Amikor a második randin lehányják a cipődet...

Megnyugtató, hogy a szeretett és igazán nagyra becsült spanyol filmművészet nem csak Almodóvar, Banderas, Penelopé Cruz és Javier Bardem. Sőt például 1998 és 2014 között nem is igen hittük, hogy José Luis Torrentén túl lesz még élet az Ibériai-félszigeten. Pedig lett. Még akkor is, ha csak egy minisorozatról van szó. A spanyolok úgy tudnak mozgóképet csinálni, mint senki: az érzelem mindvégig reális marad: azaz nélkülözi a franciák nyálát vagy a magyarok defájazéletét. Gondosan kihegyezett, de nem túl tolakodóan fogó ceruzával rajzolnak történetet - ahogy kell, sok színnel, ugyanakkor mindenféle túlzás nélkül.

A szerelem sava-borsa (Foodie Love) amilyen könnyednek látszik, olyan mélyen mar meg. Lehet-e a 30-as éveinken túl – számos, hanyagul gyógyult magánéleti sebbel – boldognak lenni, vagy egyáltalán csak keresni a boldogságot. Rátalálhatunk-e még valami ugyanolyanra, amilyenek mi magunk vagyunk? 

Ella (Laia Costa) és Él (Guillermo Pfening) két jó értelemben vett ínyenc, akik egy gasztronómiai appon keresztül ismerik meg egymást, ám kettejük története ebből a kiindulópontból gyorsan offline-ba vált, és a valóságban folytatódik. Ettől is nagyon „modern” a 8 részes sorozat: egymással szemben ülnek, élő szóban beszélgetnek, valódi ételek fölött, hús-vér emberek között. Ritkaság, nemde? A kommunikáció ezen fajtája napjainkban ritka kincsnek számít, hát hozza is a belé kódolt nehézségeket: de kényelmetlen a szemébe nézni, a telefon helyett a villa után nyúlni, wifi helyett a figyelmét keresni. S mivel aligha van közelebbi megfelelése a szerelemnek, mint az evés, a sztorit elegánsan és kifejezett jó ízléssel helyezik a konyhaművészet síkjára. Minden három kávéval indul, de képbe kerül az olasz fagylalt, a hal, a japán különlegességek, a vaj és a citromkrém is. Ám semmiből nincs sok – se fine dinigból, se gasztrokulturális észosztásból –, így még véletlenül sem fekszi meg a néző gyomrát.

A kissé bizonytalan és kezdetben erőtlen Él a randevúk során lassan bontja ki a szuperintelligens Ella személyiségén keresztül saját magát is. Igen, ki kell bontani magunkat és egymást, főként, ha korábban minden csalódással magunkra zártunk egy nyolcpontos bejárati ajtót. Ettől lesz öröm nézni, ahogy feltárul az ember, meg még attól, hogy ezt egy szabálytanságában is vonzó férfi és egy gyönyörű nő teszi. Különleges erőssége a spanyol sorozatnak, hogy – miközben halljuk a szereplők belső vívódásait és olykor kétségbeesett, máskor bátor önreflexióit – nagyon lassan áramlik: az első csók például csak a hatodik részben esik meg. És milyen jó ez a ráérős evés, ez a ráérős emberi kapcsolat! Hozzá gyönyörű képekkel dolgozik az operatőr: eleven spanyol utcák, enyészetében is lenyűgöző római falak, egy arc egész közelről, anyajegy a háton, egy harisnya a padlón, tetoválás jó helyen.

A HBO Europe első spanyol sorozata emlékeztet rá: a világ tele van finomságokkal, életfűszerekkel: a tányéron, a testedben, a vágyaidban, a fejedben. Rajtad múlik, akarsz-e, mersz-e kísérletezni, megújulni. Ha mindehhez még partnerre is találsz, tied a világ.

Senki se maradjon éhes!