A káposzta ismét összehozta a hajdúhadháziakat

A második fesztiválnap reggelén már alig akadt parkolóhely Hajdúhadház központjában: szeptember 25-én és 26-án ismét a Hadházi Káposztás Napok töltötték meg a Bocskai teret és környékét. A város önkormányzata által szervezett rendezvényen több mint félszáz csapat készített káposztás ételt, de az üstök között járva hamar kiderült, hogy itt a közös munka legalább annyit számít, mint a zsűri értékelése. Családok, baráti társaságok és helyi közösségek gyűltek a sátrak alá. A szabadtéri színpad előtti árkádoknál káposztafejekből, sütőtökökből és őszi termésekből épített jelenetek fogadták a vendégeket; a népviseletbe öltöztetett bábuk mellett sokan megálltak egy-egy fényképre.

Délelőtt az üstök körül gyűltek össze

A díszek mögött pedig már készült az ebéd. Az egyik sátornál szalonnát pirítottak, a másikban káposztát vágtak, néhány üstben pedig már keverni kellett az ételt. A Hajdúhadházi Roma Nemzetiségi Önkormányzat csapatánál nem egyetlen receptre bízták a napot: tarhonyás és töltött káposzta, csülkös-pacalos változat, káposztás lepcsánka és sült kolbász is szerepelt a kínálatban.

– Minden évben itt vagyunk – mondta Bernáth Bálint, a nemzetiségi önkormányzat vezetője, helyi önkormányzati képviselő. Ezúttal is több roma közösség és civil szervezet fogott össze a főzéshez. Miközben sorolta az ételeket, társai tovább dolgoztak körülötte: a sokféle fogás ugyanannak a közös készülődésnek az eredménye volt.

A következő sátornál már a kecske került szóba. Gajdán Antal mesterszakács barátaival civil csapatként nevezett, és a káposztát nyúllal is párosították. Káposztás nyúlleves és tócsni készült, a gyerekeknek pedig csirkefasírtot szántak. A szakács a régi csikótűzhely mellett arról is beszélt, hogy a tálalásba magyar népi motívumokat szeretne bevinni. A fogások felsorolása után már csak az volt kérdés, elfér-e majd minden az asztalon.

A földtől az óriás üstig

A sokféle recepthez sok káposzta kellett. Szőllős László alpolgármester, agrármérnök évtizedek óta termeszti a növényt, és a fesztivál alapanyagáról is gondoskodott. Elmondása szerint a száraz nyár után ott lett kielégítő a termés, ahol öntözni tudtak, és megfelelő volt a tápanyag-utánpótlás. Nyers és savanyított káposztát egyaránt hoztak; becslése szerint három-három és fél tonnát használtak fel a napok során. A hadházi lapos káposzta és a többi termesztett fajta töltelék köré került, gyalulva pedig az egytálételekbe.

A legnagyobb adag az esztári óriás üstben rotyogott: a babos, paradicsomos káposztába füstölt hús is került. Nem messze tőle óvodai dolgozók káposztás lapcsánkát sütöttek. Sütőhelyüket sütőtökkel, szőlővel, kukoricával és káposztával díszítették, így az is megállt náluk nézelődni, aki még vagy már nem volt éhes.

Az üstöktől továbbindulva a főtér másik arca is megmutatkozott. A sétányon kirakodóvásár zajlott, az élő zenét sokan körbeállták. A lezárt útszakaszon ideiglenes palánkoknál tartottak kosárlabda-bemutatót, szakképzős iskolások pedig vérnyomást és vércukorszintet mértek az érdeklődőknek. A főzés köré így egész napos találkozó szerveződött.

Gáspár Győző zsűritag már harmadszor érkezett a káposztás napokra, és több csapatot is ismerősként üdvözölhetett. Az idei ételek mégis tartogattak számára meglepetést: pulyka és hal is került a káposzta mellé, ő pedig külön kiemelte egy halas fogás ízvilágát. – Mernek nagyot álmodni az emberek – mondta a főzőkről. A sátrak között járva látszott, mire gondol: ugyanabból a helyi alapanyagból minden csapat a maga ötletét és munkáját tette az asztalra.