Majdnem elfelejtetted a legfontosabbat!
Az egyik biztosító reklámjában az utcáról véletlenszerűen kiválasztott embereket hívtak egy terembe – ezúttal nagyvonalúan higgyük el, hogy tényleg nem volt forgatókönyv, különben oda az áhítat –, egy tükör elé állították őket azzal, hogy most felteszik nekik életük legnehezebb kérdését. A járókelőkön izgalom lett úrrá, kimelegedtek és lángoló arccal, türelmetlenül várták, mit szegeznek majd nekik. Legnehezebb kérdés? Mi lehet az? Bonyolult matematikai feladvány? Vagy rájuk olvasnak egy régi árulást?
A kérdés egyszerű volt, mégis fájdalmas. Úgy hangzott: mit tartanak magukban a legértékesebbnek?
A többség teljesen megdermedt, elnémult, meghökkent, és egy szó sem tudta hirtelenjében elhagyni senki száját. Többen sírtak.
Félelmetesen nehéz a szembenézés. A hibáinkat valamiért sokkal könnyebb bárhova odacitálni, mint az erősségeinket. Ugyan miért van ez így? Miért nem szeretjük magunkban eléggé a jót?
Pedig te, aki korán kelsz, szó nélkül viszed a napot, rohansz és döntéseket hozol, felhívod és érte mész, nyugtatod és szereted, észben tartod, elintézed, igazán megérdemled, hogy legalább az ünnep egy kicsit rólad szóljon.
A világ az egó ellenében nevel: légy önzetlen, tekerd a belső hangjaidat takarékra, tégy a közösségért, adj, adj és adj – másképp se üdvösség nem lesz, se társadalmi megbecsülés. Mindez hatalmas szemfényvesztés. Értéket teremteni és jól szeretni csak az tud, aki tisztában van a saját erényeivel. Aki képes alkalomadtán megörülni saját magának, elégedetten megélni az egyedül töltött időt.
A legfontosabbról tehát karácsonykor se feledkezz meg! Ott ül a fa alatt. Tőled van rend, tőled van csend, lehet, hogy a fát is te vetted. De az is lehet, egy angyal hozta. Mert megérdemled a csodát. És még sokkal többet is annál.
Bereczki-Csák Helga
