Álmosd összeköti Kölcsey három meghatározó települését
Álmosd és Kölcsey elválaszthatatlanok egymástól; Kölcsey pedig a Himnusztól. A magyar kultúra napján, januőár 22-én koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott Álmosd önkormányzata. Az ünnepség után testvértelepülési szándéknyilatkozatot írt alá a Kölcsey Ferenc életében kiemelkedően fontos szerepet játszó három település, Sződemeter, Álmosd és Szatmárcseke polgármestere, hogy közösen erősítsék Kölcsey emlékének megőrzését és munkásságának jobb, mélyebb megismertetését.
Az ünnepi programban elhangzott a Himnusz, köszöntőt mondott Baranya Zsolt János, Álmosd polgármestere, magyar dallamokat adott elő Kerekes Eszter, verset mondtak a Bocskai István Általános Iskola diákjai, fellépett a Hajdúbagosi Hagyományőrző Egyesület Őszirózsa Népdalköre, Nagy Gergő előadást tartott a Dralepszkai Horváth család Kölcsey-kötődéseiről, majd a – Táji értékeink – a Nemzeti Művelődési Intézet és az Érmelléki Népfőiskola értékfeltáró munkájának bemutatása következett, végül koszorúzás zárta az ünnepséget.
A polgármester ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy január 22. Álmosdon nem egy jeles nap a sok közül –, hanem a lélek ünnepe, mert „a kultúra nem dísz és nem alkalmi viselet, hanem maga az élet”. A kultúra – mondta – közös nyelv, közös emlékezet és megtartó erő: az a fény, amely a legsötétebb időkben is utat mutat, és amely megőrzi az önazonosságunkat. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát, amelyet imádságnak, nemzeti könyörgésnek nevezett; olyan lelki örökségnek, amely nem harsányan dicsekszik, hanem alázattal kér: „Isten, áldd meg a magyart…”. Kiemelte: amit kaptunk, azt nem elég őrizni, tovább is kell adni, mert a kultúra összeköt.
A köszöntő után Baranya Zsolt János a Cívishírnek arról beszélt, hogy január 22. a településen messze több, mint egy naptári dátum, mert Kölcsey Ferenc életéhez és örökségéhez közvetlen, helyben megélhető kapocs fűzi Álmosdot. Kiemelte: településén a magyar kultúra napja elsősorban Kölcsey hagyatékáról szól, mert a faluban olyan épület is található, amely a költő életének meghatározó időszakához kapcsolódik.
A Himnuszhoz kötődő helyi emlékezet kapcsán azt is elmondta: a Himnusz kéziratát az Álmosdon lévő Miskolczy-kúria padlásán, egy faládában találták meg a második világháború után.
Arra a kérdésre, érződik-e Kölcsey szellemisége a faluban, így felelt:
– Egyre inkább erősödik a szellemisége – mondta. Szerinte ezt az is jelzi, hogy évről évre többen érkeznek a megemlékezésre. – Tavaly is sokan voltak, ma még többen voltunk, hál’ Istennek – hangsúlyozta. – Ez nagy öröm számomra és a település számára is – tette hozzá.
Az esemény végére a szavak mellé aláírás is került: a sződemeteri és a szatmárcsekei polgármester is jelen volt Álmosdon, és az ünnepség után aláírták a testvértelepülési szándéknyilatkozatot, amely a három, Kölcsey életében meghatározó település kapcsolatát erősíti.
