Loki-dráma: anyázás helyett
Az, hogy amatőr hibát vétettek a Lokinál Máté Peti nevezése és szerepeltetése kapcsán, nem kétséges. Az, hogy ezért elbukhatja a DVSC az Európa Liga-főtáblát, lehetséges. Az, hogy a felelősséget valakinek vállalni kell, nem lehet véleményes.
Ám az is biztos, hogy egy dologra jó volt ez a rendkívül kínos ügy: kiderült, hogy a Lokinak mennyi irigye és ellensége van, még Debrecenben is. A médiakommentárok és a magánhozzászólások nagy része nem az aggodalomról, hanem a kárörömről szólt, sokan azért jutottak el az orgazmusig, mert végre lehetett anyázni. Nyilván nem lehet megdicsérni egy klubot azért, mert képtelen a szabályok szerint eljárni egy ilyen komoly élethelyzetben, mint a több százmilliós bevétellel és hatalmas erkölcsi sikerrel kecsegtető EL-szereplés, ám a hiba benne van a mindennapjainkban, mindannyiunkéban. Mindenkinek eszébe kellene hogy jusson egy kultuszfilm címe: veled is megtörténhet.
Kicsit vissza kellene tehát venni a hangnemből, mert egyrészt még nem tudni, hogy mekkora a kár (lehet, hogy „csak” pénzbüntetés lesz a vége), másrészt pedig az pofázzon, aki soha életében nem cseszett el még semmit.
A lényeg: a DVSC, mint rendszer nem működik jól. Volt itt már Verpecz-ügy (jogosulatlan szerepltetés), Rudolf-ügy (elrontott szerződés), bundaügy (Polekszicset és Mészárost ugye el is meszelték), most meg van Máté-ügy. Nyilván nem állítható, hogy mindez csak a véletlen és a balszerencse bűne, képességbeli vagy szervezeti hiányosságok tátonganak fájóan a Lokinál, a legjobb magyar futballcsapatnál.
De aki a bajban a vétkes áldozat ellen fordul, örül annak szorult helyzetének, és rugdossa a padlóra zuhanót, az sem lehet büszke magára, még akkor sem, ha szerinte ilyet nem lehet hibázni. De bizony lehet, még ennél nagyobbat is. Anyázás helyett inkább támogassuk a Lokit, mert rászorul. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden bűn megbocsátható.
Tóth Csaba Zsolt
