Debreceni nyári dráma: nem üzlet, hanem közmunka

2015.07.02. 10:20

Debreceni nyári dráma: nem üzlet, hanem közmunka
(Fotó: archív)

Debreceni oligarchák, hol a lokálpatriotizmus?

Hirdetés



Egy csalódásokkal teli szezon után kaptunk egy mélyütéses rövid holtidényt, és itt a nagy nap, megkezdődik az újabb szezon Szima Gábor presidente uralkodásának tizenötödik, Papp László polgármester regnálásának első esztendejében. Derűlátásra semmi okunk sincs, de ilyen helyzetben már találtuk magunkat, példának okáért akkor, amikor nekifutottunk a végül veretlenül megnyert bajnokságnak.

 A múltat számvetni kell: a 2014/2015-os idényben a DVSC még a Ligakupának nevezett tartalékbajnokságban sem ért a csúcsra, de

önhibáján kívül, a boriszovi istenek végett, és szegény embert még az ág is húzza: a hálátlan, elkényeztetett szurkolók azt sem értékelték, hogy alig húsz ponttal maradtunk le a bajnoki címről.

Nagyjából ez a klub kommünikéje arról, hogy miért volt vérszegény a csapat. A szurkolóké meg egészen más, de engedtessék meg, hogy ne idézzek kedvemre, kíméletes vagyok a nyájas olvasóhoz, ráadásul nem adom a Médiatanácsnak az éves sörpénzt. Mindent a fantáziára bízok, annyi segítséggel, hogy a

k….k… a… b…. sz… g….k…a….b….meg!

sokismeretlenes egyenlet megoldása utal leginkább a Loki-drukkerek lelkiállapotára. Mi más lenne erre a bizonyíték, mint az, hogy a többség ki sem ballagott a Nagyerdőre, a végére kis híján elfogytunk. Az ugyanis eladhatatlan Debrecenben, ha a DVSC a Pakssal vív ádáz harcot a negyedik helyért.

Mindezt csak tetézte, hogy a jövő kezdete előtt éles ütésváltás alakult ki a nagy és a kis tulajdonos, akarom mondani a sikerek kovácsa és a sikerek kovácsának kovácsa között.

A kulisszák mögé nem láttunk, de a balhé üzenete rendkívül egyszerű: Szima Gábor nem a két szép szeméért nyerte el a kaszinótendert, hanem azért, hogy a DVSC-nek anyagi forrást biztosítson, lehetőleg még a síron túl is. Mert a DVSC örök, a kaszinótender és Szima Gábor meg nem az.

Egyszer s mindenkorra legyen világos: a DVSC ezentúl nem biznisz, hanem karitatív tevékenység, közmunka, önfeláldozás, költséges hobbi, ahogy tetszik.

Továbbá Timbuktutól Macujamáig nincs még egy olyan önkormányzat, amelynek befolyása által ilyen stadionhoz és minden igényt kielégítő fociakadémiához lehet jutni. Szinte ingyen.

A nyári debreceni dráma másik, de legalább annyira fontos üzenete az, hogy a helyi politika szereplői mellőzzék az alávaló nagy arcot, amíg nem tudják felmutatni azt az embert, aki Szima Gábornál jobban és sikeresebben tudná menedzselni Debrecen legnagyobb márkáját, a DVSC-t. Százmérföldes körzetben nincs olyan, aki annyi meghatározó játékost igazolt ingyen, mint ő, majd pénzért adta tovább őket, olyat pedig

a Glóbuszon sem találni, aki meglátja a gólkirályt, az ellenfelek számára rettegett gólvágót egy három műszakos targoncásban.

Másrészt Szima Gábor előtt többen próbálkoztak, több volt benne az enbékettő, mint a dicsőség. Vele meg van hét bajnoki cím. Az első hét. Többek között.

Látnánk mi szívesen Rothschildokat, Morattikat, Manszúr sejkeket, Abramovicsokat, Uszmanovokat, de valahogy nem törik magukat a DVSC érdekében, mint ahogyan eddig a cívisváros oligarchái sem mutattak tobzódó futballszeretetet és lokálpatriotizmust. Szima Gáboron kívül. Papp László most egy csapatba terelné a milliárdosokat, mert a jó focihoz és a boldogsághoz több pénz kell.

Hát epedezve várjuk a névsort, polgármester úr!

Akinek a pénzéből csodacsatárt igazol a Loki, vagy olyan kapust, aki még a gólt is majdnem védi, arról ódákat zengünk a Cívishíren. Arra akár mérget is vehet.

A füst felszállt Debrecenben, akár meg is nyugodhatnánk. A csapat este a pályán. Hajrá, Loki!

Cs. Bereczki Attila

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés