Dzsudzsák és a becsület

Dzsudzsák Balázs, a Loki egykori fiatal csillaga, a magyar válogatott ásza, a holland PSV Eindhoven sztárszélsője vitathatatlanul a jelenlegi legjobb magyar futballista. Nyírlugosról indulva lett évi 2 millió eurót kereső és 14 millió eurót érő játékos, tudása, akaratereje, győzni akarása annyira nyilvánvaló, mint amennyire világos, hogy a DVSC idén elbukta a bajnoki címet. Debrecen Dzsudzsija ráadásul celebként is megállja a helyét, jól nyilatkozik, intenzíven zimánylindázik, így aztán még azok a 60 éves, leszázalékolt varrónők is ismerik a nevét, akiket annyira érdekel a foci, mint Alekoszt az antialkoholizmus.

És ez a Dzsudzsák Balázs ráadásul még becsületes is. Hogy a fene enné meg. Történt, hogy a múlt csütörtöki Glasgow Rangers-PSV Eindhoven Európa Liga-találkozón Balázs kapott egyet a bordájára, amitől olyan lett a mozgása, mint a birodalmi lépegetőnek közvetlenül a benyelt találat után. Látszott, hogy komoly fájdalmai vannak, ennek ellenére végezte a munkáját becsülettel, a sérülés előtt adott egy gólpasszt, a sérülés után lőtt egy csattanós kapufát, holland gárdája pedig betipegett a legjobb 8 közé. Eltelt két hiperrövid nap, eljött a vasárnap, a PSV Utrecht elleni hazai bajnokija: Dzsudzsák rosszul érezte magát bordasérülése miatt (konkrétabban fájhatott neki, mint az állat), de miután mindig és mindenkor játszani akar (lásd meg akaraterő és győzni akarás), ráadásul a játékos elmondása szerint holland klubja is ragaszkodott a szerepléséhez (Hofi Géza örökbecsű szavaival élve: te is mennél, ha megtudnád, hogy akarsz), vállalta a mérkőzést. Amelyen aztán minden (különösen lövések utáni) mozdulatán látszott, hogy nincs rendben, alig tud lépni, magyarul nem egészséges. A hollandok ennek ellenére a szünetben sem cserélték le, csak löktek neki valamilyen gyógyszert (Dzsudzsák: „nem sokat használt”), hogy aztán végigrobotolja a második játékrészt is.

Dzsudzsák Balázs becsületes volt. Hogy a fene enné meg. A csütörtöki előzmények után jelezhette volna már a 10. percben, hogy nem teljes értékű, vagy kérhetett volna cserét közvetlenül a szünet után is, mondván nem megy, vazze. Ő nem ezt tette, hanem lenyomta ezt a meccset is tisztességgel, most pedig ott tart, hogy idézzük: „kötve hiszem, hogy az elkövetkező napokban teljes értékű edzésmunkát tudok végezni.” Ez elég fontos momentum, tekintve, hogy pénteken a kivételesen továbbjutó helyen álló, zsinórban öt mérkőzést nyerő magyar válogatott fontos EB-selejtezőt játszik. Mit ad Isten, éppen a hollandok ellen. Igen a szupersztárokkal teletűzdelt vb-ezüstérmes ellen, vélhetően mintegy kétmillió tévé előtt szorongó-szurkoló magyar szívdobbanásaitól kísérve a zengő-zúgó Puskás-stadionban.

A legjobb magyar futballista pedig sérült, edzeni nem tud, játéka kérdéses, és ha össze is tákolják, egyáltalán nem biztos, hogy a tudása legjavát fogja tudni nyújtani. Ez nem egyszerűen baj, ez k. nagy gáz. Igaz, Balázs legalább becsületes volt. Hogy a fene enné meg.
Tóth Csaba Zsolt