Hirdetés

Belga tavasz

2016.03.28. 16:46

Belga tavasz

Már több mint egy hete, hogy vigyázó szemünket egy újabb európai fővárosra vetettük és az azóta eltelt időszak története nem segített bennünket a nagyheti elmélyülésben.

Hirdetés

A brüsszeli fehér kesztyűs finom hölgyek és urak még mindig úgy óvatoskodnak és szerencsétlenkednek, mintha a béke mennyei szigetén élnének, amit egykoron Európának neveztek el. A húsvéti, átmeneti csönd csak annak köszönhető, hogy a nyertes pozícióban lévő terroristák vélhetőleg egy újabb robbantás előkészületeivel vannak elfoglalva. Pedig ez háború a javából, aszimmetrikus az igaz, csak európai politikusok ódzkodnak ennek kimondásától.

Úgy kezdődött, hogy a párizsi merényletsorozat egyik főkolomposát, Salah Abdeslamot letartóztatja a belga rendőrség (egy nyelvész közlése szerint Abdel Salam arabul azt jelenti, hogy a béke hozója). Mindössze néhány száz méterre a szülei házától, egy olyan lakásban, ahol tavaly november közepe óta bujkált (az testvérek között is több mint négy hónap). Az intézkedő rendőröket a környékbeliek üvegekkel, krumplival, kövekkel hajigálják, merthogy Molenbeek egy túlnyomórészt bevándorlók lakta negyed. Az elfogott urat alig egy órán át vallatták, hogy aztán tudjon szegény pihenni egy kicsit, mert fáradtságra panaszkodott. Azért volt fáradt, mert elfogásakor lábon lőtték, s emiatt megműtötték. Mielőtt álomra hajtotta volna a fejét, ez a több száz ember haláláért felelős gazember egy rohadék ügyvéddel megtámogatva emberi jogaira hivatkozva beperelte a párizsi főügyészt bizonyos eljárásjogi és adatvédelmi hibák miatt. Három nap múlva pedig Brüsszel lángba borult.

Akkor most tényleg fel kell tennünk a kérdést, amelynek megválaszolása döntően kihat majd további sorsunkra. Mert válaszolni és választani kell: mi a fontosabb? A személyes biztonsághoz, az élethez való jog vagy az emberi jogok liberális lózungjaiba csomagolt önfeladás. Az USA 2001 szeptembere után döntött; tökéletesen zárójelbe tett minden liberális emberi jogot, nyílt háborút indított a nemzetközi terrorizmus ellen, jött Guantánamo (Obama nyolc éves elnöksége alatt sem tudta bezáratni, az intézmény nyitva áll, szeretettel várja látogatóit), jöttek a kínvallatások, a vízbefojtásos technikák, stb. Az európai vezetők pedig minden robbantás után kiállnak, szavaikat a megrendülés diktálja, de vegyük észre, milyen kínosan túltengenek az együttérzés kliséi, a tanácstalanság közhelyei. Szomorúság, szolidaritás, félelem és a félelem tagadása, összefogás. Továbbá megtudjuk, hogy az erőszak nem megoldás.

„Megmutatjuk, hogy nem félünk”

– szajkózzák egymás után politikusok és egyszerű állampolgárok, de a hangjuk remeg, a mosolyuk hideglelős. (Félek, hogy a merényletekben meghaltak több mint fele azokból került ki, akik a londoni, a madridi meg a párizsi merényletek után bátran metróra ültek, és megmutatták, hogy nem félnek.) Nem szabad összekeverni a terrorizmust a bevándorlással, mondják a választott vezérek.

Európa uralmi elitjei egyszerre hülyék és gazemberek; a múlt héten az EU-s belügyminisztériumok kiadták a saját biztonságukra vonatkozó adatokat.

Svédországban ötvenöt olyan város és település található, ahol no-go zónák vannak, vagyis ahová a fehér őslakosok nem mehetnek be, mert ott iszlám szélsőségesek gyakorolják a hatalmat. Németországban napi ötszáz bűncselekményt követnek el migránsok, a szóban forgó Belgiumban a bűncselekmények hetven százalékát, a börtönben lévők ötven százaléka bevándorló, amelyből hatvankét százalék friss áru.

Ezek az adatok azonban bizalmasan kezelendők, nem lehet leközölni a sajtóban, mert nem illik a migránsokról sugallt bukolikus képbe. A migránssimogató pápa is megbolondult, legutóbb Krisztus szenvedéseit állította párhuzamba a betelepülőkével, mondván, az irántuk tanúsított közöny maga a szégyen; aztán megmosta 4-5 bevándorló lábát, azokat a lábakat, amelyek néhány hét vagy hónap múlva munícióért tipegnek majd a vérszomjas iszlamista vezérek elosztó raktáraiba. 

A diszfunkcionális Európai Unió állatorvosi lova egyébként tényleg Belgium. Az első harcosok innen 2012-ben csatlakoztak az Iszlám Államhoz Szíriában. Azóta összesen 534-en járták meg a frontot, amivel az ország abszolút csúcstartó Nyugat-Európában. Ezek közül legalább százhúszan haza is tértek azóta; köztük a robbantók is, akikről a török hatóságok figyelmeztették a belga hatóságokat, de azokat figyelmen kívül hagyták. A hírhedten bürokratikus Brüsszel hat rendőrségi körzetre oszlik, amelyek nemhogy a nemzetközi társszervekkel, egymással is nehezen cserélnek információt, főleg nyelvi nehézségek miatt (belgák Julius Caesar idején még léteztek; manapság a hollandul beszélő északi flamandok és francia nyelvű vallonok alkotják az ország népességét). Egy publikáció szerint jelenleg 750 titkosszolgálati státusz van, amiből 570 van betöltve, illetve van egy háromezer fős hadsereg. Egy pénteki cikk szerint a bankok felszólították az embereket, hogy kártyával fizessenek, mert elfogyhat a készpénz, ugyanis a pénzszállítókat nem tudják a rendőrök kísérni, mert mindenki a terroristákra van ráállítva.

Mielőtt azonban illúzióink lennének, Belgiumban olyan érvényben lévő törvény is van, mely szerint házkutatást és rajtaütést este kilenc és reggel hat között nem lehet tartani, mert a parttalanság nem ismer végleteket.

Pedig nem lenne nagy munka Mollenbeek átfésülése, csakhogy a korábbi polgármester nem engedte be a rendőröket, mert az az ő újraválasztási esélyeit csökkentette volna. Az állam, mint olyan, legalábbis közép-európai sztenderd szerint gyakorlatilag nem létezik; néhány éve több mint ötszáz napig kormány sem volt, de ez senkit sem zavart.

Félreértés ne essék; korábban is létezett célzott terrorizmus Európában, világos volt a cél, világosak voltak a célpontok, általában közéleti szereplők, ezek kiiktatása az embereket nemigen hozta izgalomba. Most azonban a célpont maga a gyanútlan lakosság, a cél kifejezetten a pánikkeltés; az Iszlám Állam különféle fiókszervezetei franchise-rendszerben robbantgatnak; legfőbb szövetségesünk, Obama pedig csak azt a hülye mondatot tudta kipréselni magából, hogy az áldozatok számát illetően nem szabad túlzásba esni; az Egyesült Államokban több ember hal meg abban, hogy beleesik a fürdőkádba. Ennyit a barátokról.

Volt persze ilyenkor szokásos belügyi csúcs, az égvilágon semmi sem történt; az információ- és adatcsere változatlanul nem működik, többnyire azért, mert nem bíznak egymásban (ha néha mégis, akkor a forrásokat nem hajlandóak közölni, anélkül pedig értékelhetetlenek az átadott ismeretek). Van abban valami hátborzongató, hogy a leghasználhatóbb információkat, egy taxis illetve egy pizzafutár szolgáltatta. Amerikai és egyes európai szakértők szerint bár nem csupán Belgium küzd biztonsági problémákkal, az ország a kontinens legsebezhetőbb pontja. Gilles Keppel francia dzsihádkutató ezt így fogalmazta meg: „ A dzsihadisták szerint Európa a nyugati világ Achilles-sarka, Belgium pedig Európáé”.

Egyébként Brüsszel sohasem volt Európa szíve. Párizs igen, akár Bécs is, vagy Róma. Brüsszel Európának még csak nem is az agya. Talán inkább a kontinens elrontott gyomra, esetleg Európa füle, amely belelóg az Északi-tengerbe, de néha kiemeli onnan, hogy jobban hallja a magvas tengerentúli üzeneteket. Érdekes, hogy Angela Merkel még nem szólalt meg az ügyben. Igaz is, jobb, ha hallgat.

Szalmási Nimród

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés



Hirdetés

Ez is érdekelheti

    Hirdetés