Debrecen és a bál

Bál volt, minisztérium akár lehet is. Mármint Debrecenben, a mi kis-nagy városunkban. Hiába jelölte bizonyos Bajnai Gordon (juj) bizonyos Veres Jánost (jujujj) az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének (hujujj), hiába játszott csodálatos meccset az Európa-bajnokságon a magyar férfi kézilabda-válogatott az olimpiai bajnok franciák ellen (a szívünk a tiétekkel együtt dobban, fiúk), cíviscityben két dolog uralja a közbeszédek és a magánvélemények tematikáját: egyrészt hogy a rongyrázó, újgazdag, stb. helyi felső ezer hogyan és miért bálozott, másrészt hogy Debrecen polgármestere azt mondta évértékelő beszédében, hogy hát erőteljesen decentralizálni kéne, például akár minisztériumot is lehetne ide hozzánk telepíteni.

A bál tekintetében alapesetről beszélünk: akik nem voltak ott (nem hívták őket, kint maradtak, nincsenek a bizalom körében), azok szerint a bálozók kasztja rongyrázó, nagyképű, irritáló, tolvaj, szemét, stb. banda, aki pedig ott voltak (hívták őket, megfizették, benne vannak a bizalom körében), azok szerint a kintiek kisszerű, sértődött, bunkó, szánalmas, stb. csoport, amelyből egész egyszerűen az irigység fülsértő hangja szól.

Ez az a vászonra gyorsan felszórópisztolyozott kép, amit sürgősen árnyalni kell: értelmes ember gyorsan képes felfogni, hogy a bálozók között is voltak (vannak) súlyos (például anyagi, igen, anyagi) gondokkal küszködő és napjaikat ideg- és lélekölő stresszben pergető debreceniek, akik messze vannak a lenéző és flegma kasztosodástól, és bizony a nem bálozók sem mind angyali teremtmények, akik a becsület, a tisztesség, a felelősség és a szolid életvitel kanyaríthatatlanul egyenes útját járják.

Szóval óvakodjunk a sztereotípiáktól, politikai értelemben is: a bálozók közül sokan egészen biztosan nem fideszesek (ha nem is bevallottan, de nem Fidesz-hívők, sőt, nem Fidesz-szavazók), míg a bálmentes hétvégét maguk mögött tudók sem mind kommunisták, többségük éppenséggel hosszú ciklusok óta Kósa Lajosra szavaz, és idén is rá fog szavazni.
Arra a polgármesterre, aki a bál előtti napon évértékelőjében Debrecen tovább erősödését és „nagyulását” vizionálta, többek között azzal a példával élve, hogy akár egy-egy minisztérium is otthonra találhatna minálunk. Az ötlet jó (tényleg, miért ne?), ám realitása perpillanat nulla, és egészen addig nem is lesz erre valós esély, míg Debrecen nem feszegeti tovább azért még mindig szűkös kereteit.

Ehhez a keretfeszegetéshez viszont nagyon sok értelmes debreceni kell, nem olyanok, akik szerint a város bálján résztvevők mind rongyrázó, nagyképű tolvajok, és nem olyanok, akik szerint a nem a döntéshozó réteghez tartozók mind kisszerű, sértődött bunkók.
Szóval, ha árnyalt lesz a kép a fejekben, akkor lehet olyan erős Debrecen, amilyennek szeretnénk. Minisztérium ide, vagy oda.
Tóth Csaba Zsolt