A szabadság megtartó ereje Nagyrábén
Az 1848. március 15-i eseményekre emlékeztek Nagyrábén március 13-án. A községi ünnepségen beszédet mondott Major József polgármester és Kiss Dávid lelkipásztor; a Móricz Zsigmond Általános Iskola 7. osztályos tanulói ünnepi műsorral készültek, majd a résztvevők a Kossuth Lajos-emléktáblánál koszorúztak. Innen fáklyás felvonulással vonultak a református templomig, ahol a templomkertben újabb koszorúzással zárult a megemlékezés.
Major József polgármester beszédében arról szólt, hogy március 15. üzenete nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban, a városokban, falvakban és a magyar emberek szívében is visszhangra talált. Hangsúlyozta: a márciusi ifjak nem hatalmukkal, hanem hitükkel, bátorságukkal és szabadságszeretetükkel váltak példává. A polgármester arról is beszélt, hogy egy olyan közösségben, mint Nagyrábé, különösen jól érthető, mit jelent az összetartozás, az egymás ismeretére és a közös munkára épülő közösségi élet. Úgy fogalmazott, március 15. nemcsak történelmi emléknap, hanem a szabadság és a közösség ünnepe is. Emlékeztetett rá, hogy a forradalom nem kizárólag a nagy nevekhez kötődött, hanem azokhoz az egyszerű emberekhez is, akik hittek a változásban, és maguk is részesei voltak a szabadság ügyének.
Major József szerint
a szabadság ma is élő tartalommal bír: azt jelenti, hogy az emberek együtt élhetnek, dolgozhatnak, gyermeket nevelhetnek és építhetik közösségüket.
A fiatalokhoz fordulva arra emlékeztetett, hogy a márciusi ifjak sem voltak sokkal idősebbek náluk, mégis volt bátorságuk megszólalni és tenni az álmaikért. Arra biztatta őket, hogy tanuljanak, dolgozzanak, becsüljék meg közösségüket, és őrizzék meg azokat az értékeket, amelyeket szüleiktől és nagyszüleiktől kaptak. Beszéde végén az értékek, a hit és az összetartás megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, hogy a következő nemzedékek is otthonuknak érezzék Nagyrábét.
Az isteni gondviselés
Kiss Dávid lelkipásztor ünnepi gondolataiban az 1848–49-es események hitbéli és lelki oldalát emelte ki. Felidézte, hogy egy 1848. március 19-i protestáns egyházi lapban a kortársak nem politikai kiáltvánnyal, hanem bibliai igével próbálták kifejezni mindazt, amit átéltek. Ebből kiindulva arról beszélt, hogy a forradalom és szabadságharc eseményei nemcsak történelmi, hanem lelki értelemben is mély nyomot hagytak, és a hit akkor is kapaszkodót adott a közösségnek.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges napjai sem a véletlen művei voltak, hanem olyan történelmi pillanatok, amelyekben Isten adott bölcsességet, hitet és erőt a nemzetnek. Hozzátette, a 48-as hősök bátorságból, szabadságszeretetből és kitartásból mutattak példát, és arra is tanítanak, hogy egy nemzet nagy fordulópontjai mögött isteni gondviselés is áll.
Záró gondolataiban Kiss Dávid arról beszélt, hogy a szabadság csak akkor tartható meg helyesen, ha az emberek törekednek az egyetértésre, elfogadják és megbecsülik egymást, még különböző nézeteik ellenére is.
A nagyrábéi ünnepség így nemcsak a múlt felidézése volt, hanem emlékeztető arra is, hogy a szabadság, a hit és az összetartozás a hétköznapokban is megtartó erő lehet.
