Váratlan pofonért utazott a DVSC Budaörsre

25-23-ra kikapott a DVSC Schaeffler a Moyra Budaörs Handball együttesétől az élvonalbeli női kézilabda-bajnokság október 15-i játéknapján.

A hazaiak kezdtek jobban, a Loki tompánnak bizonyult, ezért Szilágyi Zoltán – 4-2-es állásnál – már a 9. percben időt kért. A debreceni vezetőedző a Torda – Petrus, Vámos P., Hornyák, Bordás, Hámori, Costa hetesnek szavazott bizalmat az előzetesen a bajnokság középmezőnyéhez sorolt Budaörs ellen, akik Vártók – Braun, Hudák, Pálos-Bognár, Gergely-Zsigmond, Szekerczés, Szabó-Májer felállásban vágtak neki a mérkőzésnek.

Szilágyi tehát Planéta és Kácsor becserélésével próbált erőt vinni a támadásokba, de az első negyedóra végére nem csökkent a különbség (6-4). Ezekben a percekben azért már sebességet váltottak a debreceniek, a javuló védekezés pedig az eredményben is megmutatkozott, amikor Costa Töpfner rontott hetesét javítva 6-6-ra módosított a 18. percben. 

A 22. percben Planéta újabb lövését védte Vártók (ötből egyes mutatót jegyzett ekkor a debreceni átlövő), de egy perc múlva Töpfner értékesített büntetőjével átvette a vezetést a DVSC, 7-8. Az igen aktív Pálos-Bognár sérülés miatt elhagyta a pályát, a dologban Szabó Nina keze is benne volt, neki „csak” két percre kellett leülnie. A Budaörstől ebben a támadásban szabálytalan zárás miatt elvették a labdát, ám a lehetőséget nem sikerült kihasználni, Füzi-Tóvizi kényszerlövését ugyanis védte Vártók. A 27. percben hét a hat ellen rohamozott a DVSC, büntető lett a vége, Füzi-Tóvizit rántották le, Töpfner újra betalált, így már kettővel ment a Loki. Hámori Konszuéla erőszakos betörésével három volt közte (8-11), azonban elhamarkodtuk a félidő végét, amit góllal büntetett a Budaörs; 9-11-et hozott az első harminc perc. 

A második félidőt sem sikerült acélosan kezdenie a DVSC-nek. A 35. percben egy gólra zárkózott az ellenfél, két perccel később pedig úgy egyenlített Gergely-Zsigmond, hogy a passzív játék utolsó labdaérintését váltotta gólra.

Sőt, az elbaltázott vendégakciók következtében Mlinkó már 15-14-re alakította az eredményt, visszavette a vezetést a Budaörs! Annyira nem mentek a Lokinak a ziccerek, hogy még egy emberelőnyös két percet is sikerült elveszíteni…

A 39. percre Szilágyi Zoltán túl volt a második időkérésén, nem sokkal később a csapata egyenlített (41. perc, 15-15). A Budaörsöt azonban csak nem sikerült megállítani: Vártók közel ötvenszázalékos hatékonysággal hárította a debreceni lövéseket, miközben sorra jöttek a budaörsi gólok; a 44. percben 18-15-el mentek a hazaiak! 

Az utolsó negyed óra remek Kácsor-lövéssel indult, de gyorsan jött a válasz. Töpfner büntetőből a kapufát forgácsolta szét; a másik oldalon hiába védett a Torda helyére érkező Gabriel, nem sikerült megszerezni a kipattanót, igaz, nem lett belőle semmi. Egy oda-vissza üresjáratot követően Füzi-Tóvizit rántották le, kiállítás, majd hetesből Loki-gól, 19-17 (51. perc). Kevesebb mint egy perccel később Gabriel védett ismét, míg Hámori a másik kapunál nem hibázott, 19-18. Azonban az 53. percben a visszatérő Pálos-Bognár szerzett klasszis találatot (20-18). Megint góllal zárult az utolsó budaörsi labdaérintés. A másik kapunál ráadásul Füzi-Tóvizi befordulását hárította Vártók, így hat perccel a vége előtt ismét hárommal vezettek a hazaiak.

A hazai elönyt a  DVSC beállójának az 57. perc végén sikerült leszorítania egyre, ám a tavalyi bronzérmes védekezése a teljes második játékrészben kritikán aluli volt. A finisben, 22-21-nél Tóth Melinda nem hibázott a balszélről,, lényegében eldöntve a találkozót. Füzi-Tóvizi a 60. percben még szépített, azonban a két pont megérdemelten lett a budaörsieké: 25-23-ra sikerült nyerniük a nagy csalódást okozó debreceniekkel szemben.

Leszögezhető, gyatra védekezésből nem lehetséges önbizalmat építeni, avagy teljesül a paradoxon: ha nem állunk bele a pofonokba, a végén padlót fogunk.

MESTERMÉRLEG
Buday Dániel: Kisebb csoda történt ezen az estén! Meghatározó játkosaink hiányoztak, így a meccs előtt abban bíztam, hogy egy relatív jó meccset tudunk játszani. Aztán úgy alakult minden, ahogy legmerészebb álmainkban sem gondoltuk. Kiscsapat vagyunk, dolgozunk tovább.
Szilágyi Zoltán: – Minden szempontból szégyen, ami a pályán történt. Támadásban végig dekoncentráltan játszottunk, pedig sok lehetőség adódott arra, hogy uraljuk a meccset. Ekkor azonban sorra hagytuk ki a helyzetek. Az első félidőben még kapusteljesítmény és védekezés úgy-ahogy rendben volt, szünet után már az sem. Csak magunkat okolhatjuk a vereségért.

RaL