Nem mestere, sztárja szakmájának a sárrétudvari diák

Harmadik helyezést ért el Kiss Dániel Gergely épület- és szerkezetlakatos a Szakma Sztár Fesztivál országos döntőjében. A Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Karacs Ferenc Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskola diákja azonban azzal együtt, hogy nagyon örül a szép eredményének, és szakmai előmenetele szempontjából óriási lépésnek tartja a harmadik helyet, elégedetlen a teljesítményével.

Miért is? Ezt már mondja el ő maga, Kiss Dániel Gergely.

– Csalódottság van bennem, mert nem tudtam magamból kihozni a száz százalékot. Az elődöntőre – aminek eredménye beszámított a végső helyezésbe – betegen mentem el. Lázas voltam, el voltam gyengülve, és nem tudtam úgy koncentrálni, ahogy szerettem volna. Ez is okozhatta, hogy csak a harmadik hely jött össze, nem tudtam kihozni a maximumot magamból. Ha azonban jobb helyezést érek el, azzal sem vagyok előrébb, mert a harmadik hely is ugyanúgy hatalmas eredmény attól függetlenül, hogy én maximalista vagyok és szerettem volna első lenni. Nyilván örülök a helyezésemnek, eljutottam idáig, és így a szakmámban az ország egyik legjobbja vagyok – válaszolta kérdésünkre a fiatalember, akivel a gyakorlati helyén, Püspökladányban, a Polyduct Nyrt. tanműhelyében találkoztunk. A szakmunkástanulóként most végzett – ahogyan társai és tanárai hívják – Dani Sárrétudvariból járt át iskolába, a tanműhelybe. Egyik szakoktatója, Rácz Csaba az egyik órán „feldobta”, az eredményesebb tanulók jelentkezhetnének a Szakma Sztár Fesztivál szakmai versenyre. A csapatból másik három társával együtt Dani is igent mondott a lehetőségre, mondván, hátránya nem, előnye viszont lehet belőle.

Innen azonban mesélje el a történetet cikkünk főszereplője, Kiss Dániel Gergely.

– Az első fordulóban, az írásbelin, még tavaly novemberben úgy 300-400-an voltunk Debrecenben, az Iparkamaránál. Néhány hét elteltével kiderült, a megyében a legjobb hat közé kerültem, és bejutottam az elődöntőbe. Innentől kezdve már a gyakorlaté volt a főszerep, továbbá el kellett készítenem egy portfóliót, ami bemutatja, mit értem el három év alatt, miben fejlődtem, miben kellene még előrelépnem. Az elődöntő Budapesten volt, a Siemens Energy Kft. tanműhelyében. Ott megcsináltam egy gyakorlati feladatot, és meg kellett védenem a portfóliómat. Elmondtam mindent, elvégeztem a feladatot, előtte megcsináltam hozzá a rajzot. Három hétre rá e-mailben érkezett az értesítés, hogy bejutottam az országos döntőbe. Ott is megcsináltam a munkadarabot. Úgy mentem el, hogy tudtam, mit szeretnék csinálni, azt hogyan fogom összerakni, mindez nekem már megvolt fejben. Amint megláttam a papírt, hogy mit kell összeállítanom, már tudtam a mikéntjét. Egy kétrészből álló, négylábas tartó összeszerelése volt a feladat. Az elődöntőben csináltuk az alsó részét, a felsőt pedig a döntőben. Két óra volt rá, de én sokkal hamarabb befejeztem. Ismét eltelt néhány hét, és kaptam az elektronikus levelet a díjátadóról, annak protokolljáról. Az Iparkamarától megérkezett az igazolás, hogy az országos versenyen elért eredményemre hivatkozva felmentést kapok a szóbeli és a gyakorlati szakmai vizsgák alól. Azt azonban még nem tudtam, hogy milyen eredményt értem el. Az eredményhirdetésen nagyon stresszesek voltak az utolsó percek. Vártam, mikor fognak kihívni, hogy hányadik leszek. Egyébként izgalmas volt a verseny, rengeteg élményt adott. A szóbeli 93 százalékos, a gyakorlat 80 százalékos lett, és ez az országos harmadik helyezéshez volt elég. Végeredményben ez nem rossz egy olyan versenyen, ahol az országból 31 szakmából közel kilencezer diák vett részt. Lakatosok jó pár százan voltunk – beszélt a versenyről Dani, akivel visszapillantunk élete egy korábbi szakaszába is, nevezetesen a pályaválasztásához. Az általános iskolát lakóhelyén, Sárrétudvariban végezte el, és – mint mondta – külső hatásra a karcagi gimnáziumban folytatta a tanulmányait, de egy év után eljött onnan.

Akkor is, de már korábban is, a lakatos szakma vonzotta. Nagyapja lakatos volt, és Dani gyermekként látta, ahogy kaput rakott össze, egyéb vasipari munkákat végzett, és ez akkor nagyon megtetszett neki.

Otthon, saját gépekkel és szerszámokkal kreatívkodott. Kisebb munkadarabokat, apróságokat, falidíszt készített hulladéklemezből, betonacélból, azokat lefestette. A szakképzőben azonban egy másfajta szakmai világ fogadta. Azt kapta, amire számított, mi több, az utolsó évre kinőtte a dacos korszakát, és onnantól kezdve szorgalmasan tanult. Bejárt a műhelybe, tette a dolgát, mondván, ha már elkezdte az iskolát, akkor azt be is fejezi. Meséli, az elmélet roppant nehéz volt, mert csupán két napot ültek az iskolapadban, hármat a tanműhelyben töltöttek. A tanárokra, oktatókra nem volt panasza, lényegében azt tanították, ami a szakmához, az élethez kell.

Szak,- és nem betanított munkása lett az épület- és szerkezetlakatos szakmának.

– Nem állok meg itt, ez biztos, viszont még nem tiszta az utam, hogy mit szeretnék, mert elég sok minden van a fejemben. Szeptemberben elkezdem az érettségihez vezető tanulmányokat, nyelvvizsgát is szeretnék tenni. Jó volna számítógépkezelői ismereteket is szerezni, aztán egy egyetem vagy főiskola, de ehhez még sok mindennek le kell tisztulnia. Nagyon szeretem a lakatos szakmát, de nem biztos, hogy egész életemben ebben fogok dolgozni. Lehet, hogy mérnökire megyek tovább, vagy valami más is hozzájöhet – beszélt a jövőjéről Dani.

Műhely, ahol sokat tanult

Időzzünk azonban még egy darabig a gyakorlati helyül szolgáló Polyductnál. Oda elsős szakmunkástanulóként került Dani, mégpedig úgy, hogy az ő évfolyama volt az első az akkor átadott, a kor összes követelményének megfelelő tanműhelyben. – Ezt a céget nem ismertem, más helyről hallottam jót is és rosszat is, erről a cégről nem volt információm, így legalább a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy itt milyen – beszélt a kezdetekről a fiatalember. – Sok mindent adott, rengeteg tapasztalatot, a gyakorlati tudásomat 95 százalékban itt szereztem meg. Itt volt lehetőségem ipari gépeket használni, megtanultam kezelni a nagy gépeket, a gyakorlat innen van. Szándékomban áll itt dolgozni legalább még két évig, az érettségiig. Jó munkahelyi közösségre is találtam. Barátságos, családias ez a közeg, az összes alkalmazottal jó, baráti viszonyt tartok, mert rettentő jó arcok, meg segítőkészek, és értik a poénokat is. Ahhoz képest mondom ezt, hogy bőven nem egy korosztály vagyunk. Az összes diák is jól megvan velük, nyitottak – összegezte a gyakorlatihely tapasztalatait Dani.

Egri Tibortól, a Polyduct Nyrt. vezérigazgatójától megtudtuk, hogy a társaság 2011 óta vesz részt szakmunkás diákok szakmai képzésében: lakatos, hegesztő vagy ipari gépész szakmákban szerezhetnek náluk gyakorlati tapasztalatot a tanulók. Az elmúlt 12 évben tanulószerződéses, 2022-23-ban pedig 11 szakképzési munkaszerződéses tanuló végezte szakmai gyakorlatát a cégnél, 2019-2021 között 23-an vettek részt felnőttképzési programjukban.

A múlt évben a püspökladányi Fémszer Üzemük duális képzőhely akkreditációt szerzett, így az eddigi 12 helyett már 48 tanuló gyakorlati képzésére kerülhet sor itt.

A tanműhelyüket, ahol többek között Kiss Dániel Gergely végezte a gyakorlatát, a Berettyóújfalui Szakképzési Centrummal egyeztetve, az igényeket összehangolva három éve hozták létre. – Vagyis az első végzős évfolyamunk tanulója Dani. Ezt óriási sikerként éljük meg, és megalapozza a jövőbeni szakképzési ambícióinkat is. Ilyen tehetségekre, mint Dani nagy szüksége van a szakmának és nekünk is, ezért már most munkalehetőséget ajánlottunk számára – a fogalmazott Egri Tibor. A szakmai képzés valójában egy hosszútávú befektetés a szakember-utánpótlás terén, amely mindig meghozza az eredményt. A jövőben még több energiát, még több pénzt tesznek ebbe: egy önálló képzési központot terveznek létrehozni a püspökladányi Fémszer Üzemükben. 

Az iskolaigazgató dicsérő szavai

Ferenczik György iskolaigazgató elmondta, hogy a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum vezetőségét is nagy büszkeséggel tölti el Dániel sikere, majd a duális képzés jelentőségéről beszélt. – A tanulók munkaszerződéssel vállalatoknál sajátíthatják el a szakmai gyakorlati ismereteiket. Dicséretes dolog a cégek ilyen szintű társadalmi szerepvállalása, a diákoknak munkabért is adnak. Meggyőződésem, hogy a szakmát gyakorlatban csak a cégeknél tudják megtanulni. A Polyductnál folyó szakmai oktatás színvonalát pedig mutatja, hogy Kiss Dániel Gergely országos harmadik helyezést ért el. A vállalat szakemberei a szakma élvonalát képviselik, a legkorszerűbb technika is a tanulóink rendelkezésére áll. A Karacs Ferenc Technikum életében is óriási jelentősége van a diákunk sikerének, ez jelzi, mutatja az iskolánkban folyó oktatás színvonalát, növeli a pályaorientációs tevékenységünk hatásfokát. Egyre többen választják a szakképzést. A juttatások tekintetében pedig egy jó szakma felér egy diplomával.

CH