, és még akkor sem tudnak normálisan gondolkodni, amikor itt a világvége.
Amikor a világűr titkait fürkésző „vidéki” professzor (Leonardi DiCaprio) és doktorandusz hallgatója (Jennifer Lawrence) felfedeznek, pontosabban azonosítanak egy óriási méretű, a Föld felé tartó meteort, úgy gondolják nagyon helyesen, hogy feltétlenül értesíteni kell a döntéshozókat Washingtonban, tudniillik hat hónap múlva éri el a Földet, becsapódás esetén pedig akkora cunamikat és földrengéseket okoz, hogy mindenki meghal, az emberiség kipusztul.
A civilizációnkért aggódó tudósaink magunkra maradnak minden fronton. A Fehér Házban például azért, mert a Meryl Street által alakított elnök olyan, mint bármelyik más politikus a Glóbuszon, mindent szavazatokban mér, és egyébként sincs ideje olyan piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, mint a gigantikus meteorit eltérítése a modern technika vívmányaival, mert a Földet csak hat hónap múlva éri el, addig pedig még több választást rendeznek fontos körzetekben, ráadásul a szexbotrányba keveredett alkotmánybíró-jelölt kinevezését is át kell vinni valahogy a kongresszuson. Akik esetleg megmenthetnék a civilizációt, éppen fontosabb ügyekkel vannak elfoglalva.
A sajtóban sem lehet bízni. A televízióban, a nyomtatott és internetes felületeken a celebek válása, megcsalása, majd újra egymásra találása nyilvánvalóan sokkal nagyobb érdeklődésre tart számot, mint a világvége, mert abban a világban, ahol napi nézettséget, olvasottságot, kattintást mérnek, nem gondolkodnak fél évre előre. Hol van még az? Addig lehet eső, lehet hó. Az idő azonban vészesen telik, a politikai élet és a média lezüllése, durva aránytévesztése, az oligarchák kapzsisága, az emberek butasága pedig kilátástalansághoz vezet. Az ember nézi a filmet, és csak nevet. Röhögne is, ha nem ismerne a saját életére, ahol szintén mindent szavazatokban mérnek, és tudja: a bolygógyilkos már itt van a Földön, csak nem Dibiasky-üstökösnek hívják, hanem klímakatasztrófának.
Ez nem katasztrófafilm, aki azt a műfajt komálja, nehogy megnézze a Don’t Look Up-ot! Egy jó társadalomkritika, amilyet régen láttunk két órában.
Cs. Bereczki Attila
