Hirdetés

Nem jutottam be nívós középiskolába. Bánom? Egyáltalán nem!

civishir.hu

2016.01.28. 09:08

Nem jutottam be nívós középiskolába. Bánom? Egyáltalán nem!

Hova írassuk a gyerekem? Leginkább oda, ahova felveszik? Debrecenben is aktuális dilemma. Ásztai Lili írása

Hirdetés

Tisztul lassan a szülők fejében a kép arról, hogy melyik iskolába jár majd a gyereke a következő tanévtől. Nyílt napok, felvételik, elbeszélgetések, a szülők pró és kontra listája. Megannyi tényező szóba jöhet: milyen közel van a lakáshoz, könnyen megközelíthető-e, milyen az iskola hírneve? Ez utóbbival viszont gond van. Nem sok olyan weboldalt találunk, ahol értékelnék egyes iskolák színvonalát, oktatási rendszerét, tanárjait, a programok és egyéb fakultációk minőségét. Amivel a szülők számolhatnak, az nem más, mint néhány óra; azaz míg körbejárják a szóba jöhető iskola épületét, beszélnek pár szót az igazgatóval és a tanárokkal, közös, felszínes ismerkedés gyerek és oktató között. Vajon ennyi idő elegendő ahhoz, hogy meghozhassák a gyerekük számára legfontosabb döntést? S ha egy felvételi elbeszélgetés során, ami csupán annyiról szól, hogy mit lát a gyerek a képen és mennyire talpraesett, nem felel meg, akkor a B és a C terv mennyire lehet jó döntés? Leginkább az ismerősök véleményeire hagyatkozhatnak a kétségbeesett szülők. 

Annak idején engem is olyan iskolába akartak beíratni, ahol a szigor volt az úr, a pontosság, a precizitás. A felvételin nem voltam bőbeszédű. Ezért egy teljesen átlagos általános iskolában kötöttem ki. Jól éreztem magam, az oktatást se mondhatjuk rangon alulinak, a sportra is nagy hangsúlyt fektettek. Pont ezért épp csak annyit tanultam másnapra, amivel a 4-es szintet hoztam. (De legalább fitt voltam és vékony). Viszont ezzel az eredménnyel nem jutottam be nívós középiskolába. Bánom? Egyáltalán nem. 

Elismerem, elgondolkodtam már azon, hogy mi lett volna, ha egy jó hírű általános iskolába járok, majd egy kiváló teljesítményt elváró középiskolába. Lehet, orvos lennék. Vagy pszichológus. Vagy jogász. És akkor a gyerekkorom a négy fal között töltöm. Így leginkább a szabadban játszottunk. Tudom, ma már máshogy néznek ki a gyermekévek. Már az a fura, ha a gyerek kint szeretne játszani. És okostelefont kér a 6. szülinapjára, mert hogy mindenki használja… 

Mégis az a nyolc év az iskolában, egész kicsi kortól kezdve a kamaszodás kapujáig bizony-bizony meghatározó. Eldől majd, mennyire szorgalmas a gyerkőc, mi érdekli: zene vagy foci, és mivel tölti a délutánokat. Elég sok szemszögből kell megvizsgálni a jövendő iskolát a gyerek érdekében, mivel fontos kérdés, hogy ki tud-e próbálni mindent, és hogy ha a középiskola kiválasztása előtt állnak majd, a gyerek mennyire fogja tudni, hogy mi érdekli igazán, merre szakosodna, mennyire befolyásolják a szülők foglalkozásai. És választásai.

Ásztai Lili

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés