Sokan nemcsak az iskolatáskát, de a félelmeiket is cipelik iskolakezdéskor
Az új tanév indulása a kisiskolásoknak okozza a legkomolyabb kihívást; ez az időszak az új élmények iránti kíváncsiság mellett szorongással is együtt járhat. Már az iskolakezdés ténye is frusztrációt válthat ki a hat-hétéves gyerekekből, hiszen nem tudják, mi vár rájuk szeptembertől. Új hellyel, új emberekkel és új szabályokkal találkoznak, és nem minden csemete tud bonyodalom nélkül beilleszkedni az új közösségbe. Szerencsés helyzetben lehetnek azok a nebulók, akik a becsengetés előtt már találkoznak leendő tanítójukkal, korábban beléptek az iskola kapuin, hogy ismerkedjenek az intézménnyel, és ugyancsak sokat jelent, ha a szülővel közösen készülhet a tanévkezdésre.
– A szorongás tárgy nélküli félelem, tehát nincs kifejezetten megfogható dolog, amitől fél – kezdi beszélgetésünkkor Fülöp-Győri Noémi debreceni pszichológus. – Lebeg, gomolyog, csak azt érzi a szorongó, hogy feszült, fél, ideges, frusztrált, izgul. Nehezen megfogható dolog, a legjobban a tüneteiből lehet rá következtetni, hogy jelen van, leginkább a testi megnyilvánulások, illetve a viselkedéses megnyilvánulások tükrözik a jelenlétét – mondja a szakember a szorongás kialakulásával kapcsolatosan, hozzátéve, fóbiáról akkor beszélünk, ha "tárgyat" talál a szorongás. A szorongásnak sokféle eredete lehet, amelyeket olykor mély lélektani munka kideríteni. Ne feledjük, olyan feszültséggel teli helyzetekben, amit nem tudunk kontrollálni, mindannyian szorongunk. A gond akkor kezdődik, amikor ez a feszültséggel teli helyzet behálózza a napjainkat, és meggátol minket bizonyos tevékenységeink elvégzésében, vagy akár az életvitelünkben. Olyankor a kialakult szituációt kezelni kell.
Gyermekeknél a leggyakoribb tünet a szorongásra a viselkedésváltozás.
– Ha a kis cserfes gyermekünk hirtelen visszahúzódóvá válik, vagy éppen agresszívvá. A lényeg a viselkedés szemmel látható megváltozása. Fél, ha emberek előtt kell beszélnie, holott ez eddig nem okozott gondot, vagy fél a dolgozat előtt, pedig a számonkéréssel eddig nem volt baj. Intő jel lehet, ha verekszik, bántja magát vagy másokat – mondja Fülöp-Győri Noémi. És hogy mit tehet a szülő, hogy oldja a feszültséget az iskolába induló gyermekében? Beszélgessen vele minél többet! Fontos, hogy a gyermek ne érezze magát egyedül a gondjaival. – Engedje kijátszani, kirajzolni magából a problémát, hiszen a játék és a rajz is egyfajta terápia. Remek mesekönyvek léteznek a témában, bátran olvassuk őket! Tanúsítsunk empátiát, és bármilyen aprónak is tűnik olykor egy-egy dolog, amitől fél, ne kicsinyeljük le, hiszen lehet, neki épp ez a nagy dolog – javasolja a szakember.
Ha a gyermek első osztályba megy, fontos, hogy beszélgessünk el vele a szabályokról, az alkalmazkodásról, az újdonságokról.
– Nagyobbaknál, ha csak a nyári szünet volt a kihagyás, akkor érdemes a pozitív dolgokra koncentrálni. Felidézni, mik voltak ezek az előző tanévben, mi volt a legjobb, és átbeszélni, hogy ami rossz volt, az miért volt az és kideríteni, megoldódott-e már a helyzet. Keressük a kivételeket az általános rosszban, azokat helyezzük előtérbe! – ajánlja Fülöp-Győri Noémi.
Szerencsés, ha a szülő sem görcsöl rá az iskolakezdésre. – Szerintem nagyon fontos, hogy a tanszerek vásárlása, az iskolába vezető út feltérképezése, a parkolási lehetőségek megismerése egyfajta közösségépítésként történjenek. Szánjuk rá az időt, legyen ez közös program! Hallgassuk meg az igényeit, és amennyire lehet, adjuk meg, amit kér, természetesen ésszerű keretek között. Ha ő választja ki mondjuk a füzetét, akkor jobban ragaszkodik hozzá, ez kompetencia szempontjából is fontos – tette hozzá Noémi. A szakember azt javasolja, nézegessük meg együtt a könyveket, és ha a szülőnek vannak történetei a tantárgyról, iskoláról, barátokról, azt bátran ossza meg gyermekével. Reggelente kicsit távolabb parkoljunk az iskola kapujától, hogy legyen idő az elbúcsúzásra, és séta közben tudjunk beszélgetni. – A "kidoblak, és már itt sem vagyok" nagyobb gyerekeknél működhet, hiszen a kamaszoknál már ciki tud lenni, ha anya viszi az ajtóig, ám kisebbeknél rituálévá válhat a reggeli séta. Tudom, ez mind idő, de megéri, hiszen ez befektetés, ami megtérül a gyermekeinkkel való kapcsolat minőségében – vallja a pszichológus.
Szintén lényeges, hogy a reggeli készülődés során ne kapkodjunk, mert mindenki feszültté válhat egy pillanat alatt.
Legyen egy rendszer, kövessék egymást ugyanúgy a tevékenységek minden nap. Lehetőség szerint tegyük rendszerbe a fogmosást, a reggelit, az öltözködést, a táska ellenőrzését és a fésülködést is, de ami ettől is lényegesebb: hagyjuk ezekre időt, hiszen a rendszer és a rituálék adják a biztonságot.
És ha már elkezdődött az iskola, de még mindig nem tudja a szülő, mi történik az intézményben napközben, akkor el kell rajta gondolkodni: lehet rossz a "Mi volt ma a suliban?" kérdés, hiszen kapásból tudható rá a válasz: "Semmi." A szakember szerint hamarabb célt ér a szülő, ha ő kezd mesélni a napjáról. – Nyilván a gyermek szintjén kell ezt elképzelni. Hangsúlyozzuk ki, mi volt a legjobb és a legrosszabb aznap, de akár 3-4 dolgot is kiemelhetünk. Amellett, hogy információt szeretnénk a gyermekről, fontos, hogy mi is adjunk magunkból. Ez lehet, majd csak órák múlva hozza meg a gyümölcsét, de az is jó. Legyünk érdeklődők, de ha elzárkózik, ne kezdjük el piszkálni érte. Hagyjuk, hogy ő maga nyisson. Legyünk türelmesek – javasolja Noémi.
Ha a gyermek szorongása nem múlik el, romlik a teljesítménye, esetleg alvási problémákat, testi tüneteket okoz, akkor érdemes azonnal szakemberhez fordulni. Ha nem ennyire súlyos a helyzet, akkor relaxációs gyakorlatokkal, játékokkal, sporttal csökkenthetők a tünetek. És persze a gyereket körülvevő szeretettel és a pedagógusok figyelmével.
Fogarasi Renáta
