Szellemek a palackból
Már egy hete, hogy folyton csak Karácsony Gergelyre gondolok, illetve arra a nevével fémjelzett jelenségre, hogy egy budai zöldövezetben élő, vörös zászlóval a kezében kampányoló ökoember hogyan lehet egy pesti kerület első embere; azért nyugodtan aludni eddig még sikerült. Élő, ékes bizonysága annak, hogy a papcsákferenceknél nincsen lejjebb. Ennek ellenére, nem kéne szó nélkül hagyni a választást megelőző napokban tett Facebook-bejegyzését, amelyben az aradi vértanúkra úgy emlékezett, hogy azokat egy „fajelméleti szűrőn” tesztelte.
Mindazon túl, hogy egy új szócikkel sikeresen gyarapította a kurucinfó által szerkesztett szittya nagyszótárt, még mélyebbre szállt azon kijelentésével, hogy ő csak megosztotta Nyáry Krisztián facebookos szöszmötölését. Igen. És akkor mi van? Illetve: ki az a Nyáry Krisztián? Miféle fensőbb szellemkirály, akinek ha kiejtjük a nevét, akkor behúzott farokkal tudomásul kell venni összes kinyilatkoztatásait. Mindezzel Karácsony csak azt tudatja velünk, hogy ez a Nyáry, a gondolati azonosság folytán éppen olyan retardált és hülye véglény, mint Zugló újdonsült polgármestere. Akik ennél többre kíváncsiak, azoknak elárulhatjuk, hogy Nyáry Demszky utolsó ciklusában a főpolgármester kommunikációs táskahordozójaként rontotta a levegőt, majd új foglalkozás után nézett. Némi előtanulmány birtokában belevetette magát az írás művelésébe, és magyar irodalomtörténetben voájörködve előrukkolt (kétszer is) Így szerettek ők című pamfletgyűjteményével, amelyben a bulvárra szomjazók kéjjel falták az olyan történeteket, amelyből Nyáry azt látta kihámozhatónak, hogy Kölcsey buzi, Petőfi pedig pedofil volt.
Bár a többre hivatott irodalomtörténészek körében kötetei közmegvetésnek és közderültségnek örvendtek, voltak kommerciális és kispolgári fogyasztói, de teszem azt Parti-Nagy, Bächer, Kácsor olvasói nem számítanak olvasónak, mint ahogyan az operettnézők nem számítanak zenebarátoknak. Ilyen szellemi hátszéllel dicsekszik Karácsony, s így már rögtön másként látjuk is a körülöttünk lévő világot. Tudhatjuk immár, ha Karácsony támad, biztos, hogy jól állunk, ha dicsér vagy védelmébe burkol, akkor vesztünk közeleg. Pedig mindössze csak arról van szó, hogy tájékozatlan. Nem azért tájékozatlan, mert nem tájékozódik; azért tájékozatlan, mert nem érti, amit megtudott. Azért nem érti, mert az ilyen Nyáry-félékből áll az ő szellemi holdudvara. Ettől tűnik sokak szemében erkölcsösnek, pedig csak botcsinálta budai nonkonformista. Eszeveszetten száguld, élőláncol a konformista közérzet csalóka délibábja után, fél esztendő állandó késéssel, lihegve, szomorú, megfáradt, verejtékben fürdő tekintettel. Sosem fogja utolérni. Marad bátor jellembajnok, amíg világ a világ, liget a Liget. Jobb híján.
Szalmási Nimród
