Genetikai csoda Tégláson? Negyven évig dohányzott. Ma az ország egyik legjobb ultrafutója!

– Ezt írjátok meg! – ajánlotta figyelmünkbe a téglási Nagykéri Györgyöt a hajdúhadházi Komjáthi László egykori kiváló ökölvívó. – Gyuri lefutotta a Téglás-Polgár távolságot oda-vissza 116 kilométert. Én kísértem biciklivel – tette hozzá Komjáthi, aki a sikeres bokszkarrierje után maga is ultrafutónak állt, de egy ekkora távra még nem kész. A 18 évvel idősebb futótársának, a 64 éves Nagykéri Györgynek egy jó edzés. Nyolc év alatt jutott el erre a szintre.

Először 2012-ben, 55 évesen mentem ki a téglási futópályára, akkor már – negyven év füstölés után – fél éve nem dohányoztam, és ki kell találnom valamilyen elfoglaltságot, mert felmerült a veszélye annak, hogy visszaszokom a cigarettára. Először a párommal futottunk négy kört, 1600 métert, majd egyre növeltem a távot és fokoztam a tempót. Ő lassan leszakadt, én pedig egyre jobban belelendültem. Egyszer nagyon felázott a salakos futópálya, nem lehetett rajta futni, ezért kimerészkedtem a bicikliútra, de szégyelltem magam. 55 évesen futni? Akkor cikinek éreztem, de ez hamar elmúlt, és már vissza sem mentem a pályára, hanem az utcán futottam. Előbb átfutottam Téglásról Hajdúhadházra, és vissza, majd még messzebbre merészkedtem. Fél év után félmaratont, egy év után maratont futottam

– idézte fel érdeklődésünkre a kezdeteket, majd a rohamos fejlődést Nagykéri György, aki négy-öt maratoni után már hosszabb távokra pályázott, és így vált belőle ultrafutó. Erre nyomós érve is volt.

Maratonin az egyéni csúcsom 3 óra 28 perc. Hogy ebben a műfajban igazán jegyezzenek, akárcsak országos szinten is, 3 óra alá kellene jutnom. Azt hiszem, ha 20-30 éves lennék, mindenképpen megpróbálnám, de ebben a korban már nem tud felgyorsulni az ember. Tudja azonban a távot, a kitartást növelni. Az ultrafutóknál ugyanis leginkább fejben dől el minden. Természetesen kell egy jó edzettség a nagy távok leküzdéséhez, de a mentális állapot nagyon fontos

– így a téglási sportember, aki most, 64 évesen elképesztő egyén rekordokra lehet büszke. A maratoni idején túl 67 kilométert jegyez a 6 órás futáson, 117 kilométert a 12 órás futáson, 203 kilométert a 24 órás versenyen, ahol immár az országos bajnokságon dobogóra esélyes. Szinte minden nap fut, havi szinten átlagosan 600 kilométer a penzum, nyáron valamivel kevesebb, mert György nem szereti a hőséget, neki már egy tavaszi szellő is túl meleg. A nyári kánikulában, azt mondja, inkább biciklizik.

Teljes életmódváltás

György azóta sem cigarettázik, alkoholt azonban alkalomadtán iszik, de csak az illúzió kedvéért, maximum egy háromcentessel koccint. Az étrendje is különleges, az ilyen extrém terhelést tudniillik nem lehet a „hétköznapi menükkel” elérni, mint ahogy az sem mindegy, mit esznek a futók a felkészülési időszakban, majd a verseny előtt és a versenyek közben. Az ultrafutók futás közben is táplálkoznak, hiszen annyi energiát égetnek, hogy állandóan szükségük van gyorsan felszívódó cukrokra. Nekik találták ki a különféle zseléket, amelyek ilyen cukrokat, omega-3 zsírsavakat és aminosavakra bontott fehérjéket tartalmaznak. Téglási alanyunk két verseny között a vérhígító hatású élelmiszereket preferálja, de megeszi a húst is. Vegyesen táplálkozik. Több ultrafutó vegetáriánus, azt mondja, talán neki is könnyebb lenne vegán, de a hús azért finom. Így is sok lemondással jár a sportolása. No meg sok pénzzel!

Egy dunántúli – mondjuk balatoni – verseny a nevezési díjjal, a szállással, a táplálkozással együtt úgy 120 ezer forint. Egy 24 órás verseny esetében például legalább három nappal kell számolni. Egy zselé 300-500 forint, nem hangzik soknak, de egy versenyen megeszek belőle vagy húszat, úgy már jelentős összeg. A felszerelés közül a cipő a legdrágább, 40 és 60 ezer forint között mozog a speciális futócipők ára, esetleg szerencsével lehet venni olcsóbban is. Azért a ruházat sem olcsó, és állandó cserére kényszerül minden, a hosszabb távok ugyanis nem csak a cipőt koptatják

– adott ízelítőt Nagykéri György abból, hogy bizony nem kevés, idő, pénz és energia kell ahhoz, hogy sikeresen teljesítsen az ember egy ultraversenyt. Ő azonban szívesen áldoz erre, a sérülések szerencsére elkerülik, vagyis olyan genetikával áldotta meg a teremtő, hogy 64 éves minden csontja, porca és ízülete rendben, semmiféle készítményt nem szed. Arra sarkall mindenkit, hogy kezdjen el futni. Nem kell hozzá hasonlóan „őrült” távokra vállalkozni, vagy jön a késztetés egy idő után belülről, vagy nem. Be lehet érni kevesebbel is!

Cs. Bereczki Attila