Hirdetés

Semmi különös

civishir.hu

2009.09.30. 09:51

Semmi különös
Fotó: Mangu Róbert

Izgalom helyett maradt a felismerés, hogy bár a Loki csodákra képes, azért van egy határ a transzcendens tényezőket tekintve, amit lehetetlen átlépni.

Hirdetés

Speciel azon nem nagyon érdemes polemizálni, mi történt kedd este a Puskás-stadionban: a körülbelül 30 százalékon rotyogó Lyon átrobogott a kissé bénult Lokin, olyan simán nyerte meg Bajnokok Ligája-meccset 4-0-ra, mint amilyen sima majd a 2 milliárdos lottóötöst megnyerő magyar ember homloka lesz, mikor megjön a gázszámla. 

Hogy gáz-e a nagyarányú vereség, arról természetszerűleg megoszlanak a vélemények, ám talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: ez bizony benne volt a pakliban. Persze hazudik, aki azt állítja, hogy pontosan erre számított. Azt nemigen gondolta a meccs előtt senki, hogy a máskor oly remekül védő kapus, Polekszics ezen az estén átmegy krumplis zsákba, mint ahogy az sem merült fel komoly lehetőségként, hogy 13 perc alatt minden esély elszáll a pontszerzésre. Márpedig ez történt: úgy kapott ki kedvenc csapatunk, hogy úgymond izgulni (pedig ez az érzés szükségszerű és elvárható velejárója egy futballmérkőzésnek) gyakorlatilag egyáltalán nem lehetett. 

Izgalom helyett maradt a felismerés, hogy bár a Loki csodákra képes, azért van egy határ a transzcendens tényezőket tekintve, amit lehetetlen átlépni. Ezen a meccsen még a Jóisten segedelme is kevés lett volna (mondjuk Urunk nem is nagyon erőltette meg magát), olyan nagy volt a két gárda közötti különbség: ha a Lyon a beolajozott testű Monica Bellucci volt, akkor a DVSC meg egy kétszáz kilós, izzadtságban úszó mosónő. De nekünk szeretnünk kell ezt a mi kétszáz kilós mosónőnket, egyrészt mert ő a miénk (Monica Bellucciról ne is álmodjanak), másrészt mert ez a mi kövér asszonyságunk próbálja meg kimosni a magyar futball összes szennyesét. 

Próbálja szegény eltűntetni a szégyenfoltokat: a magyar nemzeti csapat szánalmas játékát a szeptemberi vb-selejtezőkön, az U20-as válogatott nagyképű és tűrhetetlen hozzáállását Honduras ellen a világbajnokságon, s persze az egész honi fociközeg mérhetetlen igénytelenségét és nyomorultságát. A nagymosásban kedden kissé színét vesztette a Loki, de a közönség nem véletlenül tapsolta meg a játékosokat. Ez a gárda legalább bejutott a Bajnokok Ligájába, több örömet okozva az embereknek, mint az összes többi magyar labdarúgócsapat együttvéve az elmúlt másfél évtizedben. Az más kérdés, hogy a DVSC ezzel képletesen belenyúlt a centrifugába: tudni lehetett, hogy lesz néhány nagyon rázós meccs a sorozatban. 

Az Anfield Roadon még ügyesen megúsztuk a legyalázást, de a Lyon ellen már nem volt kegyelem, lesöpörtek minket, mint a házmester a csikket a lépcsőről. De tényleg nincs semmi baj: nem történt semmi különös, bemutattak minket a valóságnak, aki közölte, hogy ez a 0-4 a konkrét realitás. És különben is, aki Monica Belluccit akarja megkapni, annak előtte nagyon sok mosónőt kell megsimogatnia. 

Tóth Csaba Zsolt 
toth.csaba@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés