Orbán Viktor visszatért!
A miniszterelnök elmondta, mit akar(nak) csinálni az országgal. A 29 ponton 290 féleképpen lehet vitatkozni, gazdasági guruk, politikai lobbivezérek, szürke kis banktolvajok és idült tekintetű pálinkafőzők egyaránt megszólaltak és megszólalnak az ügyben, s mindegyik pontosan úgy értékeli Orbán Viktor(ék) akciótervét, ahogy azt a saját (vagyis önös) érdekei megkívánják.
A bankszektor máris sokkot kapott, tekintve, hogy az eddigi 13 helyett 200 milliárdot kell bepengetniük idén a költségvetésbe (ilyet is lehet, halleluja!). Azt mondják bankárék, hogy így bizony nekik csökkeni fog a hitelkihelyező képességük: mindenfajta gazda(g)sági elemzés és okoskodás nélkül azt azért szögezzük le, hogy miután a bankoknak főleg ebből származik a negyedévente a válság közepette is csúcsokat döntögető extranyereségük, ettől aligha kell komolyan tartani.
Persze miután President Orbán elég radikális változásokról beszélt, ezek társadalmi hatásai jelenleg maximum találgathatók, azt például, hogy a program eleve bukásra (vagy eleve sikerre) van ítélve, egész bizonyosan nem lehet kijelenteni.
Amit ki lehet jelenteni, az konkrétan az, hogy Orbán Viktor nevű honfitársunk visszatért. Nem pusztán (elsősorban) arról van szó, hogy újra miniszterelnök lett, hanem arról, hogy mostanság azt a „Viktort” lehet látni, akit még kedvelni is lehet, és akit sokan kedvelnek is. Remélhetőleg az utóbbi évek megtört, néha zavart, hebegő-habogó és folyamatosan óvatoskodó Orbánja végleg a setét múlt homályába vész, és nap, mint nap azt az embert fogjuk látni, akit most látunk és akit még réges régről ismerünk: egy hittel teli, bizakodó, meggyőző, lazán komoly, erős és határozott férfit, aki nemcsak papírból tud megkérdőjelezni, hanem papír nélkül is képes valamit kijelenteni.
A 29 pontos akciótervet ez utóbbi politikus ismertette: Orbán Viktor tehát visszatért, ami remélhetőleg a reformcsomag 30. pontja. Mert az csak így lehet egész, működőképes és hiteles. Amúgy nem.
Tóth Csaba Zsolt
