Önök küldtek ünnepet a drámai körülmények közé. Nézzék!
Lassú a tél Hajdúhadházon: lopkodja a hideg befelé az embert a házba. Dér is van, csend is, egy sánta kutya gyalogol mögöttünk, aztán két pár kilométerrel arrébb meg már előttünk jár. Tudjuk jól, nem az öröm szigete felé autózunk. A vasútállomás környéke – mint mindenhol – baljóslatú, itt áll a sarkon Gargócziék langyosra fűtött kis háza. Öten élnek benne. Vizesek a falak, kevés és régi a bútor, rengeteg minden hiányzik. Legjobban a melegvíz, a fürdőkád és a mosogató. Anikó, bár tudja, hogy jövünk, megilletődve fogad, és látszik, igyekezete ellenére a romlás lassan megeszi mindenüket. Kiabál a portáról a férfierő hiánya: rendetlen az udvar, szelektálni, pakolni, sőt rakodni kellene. De András nem tud segíteni. Fekszik, ahogy a három évvel ezelőtti agyvérzése óta szinte mindig. A két fiú megteszi, amit az édesanyjuk kér, ám az ide kevés. A 12 éves kis Anikó szótlan, elnémította a hirtelen ott termett tömeg és megzavarta a sok zsák, hiszen egyszerrre felfordult az otthonuk, de megígérjük, estére rend lesz.
A két kisebb még iskolás, Krisztiánnak okleve is van a falon – kitűnő tanuló –, autista bátyja viszont már elmúlt 17, kikerült a rendszerből, az ő jövőjéből egyszerűen nem látszik semmi.
A helyiek : a Debrecenből és a Nyíregyházáról érkezett két teherautóról rengeteg segítség ömlik be a házba: falfesték, ágyak, bútorok, fotel, tükör, tűzhely, zsákszámra függöny, takaró, ágynemű, szőnyeg, a kisebb csomagokban pedig legalább több mázsa élelmiszer. Délután Anikó ajándék konyhaszekrényében már sokaroknak az olajok, kilószámra a cukor, liszt, tele a romos fürdőszoba illateszerrel, bekötik az új modsógépet is.
Adventi koszorú, fenyőfa, nagy adag házi habos mákos is érkezik késő déutánra, összeszerelik a franciaágyat, helyére kerül a mosogató (bár kimenete még nincs, de lesz) és a mester is megérkezik, felméri az ablakokat, ajtókat, amiket üvegezni kell, Krisztián pedig teljesen meghatódik, mikor az egyik zsákból egy komplett számítógép kerül elő.
Anikó a nap végén nagyobb összegű vásárlási utalványt is kap: egy kis időre fellélegezhet, esetleg olyasmit is megvehet karácsonyra, amit máskor nem engedhet meg maguknak. Szegények, de együtt vannak. És nem adják fel. Amíg Anikó nem adja fel.
Hiányérzettel jövünk haza, mert annyi minden tennivaló lenne még. Az egész házat rendesen át kellene fűteni, kiszáírtani, megölni a penészt, megszereltetni a meleg vizet, beüzemelni a gyönyörű cserépkályhát, festeni, csempézni. Most ennyi tellett.
Bereczki-Csák Helga
