A színpadot adta fel Hortobágyért – interjú Jakab Ádám polgármesterrel

Cívishír: Azt beszélik Debrecenben, egy fiatal színész az új hortobágyi polgármester, de nem messziről jött vándorszínész, hanem tősgyökeres.
Jakab Ádám: Ide, Hortobágyra születtem, ide jártam a Petőfi Sándor Általános Iskolába, ahogy minden gyerek a településen, majd az Ady Endre Gimnázium drámatagozatán kezdtem meg a középiskolai tanulmányaimat, és valóban színésznek készültem. Jelentkeztem is a Színművészeti Főiskolára, de sajnos nem vettek fel. Valamit azonban mindenképpen tanulni akartam, gondoltam, addig is okosodom, ezért a Veszprémi Egyetemre felvételiztem, ahol végül etika, ember- és társadalomismeret, színháztörténet szakon diplomáztam. A veszprémi egyetemi évek alatt színészkedtem, de utána hazaszólított a kötelesség a Hajdúságba. Elvégeztem a debreceni agráregyetemen a mezőgazdasági mérnök szakot, és ezalatt érlelődött bennem a gondolat, hogy a település javára is lehetne némi energiát fordítani.

Cívishír: Hortobágyon honnan, a puszta melyik dűlője felől jön a színészkedés iránti ihlet?
Jakab Ádám: Igazából nem is tudom, honnan jött az ihlet.  A színészi ambíciót egészen biztosan nem a szüleimtől örököltem, édesapám állatorvos, édesanyám pedig óvónő. A színészetet már gyerekkoromban egy nagyon nemes mesterségnek tartottam, mindig is szerettem verset mondani, vagy bármi mást előadni, talán ez vezetett el a színpadig.

Cívishír: A polgármesteri ambícióira mikor döbbent rá először?
Jakab Ádám: Hortobágyiként komoly hiányérzet volt bennem az utóbbi években. Az országban zajló kedvező gazdasági folyamatok, a támogatások, pályázatok nagy lehetőséget kínáltak a települések, különösen a turizmusból élő települések számára a fejlesztésre, és szerintem Hortobágy ezt nem elég hatékonyan aknázta ki.

Cívishír: Pusztán akarat kérdése, hogy egy település a fejlődés útjára lépjen?
Jakab Ádám: Sok összetevője van, a politika, az országos gazdasági helyzet, a regionális és a helyi vezetés mentalitása, fantáziája mind meghatározhatja, befolyásolhatja egy-egy település jelenét, jövőjét.

Cívishír: A nagypolitika, bár igény lenne rá, egy Hortobágy méretű községben aligha számottevő. Kivel politizál?
Jakab Ádám: Pártpolitika valóban nincs nálunk, minden képviselő a település érdekében kíván dolgozni. A választási mottónk az volt, hogy csapatot építünk, négyen egy csapatot alkotva kampányoltunk. Mind a négyen bejutottunk a hortobágyi választók akaratából, a többiekkel kiegészülve pedig egy nagyon jó testület jött össze, amely teljesen más szemléletű, mint a korábbi.

Cívishír: Ez a másfajta szemlélet hol érhető tetten?
Jakab Ádám: Meg tudjuk szólítani a község fiataljait is, hiszen egy nyelvet beszélünk. Egy aktívabb, rugalmasabb, együttműködő, nyitottabb önkormányzatot igyekszünk működtetni. Bár a vírushelyzet nem kedvez a törekvésünknek, de megvalósítjuk azt, hogy a fiatalok betekintést nyerhetnek az önkormányzat munkájába, az ügyintézésbe, valamint részt vehetnek a testületi üléseken, amelyek egyébként is nyilvánosak.

Cívishír: Itt lehet tartani a fiatalokat?
Jakab Ádám: A falusi CSOK már érezteti a hatását. Mindig látok új arcokat is, az ingatlanok elkelnek.

Cívishír: A „jó csapatának” elrontotta az első tavaszát a koronavírus-járvány. Összeszámolták már, hogy mennyit veszített a község?
Jakab Ádám: Konkrét számokkal még nem tudok szolgálni. Tőlünk különösen nagy árat követelt a járvány, hiszen Hortobágy legfőbb bevételi forrása a turizmus, ami teljesen leállt két és fél hónapra. Hortobágyon az önkormányzaton túl másik két nagy turisztikai szereplő van, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. és a Hortobágyi Nemzeti Park. A veszteségeket is közösen szenvedjük el, de ezek azért nem pótolhatatlan veszteségek, mert az értékeink megmaradtak, itt vannak, építhetünk rájuk.

Cívishír: Az első igazán nagy hortobágyi rendezvényre meddig kell várni?
Jakab Ádám: A Lovasnapok sajnálatos módon elmaradnak, de a Hídivásárt mindenképpen meg szeretnénk rendezni a hagyományőrzés és a folklór jegyében, és éppen a napokban dolgozzuk ki, hogy milyen kulturális események, programok kísérik, kísérhetik majd az augusztusi rendezvényt.

Cívishír: Turizmusra építeni szálloda nélkül meglehetősen nehéz lehet. Mi a helyzet az Eponával, amely régóta zárva tart, és folyamatosan romlik az állaga?
Jakab Ádám: Az Epona magántulajdonban van. Az önkormányzat szívesen segít, amiben csak tud, a régi vagy új tulajdonosának. Egyéb ráhatásunk nem lehet az üzemeltetésre. Ami viszont fontos, hogy a meglévő nagy szállodahálózattal rendelkező városokkal elindult egy jó kapcsolat. Így épp a napokban tervezzük, hogyan lehet Hajdúszoboszló és Debrecen szállodáiba érkezőket elhozni Hortobágyra.

Cívishír: Hortobágy milyen fejlesztéseknek néz elébe?
Jakab Ádám: Futó projektjeink vannak, elsősorban turisztikai jellegűek. Megújul a vásártér, fedett csarnok épül, térkövesítünk. Egy másik projekt keretében két tanösvényt hozunk létre a Hortobágy folyón és mentén, hogy a növény- és állatvilág interaktív megismerése is ide vonzza a turistákat. Most készítjük elő egy nagy népművészeti fesztivál megszervezését, ami a kampányunkban is szerepelt. Hortobágyhoz ugyanis minden népművészeti ág kötődik valamilyen formában, tehát egy nagy folklórfesztiválnak a lehető legjobb házigazdája lesz. Akár egészhetes rendezvényt is csinálnánk, és reményeink szerint az egész Kárpát-medencéből idecsábítjuk a magyar népművészettel, népzenével foglalkozó formációkat.

Cívishír: Hortobágy melyik környező településen, hol keresi a partnerséget? A legtöbben látogatójuk nyilván debreceni.
Jakab Ádám: Debrecen mellett Hajdúszoboszló a legfontosabb partnerünk. Czeglédi Gyula polgármesterrel már első körben felvettem a kapcsolatot, azt hiszen, egy irányba megyünk, és kölcsönösen tudunk egymásnak segíteni. Papp László, Debrecen polgármestere meghívott minket a regionális együttműködési tanácsba, ahol mi a turizmus területén szeretnénk a közösség hasznára lenni, illetve a lehetőségeket a magunk javára kihasználni.

Cívishír: Tesztelem a „hortobágyiságát”: slambucot tud főzni?
Jakab Ádám: Természetesen igen. Egy hortobágyinál ez „szériatartozék”. A veszprémi tanulmányaim idején sokat kellett küzdenem, hogy a slambucról alkotott kép letisztuljon. Nehezen fogadták el, hogy a slambucban nincs hagyma, és nincs pirospaprika sem, csak szalonna, krumpli és tészta. Érdekes étel, de amennyire egyszerűnek hangzik, annyira nehéz igazán jól megcsinálni, és könnyű elrontani.

Cívishír: Tudja, milyen az élet a ló hátán?
Jakab Ádám: Tudom nyergelni, lovagolni, ápolni a lovat. Állatorvos fiaként ezt már gyerekkoromban megtanultam.

Cívishír: Hiányzik a színpad?
Jakab Ádám: Azt hiszem, hiányzik. Annyira leköt most az önkormányzati munka, hogy nincs is időm ezen merengeni. A hobbijaimat is hanyagolom, a kevés szabadidőmet azért próbálom a természetben vagy állatok között tölteni.

Cívishír: A polgármesterség is egy szerep?
Jakab Ádám: Ez nem szerep! Vannak, akik azt hiszik, hogy én most csak egy szerepet játszom. A színész csak a színpadon játssza a szerepeket, ha lejön onnan, akkor ugyanolyan ember, mint bárki más. Ráadásul egy önkormányzat, egy település élén nem babra megy a játék, más a felelősség, mint a színpadon. Legfeljebb annyiban hasonlít a kettő egymásra, hogy mindkettőhöz hit, felkészültség és alázat szükséges, de a polgármesterség sokkal keményebb hivatás.

Cs. Bereczki Attila