Győzike, hiányozni fogsz!
Pedig néznék még egy kicsit ezt a sukár csávót, ezt az aranyos, bolond, de romásan rafkós tohonyát, meg a magyar Lady Gagát (maga Győzi titulálta ennek az asszonyt egyszer, amikor az kicsípte magát), Bea asszonyt is. Jó páros, az hétszentség: aki nem tud röhögni rajtuk, annak vagy nincs humorérzéke, vagy olyan sznob, hogy nem mutogatni, hanem eldugni kéne.
Azt nehéz eldönteni, hogy ez az egész Győzike-folyam sérti-e a cigányokat, vagy épp közelebb hozza őket az átlagmagyarhoz, ám az biztos, hogy ha egy szkinhed megnéz egy epizódot, vélhetően nem az jut eszébe (legalább ilyenkor nem), hogy felgyújt egy romautcát. Győzike egyébként nyilvánvalóan nem hülye, viszont egész jól beletanult a hülyeszerepbe, és még jól is áll neki.
Nagyszájú feleségével való viszonya olyannyira hétköznapi, olyannyira jellegzetes, és olyannyira életszerű, hogy többet lehet tanulni belőle, mint a Ranschburg-Csernus-Popper trió könyveiből mindösszesen. Arra is remek útmutatást ad a bekamerázott családi élet, hogy miként nem szabad gyereket nevelni: ha valaki mindennek ellenkezőjét teszi a csemetéivel, vélhetően a szép jövő esélyét adja meg a pujáknak.
Szóval bármennyire előre megírt, bármennyire megrendezett egy ilyen valóságshow, semmiképp nem tanulság nélkül való, pláne, ha G. Győző a főhős. Még tán hiányozni is fog. Egyébként meg évek óta kering egy mondás, ami így szól: akkora tahó vagy, hogy érted, mint mond Győzike. Nos, ha ebből indulunk ki, akkor ebben az országban nagyon sok tahó él. Akik – miként Győzike – nem is olyan nagyon hülyék.
Tóth Csaba Zsolt
