Világvég-kiárusítás

Olvastam egyszer egy remek idézetet: nem a tűz kelt pánikot, hanem a sziréna. Ennél találóbb szavakkal nem is lehetne jobban megvilágítani a 2012-jelenséget. Egyre többen beszélnek róla, és ahogy közeledni fog a mumussá emelt dátum, még nagyobbra fújják majd a szappanbuborékot. A japán földrengés és atomkatasztrófa, az immár sokadik debreceni, nyári özönvízre tanácstalanul tekintőkre azonnal lecsapnak a félelemkeltők. Elméletük is van, méghozzá tudományos. És nagyon szívesen szajkózzák megállás nélkül. Általában jó eszű emberek, csak épp tényként kezelik az olvasott tudást. Elvégre a saját szemükkel látták a betűket. Pedig világos: attól, hogy valami logikus, még nem biztos, hogy igaz. Mégis történelmi „bizonyítékokkal”, megcáfolhatatlan „tényekkel”, professzori számításokkal támasztják alá azt, ami még meg se történt. Aki meg nem hiszi el kanyar nélkül, arra legyintve csak annyit mondanak: tudatlan birka.

Hogy a maja naptár miért fejeződik be 2012-nél, csak a készítői tudnák megmondani. A találgatáshoz és az elméletgyártáshoz viszont mi értünk, így arra is tudunk logikusan levezetett képletet, hogy ez bizony a Föld pusztulásának bizonyítéka. Szegény maják, ha ezt sejtik, lesírják az arcukról a festéket. Ott a másik oldal is, amelyik arra esküszik, hogy mindez a dicső felemelkedés jele. Jönnek idegen testvéreink, a plejádok, jól megvilágosítanak mindenkit, és ölelkezünk nagy cukormázas szeretetben, boldogságban. Már most is lehet csatlakozni: itt a számlaszám, ott meg a könyv, amiben az önjelölt mester elmondja, milyenek legyünk addig. Ha mégis pusztulás lenne a vége, akkor pedig egy rakás egyház vár köreibe, hogy „a legjobb szolgáltatást nyújtsa” előrelátón megváltott mennyei utazásunkhoz.

Ezek a lehetőségeink. Az ezoterikusok és a hívők jobbára ártalmatlanok, ők legalább nem keltenek pánikot. A világvége-elmélet katonái azonban megállás nélkül vetik a félelem magjait. Készültek egy raklapnyi áltudományos könyvvel, dokumentumfilmmel és néhány pocsék mozival is. Egy dolog, hogy vastagon keresnek az emberi hiszékenységen, a hisztériahullám, amit keltettek, az viszont valódi. Ahogy a jövő év december 21-ére megszervezett csoportos szektás öngyilkosság is.

Maradjunk tehát reálisak, és szemléljük egy egészséges szkepszissel a dolgot. A reálisan gondolkozó ember nem hisz, elfogadja, hogy bármi lehet, és azt a bármit nem mondhatja meg senki előre. Igaz, a bizonytalanság nem éppen szimpatikus szó az emberek számára, de még mindig jobb, mint hinni néhány szerencsétlennek, akik csak azért körmölik tele a blogjukat, hogy egyszer valaki azt mondja nekik: „köszönöm, ó, próféta: te szóltál előre!” Természetesen lehet, hogy tényleg vége lesz a világnak. Mégis sokkal valószínűbb, hogy ami becsapódni készül, az nem a végítéletet hozó Nibiru, hanem a tömegpánik. A 2012 körüli őrület sokkal veszélyesebb bármelyik katasztrófánál.

Úgyhogy legalább mi ne terjesszünk butaságokat, mert a nagy rettegésben lemaradunk az életről. Elvégre túléltük az Y2K-t, a Vénusz-átmenetet, talán 2012-ben sem kapcsolják le felettünk a villanyt. Ha mégis, akkor még van addig egy karácsony, egy szilveszter, fejenként egy-egy születésnapi buli. Legalább töltsük el hasznosan a maradék időt. Utána meg majd a többit.

Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu