Pizzát rendelni a börtönből. Így csalnak a SIM-kártyákkal

A szabadságvesztés letöltésének első nagy tanulsága, hogy a kint időlegesen elveszett, csak a bent van. Az elítéltek számára tudomásul venni, hogy a hétköznapi információáramláson, egyáltalán a családjuk életén egyszerre kívül rekedtek, óriási lelki és pszichés tehertétel, éppen ezért a kapcsolattartás fontossága a büntetés-végrehajtási intézetekben a telefonálás révén rendkívüli mértékben felértékelődik.

Ma Magyarországon a fogházban és börtönben ülő elítéltek mindegyike – szigorú törvényi szabályozás alapján – egy SIM-kártyával ellátott ZTE R528 típusú mobiltelefont kap, ami egyirányú, azaz hívni nem lehet. A rabok meghatározott időben korlátozott mennyiségű, előre rögzített hívószámot tárcsázhatnak (hozzátartozókét például); fogházból heti 50 percet beszélhetnek, a börtönökben 30 perc a limit – a percdíj egységesen 100 forint. Vagyis a telefonálás bentről (az aktuális kinti tarifákhoz viszonyítva) nagyon drága. A készülék egyenlege szintén szabályba foglalt – nem túl nagy – összeggel és módon feltölthető ugyan, és bár ezekben az intézményekben az fogvatartottak többsége dolgozik, az 1 500 forintos napi bérből hosszú csevegések nemigen „vásárolhatók”, főként, ha a fizetést még levonások is terhelik (ilyen lehet a rabtartás vagy a bűnügyi költség). Márpedig a telefonálásra a BV-kben igen nagy a kereslet. Ez az igény hívta életre a SIM-kártyák csalással történő feltöltését, majd értékesítését.

Hogy történik?

Nem egy intézményben fordult elő, hogy a látogató becsempészett a BV-be egy „mezei” SIM-kártyát, amire a saját börtönmobilja SIM-jét kicserélte az elítélt. Ennek az egyenlege már szabadon tölthető. Tehát az eszköz (bár továbbra is csak hívni lehet rajta, hívást fogadni és SMS-ezni nem) már rendelkezésre áll, de jó volna ugyebár, ha pénz is lenne rajta. Ennek érdekében az elítélt – egy felderített esetben például a televízió teletextjének társkereső hirdetéseiből – telefonszámokat vadászott, majd (jellemző módon) nyereménnyel kecsegtette a hívott felet, és trükkös, megtévesztő kommunikáció útján feltölttette vele a saját egyenlegét.

Mi az ára?

Az immár feltöltött, azaz a kapcsolattartás miatt voltaképp minden pénzt megérő SIM-kártya (amiről így már bárki hívható korlátozás nélkül) a fogházban/börtönben a kinti ár feléért a rabtársaknak könnyen értékesíthető. A piac nagy: ne egyágyas cellákat képzeljenek el életellenes bűnözőkkel, hanem mondjuk 10 ágyas körleteket, amikből napközben többet össze is nyitnak, így az itt elhelyezett férfiak a körletek között szabadon mozognak, egymással szabadon érintkeznek. Készpénz viszont nincs náluk, így 1000 forintnak felel meg egy csomag kávé vagy egy csomag dohány, ami személyes letétbe helyezhető, és kiadható a hozzátartozóknak. Úgy tudjuk, 2016-ban volt eset, amikor a benti SIM-ek „áraként” a rokonok 800 csomag kávét, dohányt vittek haza, amit kint a valós ár töredékéért értékesítettek.

De feltöltött mobiltelefonnal mást is lehet ám venni az autópálya matricától a pizzáig, már ahol engedi az étterem a mobiltelefonos fizetést. Információink szerint volt is rá példa: a börtönből a házhoz rendelt pizzát vagy elfogyasztják a rokonok vagy eladják.

Pénzhez juttatni a kintieket

Bár a fent taglalt nagy biznisz menetéről, részleteiről egy lebukott elítélt részletes, feltáró jellegű, beismerő vallomást tett, úgy tudjuk, a SIM-kártyák csalással történő feltöltése a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben rendkívül nehezen felgöngyölíthető jelenség jobbára épp az informatikai háttér miatt.

Bereczki-Csák Helga