Debrecen gazdaságát és szakképzését mutatja be az expó

Debrecen sajátosságait, a nagyváros gazdasági igényeit figyelembe véve, új utakon járva szervezte meg a Cívishírt is megjelentető BDR Média Kft. a tavaszi állásbörzéjét, amely ezúttal a fő támogató, a Debreceni Szakképzési Centrum révén egyben felnőttképzési expó is. Az eseménynek otthont adó Fórum bevásárlóközpont mínusz egyedik szintjén közel 40 kiállító reprezentálja Debrecen és térsége gazdaságát, szolgáltatásait. Az immár tizenharmadik alkalommal megtartott munka- és dolgozókereső rendezvény újdonsága, hogy ötvözi az állásbörze dinamizmusát és a felnőttképzés inspiráló lehetőségeit. A BDR Média Kft. partnere, a Debreceni Szakképzési Centrum felismerte a börzében rejlő lehetőséget, és önálló standdal, majd a délutáni szakmai panelbeszélgetéssel népszerűsíti a centrum által kínált oktatási lehetőségeket. Az szakképzés és a cégek, szolgáltatók egyidejű bemutatkozása kelendő kombót kínál, hiszen az érdeklődők a munka-, a tanulási- és átképzési lehetőségekről a legilletékesebbektől egy helyen kaptak tájékoztatást.

– A mai napon különleges lehetőség nyílik mindenki számára, hogy betekintést nyerjen a legfrissebb munkaerő-piaci trendekbe, felfedezze az új karrierutakat, és megismerkedjen a folyamatos tanulás és szakmai fejlődés legújabb módszereivel. A rendezvényünkkel olyan platformot teremtettünk, ahol a résztvevők közvetlenül kapcsolatba léphetnek a munkaadókkal, képző intézményekkel és iparági szakértőkkel – beszélt az eseményről Bereczki Szabolcs, a BDR Média Kft. ügyvezetője.

Pódiumbeszélgetésen Husi Géza, a Debreceni Egyetem Műszaki karának dékánja, Makray Réka, a Vitesco Technologies Hungary Kft. HR igazgatója, Farkas Attila, a DKV HR vezetője, Tapolcai Zoltán, a vármegyei kormányhivatal foglalkoztatási főosztályvezetője és Szilágyi Sándor, a Debreceni Szakképzési Centrum főigazgatója vett részt, a moderátor Burai Árpád, a Campus rádió műsorvezetője volt.

– Milyen változások mentek végbe a munkáltatók által a munkavállalókban keresett készségekben? – tette fel a kérdést a moderátor. – Kíváncsi, érdeklődő, alkalmazkodóképes, tanulni szerető embereket keresünk, akik a mesterséges intelligenciától sem félnek – kezdte a válaszadást Makray Réka. Husi Géza a mérnökök esetében evidenciaként kezelt szakmai tudáson túl a tárgyalóképességet, az idegennyelvtudást, az elektronikai eszközök használatát tartotta fontosnak, majd egy kulcsmondattal zárta hozzászólását:

– Gyorsan változnak az ismeretanyagok, ezért az újra való fogékonyság a legfontosabb – szögezte le. 

Szilágyi Sándor a szakképzési centrum feladatán keresztül közelítette meg a kérdést. Feladatuk, hogy a cégeket a kor kihívásainak megfelelő szakemberekkel lássák el, amit a duális képzésben megvalósítanak. Hangsúly most a képességek kibontakoztatásán, a csapatban való tevékenykedésben és a munkahelyi kultúrába való beilleszkedésen van. Farkas Attila szerint előtérbe kerülnek a szociális készségek, továbbá, hogy csapatban tudnak-e dolgozni, vállalati kultúrához tudnak-e adoptálódni. – Akikről eddig szó volt, az a munkavállalók felső 10 százaléka. A munkaügyi központ az alsó 90 százalékkal foglalkozik – kezdte Tapolcai Zoltán. Meglátása szerint a szakképzési centrum ma már nem tudja úgy felkészíteni a leendő munkavállalókat, hogy ők azonnal tudjanak munkát vállalni. Annak ellenére sem, hogy a szakmai tudást magas szinten megkapják  a technikumokban, egyetemeken. A gyártási folyamatot a munkahelyen kell megtanulni. Majd napjaink foglalkoztatásában egy nagyon fontos témára tért rá. – A következő időszak a magyar munkaerő számára arról fog szólni, hogy ott tudjuk-e tartani őket a munkahelyen. Ha nem, jön a Fülöp-szigeteki, a mongol, a tadzsik munkás, akik nálunk dolgoznak egy-két évet úgy, hogy egy éven át erre készültek. Ezért fontos, hogy mit tesznek a jó szakemberekkel például a Vitesconál, a DKV-nál.

Farkas Attila reagált a felvetésre, és elmondta, a DKV-nál a dolgozók 70 százaléka a saját képzésből kerül ki. Kiemelte, ebbe muszáj invesztálni a cégeknek, de a munkavállalókat arra is meg kell tanítani, hogy miként kell a saját hatáskörben eljárni, hogyan lehet együttműködni a másikkal. 

A másik megszólított, Makray Réka szerint kiemelten fontos az utánpótlásmenedzsment. A mechatronikai vonalon több karral és számos programon keresztül vannak kapcsolatban. A duális képzés is fontos vonal, mint ahogy a cégen belüli képzés is. Ez utóbbiban vannak teendők.

A jövő munkaerőigényére, munkahelyeire kitekintve Husi Géza elmondta, hogy az életen át tartó tanulás kiemelten fontos, hiszen gyorsan változik a technika, a technológia. Debrecen elemi érdeke a kitűnően működő szakképzés. Amit ma az iskolában, munkahelyen megtanulnak, az 30 év múlva már kevés lesz, és ha a munkavállaló nem tart lépést a fejlődéssel, lemarad a munkaerőpiacon. Szilágyi Sándor is hitet tett az élethosszig tartó tanulás mellett, majd hangsúlyozta, fontos az új iránti belső motiváció. Ezt segíti a mai debreceni valóság: meg tudják mutatni, hogy hol tudják hasznosítani a tanultakat. Farkas Attila úgy véli, az alkalmazkodásképességét ma már nem a siker záloga, hanem az csupán a talponmaradáshoz elegendő. Másik fontos tényező az együttműködés képessége, ehhez ösztönzőrendszert kell alkalmazni. A HR mai szerepe az, hogy a dolgozó számára milyen motiváló munkakultúrát tud felépíteni. – Akkor ezt lefordítom egyszerűbb nyelvre: a mamahotelből ki lehet mászni – jegyezte meg Tapolcai Zoltán, majd elmondta, a munkaügyi központok 3, 6 és 9 hónapos ciklusokban próbálnak munkaerőpiacra munkaerőt előállítani. Járásonként megkeresték a kisvállalkozásokat, hogy milyen munkaerőre van szükségük. Erre képzéseket indítottak, ebben partnerek voltak a szakképzési centrumok. A tanulók és a majdani munkaadóik pedig már a tanulás ideje alatt találkoztak, a végzésük után pedig azonnal munkába állhattak. A hajdú-bihari programot a szakminisztérium a többi 18 megyére már kiterjesztette.

Azonnal kell a munkás

Szóba került az automatizáció, a robotika is a beszélgetésen. Husi Géza részletezte: ezek a területek előtérbe kerültek ez elmúlt években, és amiatt esik ki sok munkaerő, mert ők nem értenek az elektronikához, a számítógéphez. Átalakult a munkaerőstruktúra, amíg két évtizede egy mérnök, tíz technikus és 100 betanított munkás volt a jellemző arány, addig ma 5 mérnök, 20 technikus, 40 betanított munkás kell. Ha pedig a munkavállaló csak olyan tevékenységhez ért, amit egy ipari robot el tud végezni, a tulajdonos elgondolkodik azon, fizeti-e a több szempontból is rizikós dolgozót. – A munkaerő tudásának kell megnövekedni ahhoz, hogy a magasabb tudást igénylő technológiát tudja működtetni – állapította meg Husi Géza. Erre erőstett rá Makray Réka, hozzáfűzve, sokan félnek a robot-, és a kobotvilágtól. Szilágyi Sándor szerint a technológia fejlődéshez mérnökök és technikusok kellenek, a robotok megjelenése pedig az eddiginél is több technikust igényel. Farkas Attila úgy látja, a robotok megjelenése lehet előny és hátrány. Az, hogy a digitalizáció mivé válik, az a munkaadón múlik. Most inkább előny, de az embereket fel kel készíteni az új technológiára. – A munkaügyi kirendeltségekre egyre több ember jön be lejárt szavatosságú tudással – jelentette ki Tapolcai Zoltán. – Olyan új technológiák érkeznek Debrecenbe, amit eddig nemhogy nem láttunk, de még operátori száma sincs. Arra kell felkészülni, hogy a munkáltató időben szóljon a szakképzsnek, mire kell felkészülni a képzésekben. Nincs idő arra, hogy a felkészített dolgozó 3-5 év alatt jöjjön ki az iskolából. Azonnal kell a munkás.