A kancellár alkonya

CH

2015.11.11. 18:02

A kancellár alkonya

Angela Merkelnek nagyon rövid időn belül az európai történelemmel és kultúrával kell szelfiznie.

Hirdetés



Több mint egy évtizeden keresztül Angela Merkel a világ legbefolyásosabb politikusaként irányította országát és tulajdonképpen Európát is; tevékenységét általános tisztelet és megbecsülés övezte. Most pedig pillanatnyilag ott tartunk, hogy az általa vezetett koalíció pártjainak vezetőivel naponta kénytelen átmeneti kompromisszumokat kötni, amelyek persze még mindig nem a migrációs válság végleges megoldását jelentik. Merkelnek az utóbbi időben tett kijelentései miatt több száz német feljelentéssel fordult a megfelelő bírósághoz, és növekszik azoknak is a száma, akik végleges távozását követelik a politikai harcmezőkről. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a bölcs és megfontolt politikus hibát hibára halmozott, s a pillanatot akarta uralni, nem a helyzetet.

A politikai menedékjogot alapvető emberi jognak tartva kijelentette, hogy ez a jog „nem ismeri a menedékkérőknek számának korlátozását.” A migránsáradatban fuldokló Európa, különösen a súlyosan érintett déli, délkeleti országok fölkapták fejüket, de Merkel ingerküszöbét ez még nem érte el. Tetszelgett egy szerepben, és számos kérdéstől érzéketlenül elvonatkoztatott. Nem foglalkozott a migránsáradatnak Európa jövőjére gyakorolt hatásával. Nem érdekelte, hogy rendkívül fontos kérdésekben egyeztessen a CSU vezetőivel, mielőtt még bármit is nyilatkozna.

Kötelessége lett volna átgondolnia, hogy kijelentései milyen hatással lesznek a migránskérdés kezelésében az ellenőrzésre és a regisztrációra vonatkozó uniós megállapodást betartani kívánó többi tagállamra. Nem mérte fel annak következményeit, hogy a szírekre vonatkozó nyilatkozatok okmányhamisítási hullámot fognak gerjeszteni; azóta tudjuk, jelentős mennyiségű szír állampolgárságot bizonyító hamis útlevél van forgalomban, és német felmérések szerint a magukat szírnek vallók 30 százaléka nem szír.

Nem vetette össze, minek van nagyobb politikai értéke a történelem mérlegén: annak-e, ha egy Európa sorsára évtizedekig ható politikus a lehetőségekhez képest megpróbálja mérsékelni a várható veszélyeket, vagy ha szavai és tettei megfelelnek ugyan a politikai korrektségnek, de káoszt okoznak a kontinensen. (Azon gondolata pedig már kész elmebaj, hogy a vándorlók ne botorkáljanak a nagy hidegben, hanem Törökországból közvetlenül Németországba szállíttassanak). Magyarország eközben elviselte, hogy uniós feladatai teljesítésének már nem is ellenére, hanem miatta megbélyegzik. (Érdekes, hogy a vezérhölgy most mennyire megértőbb és főleg megengedőbb a szlovén „műszaki határzár” illetve az osztrák kapu szárnyasbetéttel című alkotások iránt). Ez lökést adott mindazoknak, akiknek eszük ágában sem volt betartani az ellenőrzési-regisztrációs szabályokat.

Az állítólagos menedékkérők előtti kapunyitás teljes káoszt okozott; migránsok tízezrei „muttiztak”, Merkel lett a jóságos tyúkanyó, a magyar miniszterelnök pedig egy rosszindulatú akadékoskodó, akinek rögeszméje, hogy nem szabadítja Európára az ellenőrizetlen embertömeget. Merkel szavai után tízezrek nyomultak fel a Hegyeshalom felé tartó vonatokra, az ablakon kipréselődők az ő nevét ordítozták a magyarok képébe, s szétágazó mutató- és középső ujjukkal mutogatták a győzelem jelét, amely akkor kétségtelenül nem Orbán keresztnevének kezdőbetűjét jelentette.

Meglehetősen talányos az is, hogy az állítólagos menekültek egy sor szír útlevelet is eldobáltak, holott ezeknek az iratoknak a révén sokkal könnyebben boldogulhatnának tulajdonosaik, hiszen ideológiai szívmegnagyobbodásából kifolyólag Merkel a szíreket számolatlanul és ellenőrizetlenül beengedi. Teljesen kézenfekvő, hogy szír útlevelet csak az dob el, aki fél az azonosítástól. Mindennek fényében különösképpen értékelnünk kell azt a finom distinkciót, amellyel Hans-Peter Friedrich (CSU) mindössze csak a „naiv” szót használta a kancellárra. Kérdés, hogy megengedheti-e magának a politikai naivitást az unió legerősebb országának vezetője.

Mire vágyott Merkel? Az olcsó munkaerő megszerzésében érdekelt német multik fejsimogatására? (Pedig a balliberális média képzeletében a migránsok afféle értelmiségi hadseregek, csupa fogorvos, informatikus és közgazdász). Arra, hogy a politikai korrektség túllihegőinek versenyében ő legyen az első helyezett? Esetleg a tolerancia koronázatlan bajnokaként ő egymagában akarta letépni Németország testéről a náci múltat? Meddig tart még ez az eszement német vezeklés? Európa megsemmisüléséig?

Angela Merkel szembement az ellenőrzésre vonatkozó uniós megállapodással. Szembement saját országának a menekültáradatból és a muszlim térhódításból többet már nem kérő lakosságával. Népszerűsége rohamosan csökkent, s bár hatalma megmaradt, nimbusza elhalványult. A legkínosabb és legvédhetetlenebb mondat azonban a CDU frakcióülésén hangzott el a szájából: „Nekem mindegy, hogy felelős vagyok-e a menekültáradatért, most már itt vannak:” Ezt mondhatja egy Angela Merkel nevű háziasszony, aki szeret boltba járni és vásárolni. De egy Angela Merkel nevű kancellár ilyet nem mondhat. Lehet szelfizni a menekültekkel; bizonyos körökben gyors népszerűséget szerez. Angela Merkelnek azonban nagyon rövid időn belül az európai történelemmel és kultúrával kell szelfiznie. Kíváncsiak vagyunk a felvételre. 

Szalmási Nimród

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés