Harc a polgárőrségben: sarokba szorították Hajdú-Bihart Budapestről

Enyhülés helyett mérgesedik az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) hajdú-bihari és országos elnöksége közötti viszony. Több helyi vezető állítja, a polgárőrséget több mint húsz éve irányító Túrós András a működési források megvonásával fenyegette a hajdú-bihari szervezeteket, amennyiben „nem állnak át” az ő oldalára.

Öten névvel vállalva Pintér Sándorhoz fordultak panasszal, sőt feljelentették a hatalmával szerintük visszaélő Túróst a Hajdúböszörményi Rendőrkapitányságon.

De van már hajdú-bihari polgármester is, aki „kommunista időket idéző lejáratást” emlegetve tengelyt akasztott a kiterjedt belügyminisztériumi, rendőrségi kapcsolatokkal bíró 74 éves elnökkel. 

Több szálon futó történet pénzről, utódlás körüli harcról, hatalmi reflexekről.

Jól válassz ellenséget!

Karácsony előtt olyan levéllel jelentkezett be Pintér Sándornál és Lázár Jánosnál Monostorpályi független polgármestere, amitől peregni kezd a vakolat. Mitől ragadtatta el magát a kisközségi vezető annyira, hogy a két talán legbefolyásosabb miniszterhez forduljon? Miért írja, hogy bár a központi költségvetés évről-évre többet juttat a folyvást az önkéntességre és az ingyenességre hivatkozó OPSZ-nek, a végeken semmit sem éreznek ebből az egyszerű, „kisember” polgárőrök?

Szabó József felháborodásnak oka messzire vezet. Kívülállóknak nem könnyű összeraknia a képet. Ha mégis szeretnénk megragadni a pillanatot, amikor megfújták a mostani háborúskodás harci kürtjeit, a polgárőrség Hajdú-Bihar megyei elnökével szembeni büntetőeljáráshoz kell visszaugranunk, mintegy két évet az időben. 

Fideszes kishal

Tóth Attila 2007 óta vezeti a hajdú-bihari polgárőrséget. A kétezres évek elején a megyei fejlesztési ügynökség igazgatójaként sajtóhírekig jutó munkaügyi konfliktusa volt a szocialisták akkori helyi erős emberével. Juhászné Lévai Katalin a megyei közgyűlés és területfejlesztési tanács elnökeként elbocsátotta a mérnök-közgazdász végzettségű férfit, de az végül munkaügyi és személyiségjogi pert nyert vele szemben. A kvalitásai mellett (erről lesz szó később) talán ez a politikai színezetű epizód is közrejátszhatott, hogy 2010-ben Tóth alelnöki tisztséget kapott a fideszes vezetésű – Rácz Róbert, majd Bodó Sándor által elnökölt – megyei közgyűlésben. Őt magát egyértelműen a kormánypárthoz sorolták, pedig a tűzhöz sosem volt közel. Az alelnöki pozíciót is csak egy ciklusra sikerült megőriznie. Ma a megyei vízmű végelszámolójaként dolgozik.

2016 végén tehát Tóth Attila nagyot nézett: rendőrautó állt meg debreceni házuknál, látványos módon kézbesítetve azt az idézést, ami kvázi belépőként szolgált az ellene kezdődő büntetőeljáráshoz. S ahhoz, hogy egy évvel később – első fokon – két rendbeli csalásért ítélje el a Hajdúböszörményi Járásbíróság. 
Külön cikket érne bemutatni ennek a folyamatnak a furcsaságait, de szétforgácsolná a figyelmet. Mégis muszáj bővebben beszélni róla.

Utódjelöltből ellenség

Tóth Attila hosszú évek óta nem csinált titkot az OPSZ-szel szembeni elégedetlenségéből, urambátyám stílusúnak, körülményesnek írva le őket. Öreguras tempó öregurakkal: ez volt a válasza arra, hogy miért képtelenek stabilan megszervezni a megyei szervezetek törvényes működését, a korszerű kommunikációt, vagy megszólítani a fiatalokat, vonzóvá téve számukra a tevékenységet. A megyei elnök sűrűn járt a fővárosban, és ha diplomatikusabban is fogalmazott, azért tett róla, hogy elégedetlensége okát a Belügyminisztériumban is értsék. Ahol a mögöttes becsvágyat szintén világosan érzékelték és valószínűleg helyesen következtettek arra, hogy Tóth nagyon szívesen elfoglalná az elnöki széket. Azonban a rendőr dandártábornokok világában ezt a hozzáállást sokan a tiszteletlenség, a hencegés, a könyöklés jeleként értelmezik. És nem díjazzák.

Túrós Andráshoz természetesen azonnal visszajutottak a hírek. Csalódott volt, mert korábban már-már úgy vélte, a negyvenes férfiban megtalálta az utódját. Megjelenése, fellépése, társasági modora mellett különösen imponált számára, hogy Tóth személyében végre olyan vezetőre talált, aki képes szabályos gazdálkodásra bírni egy megyei szervezetet. Ez valóságos kincs a kisebb-nagyobb települési egyesületekből összetákolódó, mindenféle embert, mentalitást felvonultató, a gazdálkodás, a számlakezelés, a pénzügyi fegyelem tekintetében tarkabarka képet mutató polgárőrségnél. Csak 2016-ban több büntetőeljárás indult megyei vezetők ellen szabálytalan pénzelszámolások, sikkasztás miatt. Túrós tehát kalapot lengetett Tóth ebbéli rátermettsége előtt, de nagyon nem tetszett neki a nyomulása. Korábbi jó viszonyuk emiatt 2015-re előbb hűvössé vált.

2016 nyarán a hajdú-bihari elnökség Tiszacsegén ült össze munkavacsorára. Ismét felemlegetődőtt, hogy a megye miért csak 38 millió forintot kapott éves működésre, miközben az országos elnökség véleményük szerint túl sokat fordított saját magára. Úgy felpiszkálták egymást, hogy Tóth Attila irányításával levelet fogalmaztak az OPSZ-nek, számon kérve, kinek, milyen jogcímen, mekkora javadalmazást adnak. A levelet ráadásul a Belügyminisztériumnak is elküldték. 

Az elhidegülést felváltotta a harag. 

A „támadás” híre végigfutott az összes szervezeten. A Túróshoz lojális vezetők felháborodtak, a hozzá kevésbé kötődők közül viszont volt, aki kárörvendéssel figyelte az OPSZ cseszegetését. Markos Györgyöt, a humoristát, Túrós barátját – aki elnökhelyettesként is dolgozik mellette – állítólag úgy kérlelték, az isten szerelmére, fel ne öklelje dühében Tóth Attilát. Akárhogy is, a 2017 áprilisi országos küldöttgyűlésen a levél megfogalmazóiról már mint „deviáns” vezetőkről beszéltek, akik „bemocskolják hatvanezer polgárőr becsületét”, és akik ellen „össze kell fogni”. A rendezvényen Papp Károly országos rendőrfőkapitány jelzésértékűen kiállt Túrós Andrásék mellett. Az üzenet? A hajdúságiaknak azt kellett érezniük, hogy túl messzire mentek. De Tóth Attila ezzel akkor már tisztában volt. 

Leütni Tóth Attilát a sakktábláról

A férfi 2016 októberében szokatlan telefonhívást kapott Túrós Andrástól, aki azt később el is ismerte a bíróságon. „Ha nem hagyod abba az OPSZ lejáratását, akkor számíthatsz rá, hogy te is belebuksz. Még akkor is, ha ez engem is érint.” Úgy számolt, ha Tóthot „leveszi a sakktábláról”, akkor az annak „nagyon komoly politikai kapcsolatai” miatt „nagy valószínűséggel őt is érintheti”.

Tóth Attila nem igazán tudta hová tenni magában az októberi fenyegetést. Novemberre megvilágosodott: az elnök akkor személyesen jelentette fel a rendőrségen egy, az Országos Polgárőr Szövetségnek évek óta megrendeléseket teljesítő, 2016-ban éppen egy 200 millió forintos, láthatósági mellényekre kiírt tendert is elnyerő felsőzsolcai (borsodi) vállalkozóra hivatkozva! 

A feljelentés szerint Tóth 2016 áprilisában 2 millió forintot kért az „Öregnek” egy hajdúböszörményi varrodástól. A varrodás a felsőzsolcai cégvezető üzlettársa volt az említett láthatósági mellények gyártásában. Az összesen mintegy 32 ezer ruhadarab szállításáról szóló tendert a gyártókapacitással nem rendelkező Vizuátor Kft. nyerte el, a termelés a böszörményi M+Z 2000 Kft. feladata volt. A bíróságon az is kiderült, hogy a mellények egy részét a pályázati kiírás ellenére nem Magyarországon, hanem Szerbiában készíttették. Igaz, a Vizuátorral 2016. május 23-án megkötött szerződés szövege már nem tartalmazza az előbbi megkötést.

De vissza a Tóthnak tulajdonított csaláshoz, amelyben Túrós András után a két vállalkozó, M. János (Vizuátor) és Z. Antal is a hajdú-bihari elnökre nézve terhelő feljelentést tett.

Az NNI éppen a lényegből maradt ki

A feljelentés szerint az „Öregnek” kért 2 millió kapcsán a böszörményi varrodás egyeztetett a Vizuátor vezetőjével, s utóbbi döntésére Z. Antal kifizette a pénzt. Az összeget körülbelül tíz nappal később Tóth Attila Hajdúböszörményben átvette. Vallomása szerint Z. Antal az „Öreg” megnevezésről egyből Túrós Andrásra asszociált, és úgy hitte, az elnök így kéri a „sápot” a megnyert közbeszerzés miatt (arról ugyanis az OPSZ elnöksége hozta meg a végső döntést). M. János viszont arról beszélt, hogy nem értette, miért kell fizetniük, és azt sem, hogy miért éppen Tóth Attilán keresztül. Az ő és Túrós konfliktusos viszonya ugyanis elég ismert volt polgárőr-körökben és a két vállalkozó is hallott róla.

Aztán mégis eltelt úgy több mint fél év – folytatódik a sztori a cégvezetők verziójában –, hogy bár rettenetesen zavarták őket a történtek (fele-fele arányban fizettek), nem keresték meg Túrós Andrást a kérdéseikkel. Annak ellenére sem, hogy Tóth ellenőrzése egyetlen telefonhívásukba került volna, illetve M. többször személyesen is találkozott az OPSZ-elnökkel. Többek között akkor is, amikor az 2016-ban májusában ünnepélyesen is bejelentette a Vizuátorral való szerződéskötést. Az ő előadásukban aztán 2016 novemberében megtört a jég: M. beszélt a pénzkérésről Túróssal, aki kikérte magának és a rendőrséghez fordult. Nem is akárhová, hanem mindjárt a Nemzeti Nyomozó Irodához.

Az ember azt hinné, a rendőrségen belüli kiemelt nyomozó szerv detektívjeinek onnantól rutinfeladat volt csapdába csalni Tóth Attilát. Micsoda tévedés!

Z. előadásában Túrós András 2016. november 21-i feljelentéséről M.-től aznap értesült. Még akkor felhívta Tóth Attilát, s a hajdú-bihari elnök ijedtében másnap reggel visszavitte a kétmillió forintot egy zöld zacskóban. Z. Antal a „baráti viszonyra” tekintettel nem szólt a rendőröknek, pedig, ugye, ha Tóth Attilát akkor tetten érik, ez a cikk sem születik meg. De hogyhogy nem, még a zöld zacskó is eltűnt, amiről talán rögzíthették volna Tóth nyomait. S akkor ismét csak nincs miről beszélni.

Se zacskó, se az sms, se tanúmeghallgatás

A feljelentés miatt Bezsenyi Mihály dandártábornok, parancsnokhelyettes 2016. december 5-én arra kérte Töreki Sándor dandártábornokot, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóját, hogy az ügyet utalják a Nemzeti Nyomozó Iroda hatáskörébe. Erre azért volt szükség, mert egyébként semmi nem indokolta, hogy az eljárást ne a területileg illetékes rendőrség kezdje meg. December 13-án Papp Károly altábornagy, országos rendőr-főkapitány elrendelte a büntetőügy NNI általi nyomozását (még egyszer: a bűncselekmény egyébként nem tartozott a nyomozóiroda hatáskörébe). 

Az NNI vádjavaslata, majd a Hajdúböszörményi Járási Ügyészség vádirata gyakorlatilag egészében magávé tette Túrósék feljelentését. A Hajdúböszörményi Járásbíróságon első fokon tavaly szeptemberben kezdődött tárgyalás decemberben elmarasztaló ítélettel zárult. Lugosi Tímea bűnösnek találta Tóth Attilát csalásban és 1 millió 250 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Az ügyész súlyosítért – szabadságvesztés kiszabásáért – a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Tóth Attila a büntetőeljárás során végig tagadta a terhére róttakat.

A bíró a Túrós-féle feljelentésre alapozott vádiratot ítéleti tényállássá tette. Szóbeli indokolása során elhangzott, végső soron egy asszony nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy meggyőzödjön Tóth bűnösségéről. A tanú ugyanis azt vallotta, a vádlott egy kétségbeesett pillanatában elismerte neki a csalást egy kórházi folyosón és erősen sajnálkozott miatta. A felek persze másképpen emlékeznek erre az epizódra is: Tóth Attila azt állítja, véletlen futottak össze, ő receptet írni volt a szívritmuszavarára, míg Z. Antalék a férfi terheléses szívvizsgálatára érkeztek. A vállalkozó szerint viszont a vádlott egy telefonbeszélgetésből tudta, hogy ő mikor, hová megy vizsgálatra és szándékosan jelent meg az egészségügyi intézményben éppen akkor. 

A női tanú nem más, mint Z. Antal elfogulatlannak kevéssé nevezhető felesége (egyben üzlettársa), aki 2016. december 14-én a férjével együtt utazott fel a Nemzeti Nyomozó Irodához vallomást tenni.

Bár a bíró az öt tárgyalási nap alkalmával több tanút idézett, ezt az asszonyt, akinek a szava jóformán perdöntővé vált, nem tartotta fontosnak meghallgatni. Beérte a nyomozati szakban tett rövidke nyilatkozatának ismertetésével. Holott Z. Antal még azt is keverte a tárgyalás során, hogy a feleségével együtt melyik egészségügyi intézményben találkoztak Tóth Attilával (a Kenézy Kórházat emlegette a város másik részében található Auguszta helyett). A bizonyítás tisztázhatta volna továbbá, hogy Tóth hazudott-e, amikor azt állította, receptet íratni ment a kórházba, de erre sem kaptunk választ.

Van néhány további megjegyzésünk, kérdések, amelyekre szintén nem sikerült megnyugató választ találni. S ezek híján éppen a büntetőeljárás alapja kérdőjeleződik meg.

• Nincs közvetlen bizonyíték, ami igazolná, hogy Tóth egyáltalán járt Z. Antalnál az állítólagos pénzkérés napján, 2016. április 29-én
• Nemhogy közvetlen bizonyíték nincs a 2 millió forint Tóthnak történő átadására, de még csak az időpontját vagy a cselekmény lefolyását sem sikerült felderítenie sem a nyomozó hatóságnak, sem a bíróságnak. A rendőrség ugyan 2016. május 6-át emlegeti, de csak úgy, hogy Tóth akkor egy Debrecen–Siófok autóút során elhaladt Hajdúböszörmény mellett, s talán be is mehetett Z.-hez… A varrodás úgy vallott, Tóth a pénz elvitele előtt felhívta őt telefonon, a rendőrségnek azonban még ennek tudatában sem sikerült konkretizálnia a pontos időpontot.
• A pénz 2016. november 22-i visszaadása kérdések sorát veti fel. Aznap reggel Tóth valóban járt Z.-nél, ezt a vádlott maga is elismerte. Mivel az előző napon Túrós megtette a feljelentését, elvileg semmi nem akadályozta volna meg, hogy Tóth Attilát a rendőrök tetten érjék a pénz átadásakor. Z. azonban nem szólt sem Túrósnak, sem M.-nek, sem az NNI-nek Tóth érkezéséről és arról sem gondoskodott, hogy legyen tanúja az eseménynek. Vagy legalább egy felvétel a pénz átadásáról, ha már a telephelye be volt kamerázva. Ez azért nehezen hihető, mert egyébként arról beszélt, hogy a zöld zacskót a benne lévő pénzzel elzárta az irodájában egy fiókba. Ezt pedig azért tartott szükségesnek, mert ujjnyom-vizsgálatokat várt, s meg akarta akadályozni a zacskó bárki más áltai összefogdosását. Mennyire életszerű, hogy valaki sértettként apellál a rendőrségi intézkedésekre, csak éppen a rendőrséget nem értesíti a bűnügy kulcsmomentumáról?
• Vajon miért nem rögzített nyomokat az NNI a zacskón vagy a pénzjegyeken, holott fényképek készültek a lefoglalt pénzről? Elképzelhető, hogy a nejlon kevésbé alkalmas erre, de egy nyomszegény bűncselekménynél életszerű-e lemondani a lehetőségről?
• Nem fogják elhinni: a zöld zacskót le sem foglalták, sőt hamarosan eltűnt. Z. szerint, aki, ugye, kényesen figyelt a nyomrögzítésre, egy héttel később kidobta a takarítónő… Az embernek már-már olyan érzése van, mintha szándékosan nem akarták volna, hogy a zöld zacskó vizsgálható legyen. 
• Z. vallomása szerint Tóth annyit mondott neki, amikor megjelent nála Hajdúböszörményben 2016. április 29-én, hogy „kétmilliót kellene felküldeni az Öregnek”. Túróst azonban – derült ki a bírósági tárgyalások során – Tóth sosem nevezte „öregnek”, de más se nagyon. Hogyhogy a vállalkozók ennyi információ alapján megfellebbezhetetlenül Túrós Andrásra gondoltak? Miközben úgy nyilatkoztak, hogy sosem kellett kenőpénzt adniuk a polgárőrséggel közös üzletek során, és egyébként sem. Akkor mégis miért fogadták el hitelesnek a Tóthnak tulajdonított állítást? És miért nem ellenőrizték, ha annyira piszkálta a csőrüket, miközben M. telefonjában megvolt Túrós száma és azt Z. is könnyen el tudta kérni? Életszerű ez?
• Bár a pénzkérés időpontjában Z. állítja, sms-t küldött M-nek „Az öreg kétmilliót kér, mit tegyek?” tartalommal, a rendőrség képtelen volt előkeríteni a szöveges üzenetet. Pedig ez megint csak komoly tárgyi bizonyíték lehetne.
• Bár M. volt a fővállalkozó, Z. magától értetődőnek vette, hogy a 2 millió forint felét neki kell kifizetni. Miért életszerű ez?
• A két férfi azt mondta, tucatnyinál alig ha többször hívták egymást telefonon 2016. április vége és november vége között. A rendőrségi dokumentumok viszont száznál is több hívásindításról tanúskodnak. Mennyire erősíti ez a sértettek szavahihetőségét?
• Mire kell vélni Z. Antal szavait a tavaly október 26-i tárgyaláson, amikor az NNI-nél tett kihallgatása kapcsán a tárgyalási jegyzőkönyv szerint azt mondja: „Megjelentem a meghallgatáson, mondták, hogy feljelentést kell tenni, a Csaba nevű (rendőr – a szerk.) mondta, hogy ide figyeljen, magától 1 millió forintot kicsaltak, a barátságával visszaéltek.” Vagy „… ha nem teszek feljelentést, valamilyen csoda folytán bekutyulhatnak valahol, nem tudom.” Mióta szokás az NNI-nél, hogy valakivel előre közlik, mit kell mondania? S mi a válasz arra, hogy még mielőtt a nyomozati cselekmények megindulhattak volna a feljelentések valóságtartalmának tisztázására, ez a Csaba nevű rendőr máris „tudta”, hogy Z. Antaltól egymilliót csaltak ki?

Kicsit sok a véletlen

Legalább kétszer ennyi elégtelenül felderített részletet, a tanúvallomásokban rejlő, a szavahihetőséget megkérdőjelező ellentmondást felsorolhatnánk még. 

Véletlen, hogy a feljelentés éppen 2016. őszén született Tóth Attila ellen, röviddel azután, hogy az OPSZ pénzügyeit firtató levéllel a kardok látványosan kirepültek a hüvelyükből? 

Véletlen, hogy Tóth Attilát két, az OPSZ-szel közvetve vagy közvetlenül üzleti kapcsolatban álló, további megrendelésekre apelláló cégvezető vádolta meg csalással? 

Véletlen, hogy míg a láthatósági mellény-beszerzésre vonatkozó – szavazásra bocsájtott – előterjesztés az OPSZ elnökségi tagjait abban a hitben tartotta, hogy a Vizuátor nyilatkozata szerint a ruhadarabok magyarországi forgalomból beszerzett anyagból, magyarországi üzemben készülnek, a céggel kötött, Túrós András által jegyzett szerződésben e kitételeknek már nincs nyoma? Takács Nándor igazságügyi szakértő véleménye szerint – akitől Tóth Attila kért vizsgálatot a mellények minőségére és beszerzési árára vonatkozóan – a hazai forgalomból beszerezhető áru átlagos ára darabonként 3 000–4 490 forint. A távol-keleti piacon azonban már ennek a tizedéért is lehet vásárolni láthatósági mellényeket, ami értelemszerűen jóval megnövelheti a tendergyőztes nyereségét. A Vizuátor egyébként nettó 4 890 forintos ajánlattal – a legolcsóbb árral – nyerte meg a tendert. A Cívishír birtokában van olyan dokumentumoknak, amelyek szerint a mellények egy részét ezer forintot sem elérő áron gyártották.

Véletlen, hogy a mellénytenderrel is összefüggésbe hozható büntetőüggyel a Nemzeti Nyomozó Irodát bízta meg a rendőri felsővezetés, miközben a közbeszerzést a Készenléti Rendőrség közbeszerzési osztálya bonyolította? Véletlenül az NNI is a Készenléti Rendőrség alá tartozik…

Véletlen, hogy amikor a vádirat szerint 2016. április 29-én Z. Antal felhívta üzleti partnerét a kétmillió kifizetésének kérdésével, M. János Kínában vette fel a telefont?

Zsarolásnak érezték

A büntetőperről menet közben is jelentek meg tudósítások, néhol udvariatlanul rámutatva a bizonyítás hiányosságaira. Így talán kapisgálják, miért verte ki a biztosítékot az ítélet „Balla Irma megyéjében” a polgárőrként is tevékenykedő monostorpályi polgármesternél. De kellett ahhoz egy s más is.

Ebből a „más” öt hajdú-bihari polgárőr nyilatkozata arról, hogy Túrós András a véleményük szerint megfenyegette a megyei szervezetet a 2017. november 21-i tárgyalási nap után. 

Tudni kell, a per nagyobb részén számottevő hallgatóság volt jelen, a harmadik tárgyaláson pedig – amikor az OPSZ elnökét hallgatták meg tanúként – plusz székeket is kellett behordani. Ennek oka: nemcsak a Tóth iránt lojális helyi vezetők foglaltak helyet a teremben – akik elfogadva az ő állítását, a mai napig szemenszedett hazugságnak tartják a vádat –, hanem a Túróshoz hű elnökségi tagok is megjelentek a hajdúvárosban, Markos Györggyel egyetemben.

Bakné Méhes Éva, Boros Viktor, Gyarmati Lajosné, Oláh Gábor és Új István végigülték a délelőttöt felölelő tárgyalást. Állítják: az utcán, az autójukhoz menet Túrós András közölte velük, „nem jó oldalon” állnak, mert „az OPSZ elnöksége hozhat olyan döntést, hogy Hajdú-Bihar nem kap egy fillér támogatást sem”. S azt is hozzátette az elnök – olvasható a Pintér Sándor belügyminiszternek küldött panaszukban –, hogy „álljatok át erre az oldalra, mert itt van a pénz”. 

A Cívishír beszélt a polgárőrökkel. Az általuk leírtakat úgy pontosítanánk, hogy Új István, Boros Viktor és Oláh Gábor végig jelen lehettek e találkozásnál, míg a többiek kicsit messzebb álltak, nem biztos, hogy minden szót hallottak. Viszont tény: e cikk szerzője a bíróságról távozóban maga is fültanúja volt annak, amikor közvetlenül az eset után Boros Viktor lényegében az idézett részekkel megegyezően, felindultan taglalta az esetet Tóth Attilának. Későbbi kérdésünkre, hogy Tóth befolyásolta-e őket bármilyen módon a Pintérhez intézett levél megírásában, nemmel válaszoltak.

– Remélem, ez csak valamilyen indulattól vezérelt kiszólás lehetett, amiért elnézést fog kérni, különben ez is a legsötétebb diktatúrákat idézi, ahol egy „kiskirály” mindent megtehet. Legalábbis azt gondolja! Kérem Önt és az embereit az OPSZ-nél, álljanak fel, hagyják megtisztulni a polgárőrséget, mert ez a szervezet nem ilyen vezetőket érdemel! – írta az incidensről értesülve Túrósnak, a stílusból talán kitalálják ki, úgy van: Szabó József! Megjegyzendő, a monostorpályi polgármesterrel nem beszéltünk e cikk kapcsán, ő ugyanis e sorait nem a médiának szánta. Más kérdés, hogy mi meg úgy gondoljuk, levele, ha már kiszivárgott, legalább a lényegi részeket kiemelve vastagon a nyilvánosságra tartozik.

Bizniszpártok, bizniszszervezetek

Az öt polgárőr az általuk zsarolásnak minősített Túrós-féle fenyegetőzés miatt feljelentést tett a Hajdúböszörményi Rendőrkapitányságon. A rendőrség érezhetően szeretne kifarolni a számukra egyre kényelmetlenebbé váló történetből. Dobó Dénes, a megyei főkapitányság szóvivő arról tájékoztatta a Cívishírt, hogy a bejelentésben nem találtak bűncselekményre utaló momentumot, ezért nem is kezdtek benne büntetőeljárást.

A polgárőrök Pintér Sándor megkeresése kapcsán portálunknak azt mondták, így akarták megelőzni a megye 2018-as működési támogatásának esetleges megkurtítását. Választ nem kaptak. A Cívishír érdeklődésére a Belügyminisztérium úgy reagált, a polgárőr szervezetek felett „a belügyminiszter nem gyakorol irányítási, felügyeleti jogkört, ebből következően az öt polgárőr levelét a tárca igazgatása nem terjesztette fel a belügyminiszternek, hanem további intézkedésre megküldte az Országos Polgárőr Szövetség elnökének.” Mint írták, a tárca és annak vezetője tiszteletben tartja az önkéntesen szerveződő egyesületek, szövetségek autonómiáját, s ezen a gyakorlatán nem kíván változtatni.

Szabó Józsefet ez a válasz biztosan nem fogja jobb kedvre deríteni. „Egyáltalán tudják még Önök, hogy miért jött létre a polgárőrség?” – méltatlankodik Pintér Sándornak és Lázár Jánosnak küldött levelében. „Biztosan nem azért, hogy miközben a polgárőrség kapcsán mindenki elmondja az önkéntességet, az ingyenességet, az OPSZ milliókat költ a költségtérítésre, látványrendezvényekre, melyek szakmai értéke a nullához közelít. Vannak business pártok, az OPSZ ne legyen már business szervezet!”

Ratalics László