Ellopott ország

Ezentúl nem kell attól félni, hogy a pénzek nem érnek el az állampolgárokhoz, hiszen most már ezt kutatják majd, meg felmérik, ráadásul az egész csak 286 millió forintba kerül, úgy, hogy az összeget az Európai Unió állja.

Jó hírek ezek, de milyen jók! Húszesztendei kőkemény és vérsunyi tolvajlás után befagyasztanák a korrupció melegágyát, már hogy ilyen aktuális ellentétpárral éljünk. Lesz itt most már igazság, a lenyúlók visszatakarodnak majd az odvaikba, a törvények mentén halad majd az ország, megmarad a pénz. Ez valóban nagyszerű, az álomképet csak az zavarja meg, hogy kissé későn jött a felismerés, hogy valamit cseszni kellene a magyar kenőpénzes és visszaszázalékos bűnözéssel. Nem is kicsit jött későn, nagyon. Az országot ugyanis 1989 óta már háromszor oda-vissza ellopták szőröstől-bőröstől, itt nem is egyszerűen korrupció volt, hanem nyílt és szemérmetlen tolvajlás, flegma pénzlenyúlás, szemét eltulajdonlás.

Most meg jönnek ezzel, hogy megvizsgáljuk a korrupció kockázatait a közigazgatásban. Ez olyan, mint az eső utáni köpönyeg, a beleélvezés utáni koton, meg a megsimogatott döglött kiskutya: a szándék nemes, de értelme az nincs neki. Más kutatási programot kellene nálunk indítani: a tolvajok felkutatására, a bűnösök megbüntetésére, a nemzeti vagyon visszaszerzésére, a pénz újraelosztására irányuló vizsgálatra van szükség.

Mindez persze nem telne ki 286 millióból, nem is fizetné az Európai Unió, ám egészen sok gyakorlati haszna lenne: néhány nagyképű főtolvaj ezt követően élhetne vízen és kenyéren, kicsit több anyagi lehetősége lenne az államnak, és újra lehetne gondolni, miért és mennyi pénz jár Magyarországon.

Szóval: honfitársak, magyarok! Hozzunk létre kutatási bizottságot az ellopott Magyarország ügyében! Aki konkrét információk birtokába kerül, kérjük, szavazatával jelezze azt a választásokon, ám ne jelentkezzen a felettesénél és ne érdeklődjön a gyógyszerészénél. Arra ugyanis, amit itt történt, aligha van orvosság.

Tóth Csaba Zsolt
toth.csaba@civishir.hu