A civódó magyaroktól óvott Papp László

A nemzet egységét, szellemi és lelki fejlődését szolgáló ügyekben párbeszédet és egyetértést sürgetett Debrecen polgármestere október 23-i, Egyetem téri ünnepi beszédében.

Papp László polgármester idézett Görömbei András irodalomtörténész 23 évvel ezelőtti, az Egyetem téri Melocco-szobor avatásakor elmondott beszédéből. Akkor az akadémikus arra figyelmeztetett, hogy mi, magyarok miként nem vagyunk képesek élni az 1989-es rendszerváltás lehetőségével. „Megint felülkerekedett bennünk a »civódó magyar«. Ahelyett, hogy maradéktalanul kiteljesítettük volna a nemzeti szabadságunk által megnyert nemesebb emberi életforma lehetőségeit, inkább arra mutattunk elrettentő példát, hogy egy nemzetet békében is el lehet veszíteni. Pedig megint óriási próba előtt állunk. Az európai történelemnek nemzeti közösségként leszünk alakítói vagy áldozatai.” – óvott a Debreceni Egyetem professzora – a város díszpolgára – a 2004-es európai uniós csatlakozás előestéjén. 

A fideszes politikus szerint még mindig kérdés, hogy EU-tagállamként magunk alakítjuk-e saját nemzeti közösségünk sorsát vagy megint kiszolgáltatjuk hazánkat, valamint a határainkon innen és túl élő magyarságot idegen érdekeknek. – Másrészt képesek leszünk-e félretenni a bosszúvágyat, a másik megalázását, és helyette kölcsönös megbocsátással, összefogva szolgálni nemzetünket. Jó lenne elérni, hogy a nemzet sorsát alakítani hivatott emberek leüljenek egymással. S kimondják, hogy vannak ügyek, amelyek olyan jelentőségűek, hogy képesek vagyunk egyetérteni – folytatta. 

Kiemelte: a rendszerváltás után 36 évvel szükséges volna végre lefektetni azokat a nemzeti összetartozást garantáló alapelveket, amelyek hosszútávon biztosíthatják a nemzeti egységet, szellemi és lelki fejlődésünket. – A mai széthúzások és ellenségeskedések idején legyen számunkra is követendő példa a közmegegyezéshez vezető rögös úton 1956 eszménye. Így lehetünk méltók a hetven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc örökségéhez. Küldetésünk, hogy legyenek olyan nemzeti alapvetések, amelyek 

mindannyiunk számára olyanok, mint a tiszta levegő, csak velük lehet élni és fejlődni, nélkülük nem – fogalmazott a városvezető.

Beszédében arra is kitért, hogy a debreceniek sohasem feledik a bátor forradalmárokat, városi polgárokat, munkásokat. – Fejet hajtunk a Kossuth utcai sortűz áldozatai, Ács Zoltán és Gorzsás András előtt. Emlékezzünk arra, hogy a magyar nép a forradalom és szabadságharc napjaiban itt, a cívisváros utcáin is vérét adva egységes nemzetté emelkedett – mondta.

Őrváros vagyunk – hívta fel a figyelmet –, mert a magyar történelem legsorsfordítóbb pillanataiban a mi közösségünk tudott menedéket, hitet és új erőt adni az egész nemzetnek. Ezért 1956 debreceni öröksége arra kötelez, hogy mindig emeljük fel szavunkat a szabadság és szuverenitás érdekében, de egyúttal emberibb, szolidárisabb és összetartóbb közösséget teremtsünk. Különösen fontos ez a nap a fiatalabb nemzedékek számára, akik számára 1956 már nem személyes emlék, hanem a történelmi tanulmányok része – mutatott rá. Szeretném, ha minden debreceni fiatal tudná – tette hozzá –, hogy Debrecen nem csupán elszenvedője volt a történelemnek, hanem alakítója is; 70 évvel ezelőtt középiskolás és egyetemista fiatalok vállalták szabadságuk kockáztatását, ártatlan polgárok fizettek életükkel a szabadság reményéért.

RaL