Rudolf Rudi, a fekete Bari

Megvan a magyar labdarúgás legújabb fekete báránya, az olasz első osztályú Genoától a szintén Serie A-s, de ott sereghajtó Barihoz fél évre kölcsönbe távozó, exlokista Rudolf Gergely. A Debrecenből elég dicstelen és szerencsétlen körülmények között lelépő Rudi megint felforralta a jeges vizet: nem nagyon akaródzott neki a nemzetközi kupaszereplésre jogosító helyezésért hajtó Genoától a seggutolsó Barihoz költözni, emiatt az olasz és a magyar sajtóban is támadták (sportnapilapunk azon is meg volt botránkozva, hogy Rudolf nem volt hajlandó nyilatkozni neki), ráadásul állítólag a genovai klubvezetők is erőteljesen ingatták a fejüket, mit szól bele ez a magyar srác abba, hogy hol él és focizik.

A fekete bárányt ugyanis aranytojást tojó tyúkként szerződtette a Genoa, a hírek szerint tisztán üzleti érdekből: miután szinte ingyen (kb. 200 ezer euróért) hozták el Debrecenből, úgy voltak vele, kicsit játszatjuk (akár kölcsönben is), aztán majd elpasszoljuk 5-6-szoros áron. Rudival ezt vélhetően nem konkretizálták, így nem túl meglepő a magyar válogatott játékos reakciója: ugyan ki az a hülye, aki francia kupagyőzelem, magyar bajnoki címek, csodálatos Bajnokok Ligája-gólok, remek válogatott meccsek és tucatnyi olasz első osztályú fellépés után (éktársa többnyire a világbajnok Luca Toni volt...) a dél-olasz kiesőjelölthöz vágyik.

Persze mondhatni, hogy miért lázad ez a kis nyíregyházi fiú, ez nem szép viselkedés, mert ez a profi futball, azt kell csinálni, amit megkövetelnek, oszt Sanyi (illetve Rudi). Meg különben is, mi az, hogy nem nyilatkozik? Messinek mindkét hóna alá jut egy-egy Aranylabda, mégis mindig szerényen és készségesen válaszolgat a butábbnál butább kérdésekre (Örül-e az Aranylabdának? Ön szerint Iniesta vagy Xavi megérdemelte volna az elismerést?), C. Ronaldo meg olyan közvetlen, hogy a sportnapilap egyik lelkes beszámolója szerint még Vincze Ottóval is szóba állt.

Szóval ejnye Rudi, mondhatnánk, ha nem éltük volna át együtt az elhíresült 7+4=10-affért Debrecenben. Így viszont tudjuk, hogy mi a baja Rudolfnak a klubokkal, és mi a baja a kluboknak Rudolffal: a csapatok szerint a csatár önfejű és egoista, a csatár szerint pedig a csapatok igazságtalanok és egyszerűen hülyék. Az elég „túrós” Rudi-saga pöttyei persze így is, úgy is megítélhetők, az biztos, hogy szép, fehér, tiszta (papír)lapról nem beszélhetünk. Van viszont még egy dolog, ami biztosnak tűnik: Rudolf Gergely nagyon jó futballista, és mint ilyen, bizalmat érdemel. Hogy a Bariban pariban lesz-e a vetélytársaival, egyelőre nem tudni, ám azt csendben feltétlenül meg kell jegyezni: a sereghajtó a hétvégén a Juventus ellen lép pályára. Ezen a meccsen egy gól többet érne minden nyilatkozatnál…

Tóth Csaba Zsolt