Szívem, szívem, mondd meg nékem, miért kell nekem úgy megégnem?

Van, aki kitépi magából, van, aki beleveti magát. Az életveszélyes szeptemberi ragyogásban nézzük át az alaptételeket! Nevezheti az ember fia királylánynak, tündérnek vagy boszorkánynak. De hívhatja meteoritnak, kisbolygónak vagy nagybolygónak is. Teljesen mindegy, a mosolya ugyanúgy fog rá hatni, ahogy az ember lánya a fűben ülve elereszt egy nevetést a nyárvégi éjszakában. Lehet hétpróbát kiállt tudásod, mindenre jó életbölcseleted, 21 féle tapasztalatod, a nézése akkor is ki fog billenteni, és olyan ajtót nyit, ami mögött nem tudod, mi van.

Mert éppen az a lényege, hogy kibillenj, és olyan helyzetbe kerülj, ahol előbb vagy utóbb, de elfogysz.

Hatalmas tudású férfikörök és kifinomult elméletek feszülnek neki viselkedésük rejtélyeinek. Volt, aki leragadt a boszorkány megközelítésnél, és kiírta a Bem tér falára: Vannak boszorkányok! Aztán alákerült a másik felirat, hogy mindegyikre jut egy sámán. De még ha sámánként érkezel is, egyszer, csak egyszer nézz igazán a szemébe, tudásod elillan.

Ami ilyenkor megérkezik, Lukácsék nótája szerint egy rohadt mágus (Egyszerű dal), a U2 legalább értékelte benne, hogy pokolra és mennyre is megtanít (Exit). Van, aki kitépi magából, van, aki beleveti magát, jól megég, és majd csak a következőt tépi ki vagy tagadja le. Van, aki ezer veszélyével együtt alig várja a következőt, és kesereg, ha nincs következő, van, akit elővesz a régi, diákkori, van, akit évtizedekig kísér az egyetlen egy.

Van, akinek beteljesül, és legalább annyinak nem teljesül.

Rázós, rizikós az útja, bukással, eséssel, keléssel, jókora ütésekkel. Mégis arra van az élet sűrűje, amerre a szerelem visz. A tanulnivaló mindenképp arra van. Lehet, hogy csak átmenetileg, lehet, hogy egy életen át.

Ki lehet irtogatni, el lehet kerülgetni, és aztán lehet bölcsen üldögélni a langyos vízben. És olyan is van, hogy elmúlik, és olyan is, hogy nem jelentkezik, vagy a sok dörgedelemtől valahova mélyre elbújik. De itt-ott a világban körülöttünk, vagy épp bennünk egy lezárt rekeszben valahol mindig jelen van, és legalább annyi tiszteletet érdemel, mint a gömbvillám vagy a szivárvány.

A napokban jön-jön-jővöget ez a ragyogó szeptemberi napsütés, a tökéletesre érlelődött telített hangulat, beköszönt a boszorkányokkal, tündérekkel, mágusokkal teli életveszélyes nagyerdei kavalkád, ilyenkor illik üzennünk egymásnak valami biztatót.

Drága tizenévesek, ti el nem kerülhetitek, hát élvezzétek az ízét, amikor a padban, az osztálykiránduláson, vagy az évnyitón beköszönt, de ne higgyetek el neki mindent, és arra figyeljetek, amire tanít! Kedves huszonévesek, legyen, maradjon bennetek annyi erő és hit, hogy azt az életre szólót ne szalasszátok el! Mi pedig, itt harminc fölött, bármennyire is bölcsek és okosak is vagyunk, időnként füleljünk oda szívünkre.

HeGergAnd