Te anya álma lettél?
Mire a nő eljut odáig, hogy végre elképzelheti, akkor hosszú szőke hajú kislányt szeretne, és ilyenkor gyakran megesik, születik egy barna fia. Pedig egyáltalán nem erről a csillagszemű juhászról álmodott, hanem egy törékeny balerináról, aki bejárja a világot, nagyhercegek, olajmágnások és természetesen az angol királynő előtt táncolja el az orosz balettirodalom valamennyi klasszikusát… – éppen ezért még mindig elfogódott képpel nézi, ha a kirakatban meglát egy tüllszoknyát.
Hogy nem lehet megenni a paradicsomot? Egy gyerek szeresse a paradicsomot! És még a bébispenótot, a rántott velőt, a lávakövön sült aranyhalat. Egy fiú álljon ki magáért, sorolja fel az FC Barcelona összes hátvédjét 1899-ig visszamenőleg. Lehetőleg ne legyen belőle vasutas. Se kéményseprő. Hát még tömeggyilkos. Hordjon valódi bőr aktatáskát, legyen irodája, magas ingerküszöbe, páratlan üzleti érzéke. Mindig, mindenre mondja azt, hogy megoldjuk.
Úgy házasodjon, hogy ne váljon el. Nem nagy ügy. Ha pedig úgy adódna, hogy megszeg egy bármilyen szabályt – megeshet bárkivel –, másnap fizesse meg a bírságot. Mindig vegye fel a telefont. Sőt. Ő hívjon fel. Úgy naponta hetente kétszer.
Ilyenkor anya visszaemlékszik, hogy a hozzád fűzött egészestés álmai helyett a kezdetek kezdetén miként tanult meg rövid távra tervezni: felépített egy olyan magánuniverzumot, amiben a következő 15 percen túl nemigen számított semmi. Csak a láza menjen le, csak aludjon vissza, csak érjen haza, csak legyen elegendő a pontszáma.
A kritikus 15 percek elmúltával pedig jött a neheze, anyának egyre hátrébb kellett lépni: ott lenni, de csak akkor, ha kell. Segíteni, de csak akkor, ha kell. Lenni is meg nem is. Szólás helyett hallgatni. Néha már annyit hátrált, hogy a távolban csak a gyerek feje búbja látszott. Hát hova lett anya álma?
És te? Anya álma lettél?
Lehettél volna űrutazó. Szeletelhetnél sejtmagot egy híres egyetem kutatócsoportjában. Ehelyett…
Tervezhetnél házakat vagy nagyestélyiket, amiket a hírességeken az esti híradóban is megmutatnak. Ehelyett…
Menthetnél életet kórházban, Ruandában, az út szélén. Ehelyett…
Írhatnál verseket. Szomorút és szépet. Ehelyett….
Ehelyett az ég felé a földi erkélyedről bámulsz és a mai napig nem érted, hogy marad fent egy repülő, szeletelni a reggeli szendvicsre kígyóuborkát szoktál (ha szoktál), sejtmaggal a tükörtojásban találkozol. A házat egy ismeretlen tervezte, hát lehetne nagyobb a konyha... és őszintén szólva elég szar helyen van benne az összes konnektor. Te legóból nagyságrendekkel jobbat tudsz. A legszebb ruhát idén is Barbie kapta, amikor virágmintás szalvétából kanyarítottál neki a kicsivel egy haute-couture-t, igaz, anya az ilyesmit mindössze viselhetetlen bokalengőnek hívja. Életet naponta mentesz: elkapod, ha el akar esni. Mi több, a poloskákat is kiviszed a házból, pedig…. A versírással meg úgy vagy, hogy SMS-ben átnyomod a bevásárlólistát: két tej, virsli, müzli (a nyuszis, mert a másikat nem eszik meg), egy kiló darált hús.
Ez vagy te. Nem lettél anya álma. Te igazi lettél. S ha ma még megteheted, hogy megkérdezed, bármilyen is vagy, ő azt fogja mondani, éppen téged akart.
Bereczki-Csák Helga
